Az Örkény Színház hangszórókkal teli stúdiójának a színpadát bemikrofonozták. A központi „Telekép” feliratozza a hatalom által irányított kommunikáció aktuális információit: „Óceánia. A mi hazánk. A bőség és béke földje. A remény és harmónia hona. Óceánia. Nagy Testvér legyőzhetetlen, félelem nélküli protektor, aki sziklaként szegül szembe Eurázsia hordáival. Le kell számolnunk a belső ellenséggel, hogy leszámolhassunk Eurázsiával!”
Mikó Csaba ’84 címmel írt „gyűlöletdrámát” George Orwell 1984 című kultikus regényéből. Talán nem véletlen, hogy mostanában Orwell műve több színházi alkotónak eszébe jut, az Örkény után Szegeden is készülnek egy bemutatóra, amely az 1984-ből születik. Widder Kristóf rendezésében az Asbóth utcában mindössze három szereplő jelenik meg, másoknak csak a hangját halljuk. Az előadás sűrített, rendkívül nyomasztó, az érzékeinket bántó, fájdalmas látlelet egy diktatórikus rendszerről. Orwell a Mikó Csabát ihlető művet 1948-ban írta kiábrándultan. Már ő is az akkori jövőbe helyezte a történetet, de ki gondolta volna, hogy a rendszerváltás után több mint harminc évvel is aktuálisnak érezzük magát a felvetést, vagyis, hogy az aktuális hatalom miként nyomorítja meg a lázadókat és miként formálja át őket minden létező eszközzel a saját képére.
Mikó Csaba tovább élesítette az orwelli szarkazmust. Egy gyűlöletdrámában lenniük kell gyűlöletperceknek, amikor az a feladat, hogy gyűlöljünk! Az ellenséget persze, ki mást, mi mást! „A félelem gyűlöletet szül; a gyűlölet arca: Goldstein. És ki az, aki megmenti őket? Nagy Testvér! Gyűlöletet szít, hogy megmentő lehessen! Meneteltet, zászlót lobogtattat, háborúztat. Az energiát pedig a frusztrációnkból nyeri hozzá.” Aztán még néhány kiragadott mondat: „Nagy Testvér a képünkbe hazudik, és szó nélkül eltűrjük!” (…) Mindig kell, akit gyűlölhetnek, és mindig kell, akit imádhatnak! Ez az egyensúly már tökéletes, ez a rendszer már örökkévaló!” Hát így!
Nem lepődnék meg, ha nem csak én gondolnám úgy, hogy a színpadi szöveg sok tekintetben egybeolvad a mai valósággal. Jó persze, legyen ez inkább az én képzelgésem! A főhős Winston Smith (Bajomi Nagy György) is képzeleg. Több éve! A párt nem belső, hanem külső tagjaként. Gyűlöletről, arról, hogy a Nagy Testvér hazudik. Juliáról (Zsigmond Emőke), akibe bele is szeret. Együtt lázadnak, például azzal, hogy szeretkeznek. Próbálnak kitörni, elvonulni, csak egymással foglalkozni. De a gondolatrendőrség karmaiból nem menekülhetnek. Figyelik őket, még szeretkezés közben is. O’Brien (Mácsai Pál) mindenhol ott van, igen még akkor is! Lehet, hogy csak Smith gondolataiban, de ott van, megkerülhetetlen! Aztán akkor is, amikor elszámoltatja és megkínozza az ötvennégy éves külső párttag társát. Ő bezzeg a belső párt tagja. Ő még ezt is megteheti.
Bajomi Nagy György Szombathelyről szerződött Budapestre. Rögtön egy komoly szereppel debütál. Bejárja az utat, hittel, szenvedéllyel, gyötrelmekkel. érzékenységgel, esendő iróniával. Zsigmond Emőke szürke overallos figurája menet közben válik Nővé! Igen, nagybetűssé, de ebben a rendszerben a boldogság, legfeljebb képzelgés. Elárulják, és ő is árulóvá lesz.
Mácsai Pál, mint O’Brien maga az ördög, sátáni és kiismerhetetlen. Bizalmat kelt, hogy aztán megtörje a másikat.
Bajomi Nagy György utolsó mondata, „ Szeretem Nagy Testvért” sokáig a fülünkbe marad. Nem lehet tőle szabadulni! Az utcán, az Egyetem előtt, és a fürdőszobában sem! 2020-ban sem hagy nyugodni!
Infó:
’84
George Orwell 1984 című regénye alapján írta: Mikó Csaba
A regényt fordította: Szíjgyártó László
Rendező: Widder Kristóf
Örkény Stúdió
