A turizmus olyan téma, mint a gyereknevelés, a foci vagy a politika. Mindenki ért hozzá. Ez azért is érdekes, mert bár napi szinten mindenkinek van véleménye, az elmúlt 10-15 évben fővárosi léptékben ennek a szakértésnek igencsak kevés nyomát láthattuk.
A beutazással kapcsolatos folyamatokat alapvetően a diszkont légitársaságok irányították. A fővárosi vajmi kevés figyelmet és forrást szánt e terület tervezésére, menedzselésére vagy elemzésére. A nagyon szűkösen biztosított forrásokkal a legnagyobb jószándékkal is csak igen korlátozott eredményeket tudtak elérni a Budapesti Turisztikai Hivatal, majd a Budapesti Turisztikai és Fesztivál Központ munkatársai.
Néhány kerület időközönként fel-fel fedezte a turizmust, de ezt inkább az idegenforgalmi adó kedvéért, vagy pedig a vendégforgalom okozta kedvezőtlen folyamatok miatt tette. Ekkor még néhány kerületi szintű turizmus stratégia és terv is elkészült.
Egészen 2020-ig kellett várni arra, hogy az airbnb típusú szállásadással számottevő mértékben foglalkozzon a szabályozás. Ez a laissez-faire jellegű hozzáállás azt eredményezte, hogy a lakosság és a szakma mellett a politika is felfedezte a ’túlturizmust’, ami remek témát adott a közösségi média számára is. A turizmustervezéssel és menedzsmenttel foglalkozók számára ugyanakkor az #túlturizmus semmi újat nem jelent. A turisztikailag népszerű települések, területek (túl)terhelésével úgy 40 éve foglalkozik a nemzetközi szakma.
Ugyanezen problémákkal szembesült Barcelona, Hawaii vagy Gstaad, az elit svájci síközpont is. A probléma megelőzésére és kezelésére módszerek és gyakorlatok állnak rendelkezésre, a szállodákéhoz hasonló szabályozással és szigorú ellenőrzés mellett. Csakhogy ezeket nem alkalmazta egyetlen kerületi vagy fővárosi önkormányzat sem. Nem meglepő módon az első kézenfekvő reakció így a gondot okozó tevékenység valamilyen korlátozása lett, ami legalább annyi problémát vet fel már rövid távon is, mint a megoldani kívánt konfliktus maga.
Ha azonban a döntéshozóknak csak a numerikusan kimutatható eredmények számítanak – és a turizmus megítélése tipikusan ilyen –, igencsak nehéz lesz a mennyiségi szemléletet a minőségi szemlélet felé közelíteni. Már most olvashatunk olyan híreket, hogy mennyivel jobban teljesítettek egy-egy település szállodái júliusban a 2019-es adatokhoz képest… Akkor nincs is probléma?
A Portfolio sokkoló adatai is jelzik, hogy Budapest különösen súlyosan érintett: a vendégéjszakák száma a tavalyinak a 4,5 százalékát teszi ki. Az alapvetően külföldi látogatóforgalomra építő szálláshelyek számára ez a tény tragikus következményekkel jár(hat). Az utazási bizonytalanság, a légi összeköttetés drasztikus csökkenése és a rendkívüli mértékben lerövidült előre tervezhetőség számos turizmusforma számára fojtó hatással van, mint pl. a szervezett csoportos utazások, folyami hajóutak, kongresszusok és konferenciák, ösztönző utak. Az üzleti vagy a magas kategóriás forgalmat sem helyettesíti a belföldi, szabadidős forgalom.
Amíg a forgalom dinamikusan bővült, addig a fővárosi turizmus irányítását, menedzsmentjét -pontosabban annak hiányát - inkább a tűzoltás jellemezte. Most viszont a tűzcsiholás feladata tornyosul nemcsak a főváros és a kerületek vezetése és a Magyar Turisztikai Ügynökség, hanem a vendéglátóhelyek és más szolgáltatók elé is.
A jelenlegi szituáció azonban egy nem kívánt, ám soha vissza nem térő alkalomként is értelmezhető. Várhatóan a vendégek egy része tudatosabban fog helyszínt választani, ugyanakkor egy másik csoportjuk még inkább ún. impulzusvásárlóként fog megjelenni, azaz az utolsó pillanatban hozza meg az utazási döntést. Kevésbé a város szintű desztinációk, mint inkább a személyes érdeklődésnek leginkább megfelelő területek válnak döntési paraméterré. A konkrét tartalom, a végezhető tevékenységek, vagy a látogatásból adódó személyes hasznok válnak meghatározóvá a döntéshozatalban és a helyszínkiválasztásban, és nem maga a helyszín. A ’mit-akarok-csinálni’ legalább olyan lényeges lesz, mint a ’hol-akarom-az-csinálni’.
