Sokszínű, eleven közeg fogadja a látogatót a Ludwig Múzeum kiállítóterébe lépve. Az új időszaki kiállítás, az Egyensúlyban a 2010-ben létrejött Deutsche Telekom Művészeti Gyűjteményéből válogat műveket, többségben kelet-európai gyökerekkel rendelkező művészektől. Hogyan lehet megtalálni és megtartani az egyensúlyt egy ellentmondásokkal, ellentétekkel terhelt világban? – áll a tárlat fókuszában, emellett a művészet, társadalmi és politikai kérdések szétszálazhatatlan összefüggéseit mutatja meg, a legkülönbözőbb kortárs művekben közösségi létünk alapvető csomópontjai köszönnek vissza.
Harmincöt alkotó hatvan alkotása idézi meg azt az atmoszférát, amelyben a mindennapok során próbálunk eligazodni: az identitáshoz, a múlthoz és jövőhöz való viszonyulás témáit, a testi érzékelést, a diszkrimináció és a rasszizmus jelenlétét. A látás és láttatás témái időnként egyszerű mondatokban, máskor kiterjedt történeteket formálva jelennek meg. Hristina Ivanoska cím nélküli hímzése az első alkotások egyike, amelyekkel a néző találkozik. Bár a kiállítás kevésbé feltűnő darabjai közé tartozik, felütésnek tökéletes. A mű azt a napjainkban mind aktuálisabb üzenetet közvetíti, hogy „a művész nem közszolga”, nem kell tehát megfelelnie kormányzati céloknak, vagy politikai pártok elképzeléseinek. Viszont annál inkább foglalhat állást a politikai kultúrát illetően. Ahogy ezt láthatjuk Martina Vacheva Szavazás közben jön meg az étvágy, illetve Sejla Kameric Szavazóurna című alkotásain is, amelyek napjaink mind torzabb választási gyakorlatainak mutatnak tükröt. Hasonlóan izgalmas darab Ciprian Muresan Kommunizmus sosem volt (communism never happened) című alkotása, amely a Ceaușescu-diktatúra beszédeit és mozgalmi dalait rögzítő bakelitlemezekből kivágott betűkkel formál szikár állítást.
Más művészek a konkrét politikai térből elmozdulva, ám nem kevésbé felforgató módon tematizálnak egyéni és közösségi problémákat. Az Equals Collective plakátsorozata a kirekesztésre, az integrációra és a migrációra helyezi a hangsúlyt, különböző kulturális háttérrel rendelkező nők vágyait idézve. Hasonlóan a nőknek ad hangot Sanja Ivekovic Nők háza című munkájában, amelynek keretében a luxusnapszemüvegek hirdetéseit a családon belüli erőszakot és a terrort átélt személyek történeteivel párosította. Szintén nyomot hagynak a látogatóban Maria Kulikosvka nyers szappanból készült, saját testét formáló szobrai, amelyek állaga az évek során változnak, „öregedési folyamaton” mennek keresztül. De nem elhanyagolhatók az elméleti, tudományos kérdéseket középpontba állító darabok sem: akár Roman Ondak Séta a Marson című látványos műve, vagy Iza Tarasewitz ezernél több alumíniumcsőből készült, az információelmélet elemzésén és a DNS kutatásának történetén alapuló szobra.
Bár a bemutatott alkotások látszólag épp a kiegyensúlyozottságtól való egyre távolabbi utakat járják be, mégis közelítenek hozzá: többnyire színes, életteli aurájuk a kimeríthetetlen emberi kreativitás jelentőségére irányítják a reflektorfényt. Azt sugallják: a komplex problémák, amelyekkel a hétköznapokban és a műveken keresztül szembenézünk, hasonlóan összetett és kreatív megoldásokat igényelnek. Megoldásokat, amelyeket most kell megtalálnunk: még ha talán nem is tűnik közelinek az egyensúlyi állapot, legalább megmozdíthatjuk a képzeletbeli mérleg nyelvét.
Infó:
Keeping the Balance / Egyensúlyban. Művek a Telekom Művészeti Gyűjteményéből
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
Kurátorok: Nathalie Hoyos, Rainald Schumacher és Szipőcs Krisztina
Nyitva: november 22-ig
