Hogy a politikai helyzet egyik napról a másikra mennyire gyökeresen meg tud változni, azt a szerbiai történések is igazolják. Néhány napja még minden jel arra vallott, hogy Aleksandar Vucic szerb elnök erős vezetőként érkezik csütörtökön Párizsba, majd vasárnap Brüsszelbe, hogy az Európai Unió vezetőjével és Avdullah Hoti koszovói miniszterelnökkel tárgyaljon. Az általa vezetett Szerb Haladó Párt (SNS) ugyanis 61 százalékos eredménnyel nyerte meg a június 21-i parlamenti választást, s az ellenzéki bojkott miatt akár az is elképzelhető, hogy a következő kormányt a parlament majdnem száz százaléka támogatja majd. Ez a felhatalmazás pedig azt is jelenthetné Vucic számára, hogy könnyebben mondhatna igent egy Koszovó sorsát érintő kompromisszumra.
De Szerbiában is igaz a mondás: nem mind arany, ami fénylik, s hiába voksolnak a parlamenti képviselők szavazógépként a kabinet előterjesztéseire, a törvényhozás nem egyenlő a társadalommal. Kedd óta esténként tüntetések zajlanak egyre több városban a belgrádi kabinetnek a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos rendkívül rossz válságkezelése miatt. Míg azonban kedden és szerdán utcai harcok színtere volt a szerb főváros, s a nem túl jó hírű fociszurkolók, így a belgrádi Partizan hírhedt „Janicsárjai” határozták meg a történéseket, törtek, zúztak, csütörtökön a tüntetők a nem csak a kormány, hanem az erőszak ellen is az utcára vonultak.
Az ellenzéki politikusok és egyes kiszivárgott képsorok szerint a hatalom provokátorokat küldött a tüntetők soraiba, hogy így hiteltelenítsék a megmozdulásokat. Vucic ugyan még hatalomra kerülése előtt azt ígérte, fellép az alvilághoz köthető focihuligánok ellen, ennek épp az ellenkezője történt, kiegyezett egy részükkel, politikai eszközként használja őket. Így fordulhat elő, hogy a Partizan és a Crvena zvezda vezérszurkolója nem engedi, hogy a meccseken Vucicot becsméreljék.
A tüntetéseknek azonban akadt még egy érdekes hozadéka. Vucic még szerdán azt közölte, külföldi titkosszolgálat állhat a tüntetések mögött. Sokan kérdezgették, melyikre gondolhatott? S épp a kormánypárti bulvársajtó adott némi támpontot csütörtökön: mivel a tüntetőknél orosz zászlót is lehetett látni, így az orosz titkosszolgálatra gondolhatott - vélték. Miért érné meg Vucicnak éppen nagy pártfogójával, Moszkvával szembe menni? Ne feledjük, hogy ez a viszony azért eddig sem volt tökéletes, tavaly novemberben bukkant fel egy felvétel, amely egyértelműen azt bizonyította, hogy az orosz nagykövetség egy volt munkatársa megkent egy szerb hivatalnokot, vagyis kémkedés történt. Vucic erre összehívta a nemzetbiztonsági tanácsot. Most épp az Európai Unió béketeremtő missziója magyarázhatja, hogy Vucic távolságot próbál tartani Moszkvával szemben: jó fiúnak akar látszani az EU szemében. Az Unió ismét felértékelődött számára, miután az Egyesült Államok balkáni béketeremtésre tett kísérletei kudarcba fulladtak. Bár teljes rejtély, mit akar Vucic elérni a vasárnapi brüsszeli tárgyalásokon, melyen a koszovói kormányfő mellett részt vesz a német kancellár, a francia elnök és Josep Borell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, valószínűleg főként az EU-tól remél engedményeket. Ezért most – legfeljebb hetekre – kissé el kell távolodnia Moszkvától.
Az esetleges szerb-koszovói megállapodás akadálya a koszovói kormányfő személye lehet. Avdullah Hoti ugyan rugalmas politikus benyomását keltette, de kérdés, elég erős-e ahhoz, hogy egy fontos kompromisszumról állapodjon meg akár Vuciccsal, akár az EU-val. Választást ugyanis sosem nyert meg, kormányfői kinevezését annak köszönheti, hogy elődjét, Albin Kurtit nagy amerikai közbenjárásra megbuktatta a pristinai parlament. Hoti szintén az Uniótól remél engedményeket, elsősorban a vízumkönnyítések ügyében. Másrészt azt kívánja elérni, hogy Szerbia ne tudja megakadályozni országa felvételét a nemzetközi intézményekbe. E tekintetben már némi előrelépés történt is. Miután a koszovói parlament megszüntette a szerb árukra még tavaly júniusban kivetett 100 százalékos vámokat, Belgrád is ígéretet tett arra: véget vet diplomáciai offenzívájának, amely azt a célt szolgálta, hogy minél több ország vonja vissza Koszovó elismerését.
Brüsszelből a koszovói belpolitika egy fontos személyisége hiányzik majd: Hashim Thaci elnök, aki nem az EU, hanem Donald Trump amerikai elnök békekezdeményezéseit támogatta, miután azonban vádat emelt ellene a koszovói háborúban történt bűncselekményeket kivizsgáló hágai törvényszék, már nem számít politikai tényezőnek.
A vasárnapi csúcs az újjáformálódó német-francia tengely számára is jelentős mérföldkő, s nagy külpolitikai kihívás. Az uniós vezetők diplomáciai offenzíviája vezette be a megbeszéléseket, melynek főszereplője Emmanuel Macron francia elnök volt, aki kedden Hotit, csütörtökön pedig Vucicot fogadta hivatalában. (Párizsban a szerb elnök elleni tüntetők is megjelentek.) Mindenesetre már önmagában az a tény, hogy Angela Merkel és Macron komoly erőfeszítéseket tesznek a balkáni békéért, azt jelzi: az EU-ban végre kezdik felismerni, az Unió csak akkor válhat számottevő külpolitikai tényezővé, ha ez a tengely működőképes.
