A békéltető gesztust az ország erőszakos iszlamizációjára törekvő tálibok hirdették meg, a kabuli kormány pedig viszonozta. Csakhogy ugyanez történt májusban, az iszlám másik fontos ünnepe, a böjti hónapot (ramadánt) lezáró Íd al-fitr idején is, ám a fegyvernyugvás akkor nem hozta közelebb a szembenálló feleket.
A békefolyamat azért kapott gellert, mert február végén, az amerikai-tálib békeszerződésben megígért fogolycsere azóta sem történt meg. Az afgán kormány eddig az iszlamisták nagyjából 4400 harcosát eresztette szabadon, és az egyezményben foglaltak alapján további hatszázat kell elengednie. Kabul és a szélsőségesek sokáig vitáztak, hogy pontosan mely foglyok kapják vissza szabadságukat, de úgy tűnik, mostanra sikerült kompromisszumra jutni: Ásráf Gáni afgán elnök kedden azt mondta, hamarosan befejezik a fogolycsere végrehajtását. Az államfő még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy egy héten belül megkezdődhetnek az eredetileg március 10-re kitűzött béketárgyalások. A tálib mozgalom részéről nem volt más előfeltétel, vagyis a fogolycsere teljesülése esetén elvileg más akadálya nincs annak, hogy meginduljon a párbeszéd, sőt még a tartós tűzszünet sem kizárt, ugyanis a szélsőségesek korábbi nyilatkozataik alapján erre is hajlandóak lehetnek.
Az erőszak mérséklődése komoly áttörést jelentene, hiszen az amerikai-tálib egyezség aláírása óta az afgán biztonsági erők több mint 3500 tagja és mintegy 3000 civil vesztette életét a harcokban. A béketárgyalások azonban még az ahhoz vezető útnál is nehézkesebbnek ígérkeznek: a világias afgán kormány és az iszlamisták elképzelései nehezen egyeztethetőek össze. Hajbatullah Akhundzada, a tálibok vezére az Íd al-Adhára megfogalmazott ünnepi üzenetében ugyan hangsúlyozta, hogy a mozgalom “nem akarja kisajátítani a hatalmat”, de megjegyezte, hogy a céljuk egy “tisztán iszlám kormány” felállítása. Az is aggodalomra ad okot, hogy a szélsőségesek múlt héten minden Afganisztánban működő magáncéget és civil szervezetet arra utasítottak, hogy regisztráljanak náluk. Szóvivőjük szerint erre azért van szükség, mert egyes csoportosulások a “nemzeti érdekekkel ellentétesen” tevékenykednek. Mindezek fényében kevés kétség férhet ahhoz, hogy a tálibok az általuk uralt területeken megvalósított szigorú, az iszlám radikális értelmezésén alapuló berendezkedést akarják kiterjeszteni az egész országra. A kabuli vezetésnek azonban szűk a mozgástere, hiszen az ország biztonságát eddig garantáló Egyesült Államok elkötelezett a kivonulás iránt.
