Az osztrák-orosz baráti társaság Bécsben egyáltalán nem fogatlan oroszlán, nem véletlen, hogy valamennyi parlamenti párt magas szinten képviselteti magát benne. Elnöke Richard Schenz, az olajipari óriásvállalat, az OMV volt vezérigazgatója, díszelnöke pedig a bécsi orosz nagykövet, Dmitri Lubinski. Az elmúlt hetek legnagyobb gazdasági csődjét okozó német fintech vállalat, a Wirecard két osztrák vezetője 2011 óta szenátori rangban tagja a társaságnak, azóta minden esztendőben 10 ezer euróval segítették a munkáját. A kétmilliárd euró hiánnyal elszámolni nem tudó, júniusig a német tőzsde legmagasabb körében forgott cég vezére, Markus Braun börtönben ül (első letartóztatásakor ötmillió euró óvadékért elengedték, de a később kikutatott fejlemények nyomán ismét rács mögé dugták), helyettese, a szintén bécsi születésű Jan Marsalek pedig a csődbejelentés június 20-ai bejelentése óta szökésben van.
A 40 éves üzletembert, aki érettségi nélkül jutott a magasba, s aki 10 éve alvezér a cégnél, mindig is titokzatosság vette körül. Ritkán nyilatkozott a sajtónak, volt aki úgy fogalmazott, nem tudni, a titka volt-e több vagy a vágya nagyobb, hogy ezekről üzleti körökben homályos célzásokat tegyen. Egy londoni, a Wirecard ügyfeleiből álló társaságban 2018-ban például állítólag egy vaskos dossziét mutogatott, benne annak a Novicsok nevű különleges méregnek az összetételével, amellyel Salisburyben az orosz titkosszolgálat két embere próbálta egykori kollégájuk, Szergej Szkripal életét kioltani. A várt hatás Marsalek befolyásosságát illetően, nem maradt el.
Marsalek a cége ázsiai ügyeiért felelt elsősorban, logikusnak tűnt hát, hogy a Fülöp-szigetek felé vette az irányt, amikor elhagyta a Wirecard München közeli székházát. Kiderült azonban, ez csak csel volt, Észtországon keresztül Minszkbe repült, ahonnan a feltevések szerint Moszkvába ment, az orosz titkosszolgálat oltalma alá.
A kalandkedvelő üzletember az elmúlt évtizedben változatos helyeken bukkant fel a világban. Hírlik, hogy Grenada nevében próbált olasz titkosszolgálati számítástechnikát beszerezni, „orosz barátai szervezésében“ pedig megfordult a szíriai Palmirában. Hogy a cége vagy magánvállalkozásai nevében, azt nem mindig lehetett tudni. De, hogy két további helyszínen bukkant fel rendszeresen, talán nem is függetlenül egymástól, az vitathatatlan. Líbiában és Oroszországban. Az előbbiből nem csinált titkot, az utóbbi esetében viszont csak kevesen tudták, hogy az elmúlt években hatvanszor fordult meg Moszkvában, útjaihoz hat különböző útlevelet használt.
Az említett osztrák-orosz baráti társaság révén, (amelynek főtitkárán keresztül Marsalek rendszeresen juttatott bizalmas belügyi információkat az osztrák szélsőjobboldali szabadságpártnak) talált szakembereket is, akiket líbiai beruházásokhoz toborzott. A legismertebb az invesztíciók között egy cementgyár volt, a Libian Cement Company, amely korábban – szerényebb változatban - az osztrák Asamer család érdekeltségéhez tartozott. A titokzatos osztrák 200 ezer fontot ígért a közreműködésért szakembereknek, s megtetézte az összeget további 120 ezer fonttal az osztrák kormány nevében. A szakértők egyike szerint a cementprojekt lassacskán látszatberuházássá változott, Marsalek gazdasági érdeklődése elapadt. Energiáit egyre inkább arra összpontosította, hogy a törzsi és hatalmi erők szabdalta Líbia déli partjainál egy 15 ezer fős magánhadsereget szervezzen, megállítandó a migrációt Európa felé.
A Líbiában gyülekező zsoldosokról és becsempészett fegyverekről maga az ENSZ is beszámolt egy 80 oldalas jelentésben. A privátkatonák orosz hányadát a közismerten titkos Wagner-csoport kölcsönzi, emberei 2018 októbere óta már 800-1200-an fejlődtek fel az afrikai országban. Marsalek segítőjeként az általa csak „az ezredes“-nek nevezett Andrej Csuprigint emlegetik, egy nyugdíjas orosz arabszakértőt, akiről a hozzáértők gyanítják, hogy korábban vezető GRU-tiszt volt hazájában. Az orosz törvények tiltják ugyan magánhadseregek szervezését, de a brit Financial Times szerint Moszkva már ezeket vette igénybe Szíriában és Ukrajnában is.
Oroszország évek óta terjeszkedik a térségben, ellensúlyt igyekszik kiépíteni a NATO-val szemben, s odaülni a nagyhatalmak asztalához. Úgy tűnik, hogy Jan Marsalek ezeknek az ambícióknak lett a segítője - mint lelkes amatőr „szuperman“, s mint egy fintech óriáscég pénzembere. Az egyik legismertebb orosz oknyomozó, Roman Dobrokhotov szerint az osztrák férfi elsősorban pénzszállítói feladatot látott el orosz szolgálatban, s megbízói azért segítenek neki bujkálni, nehogy ezekről a szolgálatairól fecsegjen.
