A svéd modellnek három típusa ismert Európa középső placcán. Az első a skandináv leányzó/menyecske, ki méretes-kerekded mellű, és csöppet mindig rengő húsú. Porhüvelyét barokkos körmondatokkal is le lehetne írni, de kár a betűt vesztegetni, mindenki révedjen vissza a mozi hőskorába, és máris a Trevi-kútban domborít Anita Ekberg, miközben az ő Marcellóját szólítja.
Lényegében a svéd nyugdíjszámítási modell is ilyen, két különbséggel. Az egyik, hogy ennek láttán csak egy jóval szűkebb korcsoport kezd el bizseregni (viszont nemi indíttatástól függetlenül), a másik, miszerint ez az „északi csinibaba” nem azt csiviteli, hogy Marcello, Marcello – sokkal inkább azt, hogy postás, postás. Aki nem csenget kétszer, ugyanis ebben az esetben a kéj nem testi, hanem anyagi: a skandináv modell alapján számolt nyugdíjak jóval vaskosabbak. A harmadik svédség pedig a víruskezelési modell. Aminek lényege, hogy a veszélyeztetett korosztályt kiemelten kell védeni, egyébként hagyni kell, hadd folyjon az élet a maga medrében – járvány ide vagy oda. (Olvasni lehetett, hogy a svéd modell megbukott, de nem. A miniszterelnök vonatkozó önostorozása csak arról szólt, hogy a kormány nem tudta kellő hatékonysággal védeni az idősotthonokat.)
Szóval ezt a modellt szereti most Magyarország, legalábbis ezt a szándékot rajzolja ki a kormányzati nyilatkozatok sora. Szijjártó Péter például azt mondta: el kell kerülni a gazdaság újbóli leállását. Aki nem jártas a rőt Bizánc (vagy akár a vörös falú Kreml) nyelvezetében, annak sem kell túlerőltetnie elméjét a mondás dekódolásához: a magyar gazdaság nem áll le. Pontosabban nem lesz leállítva. Mert az megeshet, hogy magától lefullad, példának okáért, ha a járvány érdemben dühöng például a nagy autógyárakban. (Járulékos veszteségek már így is akadnak: a nem élelmiszert és nem létszükségleti cikkeket áruló, jellemzően hazai tulajdonú boltok közül több ezer mindjárt elvérzik, illetve a fővárosi szállodák zöme kénytelen lesz bezárni.) De nincs pardon, ha másodjára is beszakad a gazdaság (az első hullám 13,6 százalékkal gyengítette teljesítményét), azt nem bírja ki az ország.
Már csak azért sem, mert a kormány nem akar megismerkedni a negyedik skandináv szöszkével, nevezzük közhelyesen a svéd mentősnőnek. Aki ugye roppant drága, mert munkája – legalábbis részben – az életben tartás és az újraélesztés. És a kabinetnek esze ágában sincs állni ennek költségeit, hiszen munkájukat ideiglenesen/végképp elvesztő emberek tízezreinek kellene tisztességes bértámogatási és álláskeresési támogatást fizetni, illetve pénzt kellene pumpálni a valóban menthető ágazatokba. (Nem csak azokba, ahol a haverok bizniszét kell megsegíteni, például a Balaton-parti turizmusba.) Szóval a kormány inkább beéri egy beesett mellű, megfáradt arcú, szegény hazai lánnyal, aki rendbe teszi a beteget, a fekáliából kimossa, pirosítót tesz az arcára, és bátorításképpen azt suttogja: kelj fel és járj. Nem ugyanaz az ellátás, de a tarifa is szerényebb.
Márpedig a kormány szereti, ha valami jó és olcsó. Ha nem jó, az sem baj, feltéve, hogy az utóbbi követelmény teljesül. Úgyhogy a kormány nem környékezi meg a svéd higiéniai modellt sem (köznyelvibben szólva: a nordikus takarítónőt). Pedig Rétvári Bence államtitkár két dolgot is deklarált. Az első, hogy mikor lenne alkalmasabb az idő egy klasszikus tanévkezdésre, mint most. Apró adalék, hogy a kormányzati politikus száját akkor hagyta el ez a mondat, amikor az új fertőzöttek száma épp rekordot döntött (olyan 360 körül alakult). De ez a kijelentés épp annyira van köszönő viszonyban a valósággal, mint második tétele, miszerint a kormány minden segítséget megad az iskoláknak a vírusmentes környezet kialakítására. Ennek ellentmondani látszik, hogy számos intézményben a szülők maguk veszik a tisztítószereket, és maguk is súrolnak (persze lehet azt mondani, hogy egy elmélyülten fertőtlenítő dögös anyuka a kabinet svéd modellje).
Szóval csak reménykedni lehet, hogy amikor a kormány újra elrendeli sok-sok kórházi ágy kiürítését, így csinálván helyet a koronavírus áldozatainak, akkor valami svédszerű nővért (a szó szakmai és gondoskodási jelentése alapján) állít az ágyak mellé, és nem egy uniós pénzből hirtelenjében átképzett hazai halottmosót.
