Magyarországon két nagy probléma lehet az állami vagyon kezelésével: az egyik, ha a kormány túl nagy vagyont tart a kezében, a másik ha túl kicsit, de bármelyik forgatókönyv valósuljon is meg, egy biztos: az állami vagyon fenntartása inkább viszi pénzt, mind hozná. Adódik a kérdés, hogy kell-e nekünk, adófizetőknek állami vagyon, vagy sokkal jobban járnánk, ha az állam nem is próbálna üzletelni. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő a napokban készítette el a tavalyi gazdálkodási jelentését, amiből sok fontos részlet nem derül ki, de a az igen, hogy tavaly is vitte a tízmilliárdokat az állami vagyon, nem pedig hozta.
Az állami vagyon kezelésének két célja van. Egyrészt, hogy ezzel ellásson bizonyos közszolgáltatásokat, olyanokat, amelyeket nem érdemes piaci alapon üzemeltetni. Ilyen például a közúthálózat, az oktatási vagy az egészségügyi infrastruktúra üzemeltetése. A másik cél pedig olyan állami portfólió üzemeltetése lenne, amely profitot termel a természet és a munkavállalók kizsákmányolása nélkül, ezt a profitot pedig a közjó érdekében (például útépítésre, kórházépítésre és -finanszírozásra) fordíthatná a kormány. A boldog államok esetében az állami vagyon kezelésből még jutnak euró milliárdok a jövő generációinak is, de ezt a luxust csak néhány olajban gazdag ország engedheti meg magának.
Ezzel szemben a magyar kormány odaadta egyetlen egyetemnek a Mol és Richter 10-10 százalékát, hogy az osztalékokból világszínvonalú képzést hozzanak létre. Egy baj van, az, hogy ez a osztalék az egyetem rendes működésre sem elegendő a rosszabb években, nem hogy a fejlődésre. A beszámolóból az is kiderül, hogy „titkos üzleti projektre” potom 46 milliárd forint tőkét kapott tavaly egy közelebbről meg nem nevezett állami cég, de súlyos milliárdokat nyelt el a tartósan veszteséges állami tokaji borászat is. Milliárdok jutottak az adófizetők pénzéből a Hungexpo pavilonjainak fejlesztésére, annak ellenére, hogy a vásárváros üzemeltetésének hasznát egy külföldi cég fölözi le. Ilyen költekezések mellett nem csoda, hogy tavaly is többe volt a vagyon kezelése, mint annak hozama, ugyanis a kormány láthatóan üzletileg nem működő állami cégekbe tömi a pénzt. Így viszont a nem létező hozamból, nem lesz európai színvonalhoz közetítő egészségügy, sem közoktatás. Ilyen alapon valóban nincs szükség a „vállalkozói” állami vagyonra, de a probléma gyökere mélyebben található.
Mert igazából persze nem (csak) az állami vagyonkezelés átláthatatlanságával van baj. Ez csak tünet: a demokratikus vita, közmegegyezéses döntések, a szabad verseny hiányának a következménye. Addig nem lesz hatékony az állami vagyon kezelése, amíg nem állnak vissza a demokratikus működés feltételei, vagyis a kormány politikai és a igazságügyi ellenőrzése. Addig tartósan lesznek olyan kormányzati döntések, amelyekkel szemrebbenés nélkül tömik a pénzt olyan állami pénznyelőkbe, mint a Grand Tokaj vagy a Hungexpo telkét kezelő Expo Park Kft., csak azért, hogy lehessen valahol például vadászati világkiállítást rendezni.