Az alapvetően árvezérelt diszkont légiforgalom számára az utazások ilyetén változása nem feltétlenül jó hír, és járattérképek akár jelentős átalakítását is eredményezheti.
Budapest különlegesen izgalmas célterület már jelenleg is. Ezt a különlegességet váltotta aprópénzre a diszkont légiforgalom és az airbnb kereslet nagy része. Az európai városlátogatások folyamatainak térképe remekül jelzi, hogy az árvezérelt forgalom akár rövid időszakokon belül is vándorol a városok között. Érdekes visszaidézni, ahogy jóval korábban, 2003-2004-et követően Prága mutatott hirtelen népszerűség-növekedést. Az akkori kormány nem védte a cseh nemzeti légitársaságot (CSA) olyan mértékben, mint a mindenkori magyar kormány a MALÉV-et, így ott már 2003-tól megjelentek a diszkont járatok és utasaik. Ebből következően Prága már korábban szembesült a tervezetlen és nem megfelelően menedzselt turizmus minden hatásával, de hasonlóan jártak a Prága felfedezését követően népszerűvé váló balti fővárosok, továbbá számos európai tartományi székhely és másodlagos célterület is.
Miért is fontos deklarálni, hogy most alulturizmus van? Azért, mert ez a vállalkozások számára rendkívül nehéz helyzet lehetőséget (és sajnos időt is) ad a továbbiak új szemszögből történő átgondolására.
A látogatók tematikus városi egységeket keresnek. A Budapesten járó turista számára nagyon keveset mond az, hogy VI. vagy IX. kerület, sokkal többet a nem egyértelműen definiált, de tartalmában érthető „bulinegyed” terminológia. Budapest és a látogatók is sokat profitálnának a város tematikus negyedesítéséből, ami tevékenységek, érdeklődési kör, szolgáltatási fókusz vagy történelmi szerep alapján lenne képes újradefiniálni és ez alapján bemutatni a város egyes részeit. Az elmúlt években létrejött néhány kezdeményezés, pl. a BKIK Bevásárló és tematikus utcák ernyője alatt, de sokkal több kreatív tartalmat megjelenítő negyedre van szükség. Akár egymást átfedve is, hiszen egy-egy helyszín akár több tematikus réteghez is kapcsolódhat egyszerre. A szakzsargonban élményrétegnek hívott tematizálás pontosan abban segíti a látogatókat, hogy könnyebben legyenek képesek megismerni és „fogyasztani”a felkeresett várost. A tematikák a közösségi média számára is megfelelőbb alapot biztosítanak, hiszen a történetmesélés alapját és kereteit nyújtják.
Budapest turistákat megmozgató látványosságainak döntő többsége legalább 100 éves. Az elmúlt években a zenei/kulturális kínálat bővítésén és az épületrekonstrukciókon kívül jelentős fejlesztés alig történt. A sok vitát kiváltó Liget Budapest projekt egyike e nehány, hosszú távon is számottevő, illetve meghatározó fejlesztésnek, amely a kulturális és szabadidős kínálatbővítés mellett erősítheti Budapest pozícióját a nemzetközi turizmusban.
Fontos megjegyezni, hogy bármilyen szabadidős kínálat fejlesztése nem vagy nemcsak turisztikai célokat szolgál ki, hanem alapvetően a helyi lakosság szabadidőeltöltésének gazdagítását célozza. A városvezetés számára a turisták is helyi lakosok, csak éppen kevesebb ideig tartózkodnak a városban. Tiszteletbeli városlakó státuszuk pedig így jogokkal, de kötelezettségekkel és szabályokkal is jár.
Természeten naivitás lenne azt gondolni, hogy most egycsapásra minden buliturista helyett magas kultúrát igénylő és értékelő turista fog érkezni. A kérdés tehát az, hogy miként lehet kiegyensúlyozni a különböző igényekkel és viselkedési formákkal a városban párhuzamosan megjelenő vendégek jelenlétét, tevékenységeit és eloszlását a helyiek mindennapjaival és szabadidős tevékenységeivel. Ez egy bonyolult, hosszadalmas, ámde nem lehetetlen feladat, amelynek eredményeképpen elkerülhető az, hogy a város csak a kulissza szerepét játssza, és hogy a turizmus drasztikus visszaesésére a lakosság mint üdvözlendő eredményre tekintsen.
Azt kell megérteni, hogy a turizmus teljes összeomlásával valójában a város lakóinak is rosszabb lesz.