A városok nem problémák. Ők a megoldások – ezt a mára legendássá vált mondatot Jamie Lerner városfejlesztő urbanista, humanista gondolkodó, innovátor, lengyel zsidó származású kreatív építész mondta, aki - miután több éven át dolgozott a város fejlesztési tervein - 1971-75, 1979-84, majd 1989-92 között Brazilia nyolcadik legnagyobb, Budapest méretű városának, Curitibának volt polgármestere, később pedig Paraná állam kormányzója. Nem csoda, hogy minden szavára figyelnek a világ összes táján.
A főváros az utolsó fészke annak a politikai gondolkodásnak, amelyet szeretnénk a múlttá tenni – ezt pedig Kósa Lajos mondta, aki Kósa Lajos.
Az Országgyűlés pénteken hagyta jóvá Magyarország jövő évi költségvetését, mellyel tovább növelte a városok központi elosztástól való függését. Az 1989-ben kivívott önkormányzatiság, a helyi közösségek önrendelkezési joga gyakorlatilag megszűnt – meg kell szűnnie, hiszen minden tevékenységük a miniszterelnök személyes kegyétől függ.
Budapest az önkormányzati törvény szerint kötelező feladatai ellátásához sem „kap” elegendő forrást a Központtól. Nem hogy nem „kap”, még a helyben keletkező adóbevételeit is elvonják! Karácsony Gergely főpolgármester a számszerű tényeket ismertetve többek között rámutatott, hogy míg Budapesten termeljük meg az ország GDP-jének 40 százalékát, ennek csak 2,7 százaléka marad az önkormányzatnál. (Ez az arány Berlinben 22, Varsóban, Prágában 7-7 százalék.)
A kormány a veszélyhelyzetre hivatkozva meghozott döntéseivel (most ne beszéljünk arról, hogy a Maradványelszámolási Alapból vagy a „veszélyhelyzeti átcsoportosításokkal” mi mindenre költ) egyre nehezebb helyzetbe hozta nemcsak Budapestet, de valamennyi települési önkormányzatunkat. Az iparűzési adó feltöltési kötelezettségének elhalasztása komoly likviditási problémát okoz valamennyi település gazdálkodásában legkésőbb az év végén. Akik viszont hitelfelvétellel akarták túlélni mindezt, azokra ugyancsak odafigyeltek Orbánék, és megtiltották a hitelfelvételt.
A budapesti, jellemzően szolgáltatásban működő cégek bevétele most lényegesen csökken, azaz az adófizetési kötelezettségük is sokkal kisebb lesz: ezt a kisebb összeget majd májusban fizetik – a NAV-nak. Most azonban nem azon gondolkodik a kormány, hogyan tudná az egyébként aranytojást tojó tyúkját, az ország gazdaságának kiemelkedő eredményeket felmutató központját életben tartani, netán támogatni. Ehelyett Orbán Viktor kicsinyes bosszúvágytól fűtve eszetlen pusztításba kezdett, amihez megélhetési százak-ezrek asszisztálnak, és még a polgárok által közvetlenül választottak közül sem szól senki, hogy ezt már talán mégsem kéne.
A 2021-re elfogadott „gazdaságvédelem költségvetése” a legnagyobb, igen hatékonyan mobilizálható gazdasági erőforrást, a városainkat teszi tönkre, ami vagy direkt nemzetellenes stratégia, vagy nagyon buta hozzáállás. (Az „is” relációt se feledjük.)
Nem lehet kétségünk, a miniszterelnök a neki kedves városoknak bőven fog juttatni „egyéni elbírálás alapján”, ami a hűbéri rendszer, a keresztapától függés további erősítését szolgálja. Így – legalábbis a felcsúti gondolkodás szerint – nem a (fő)polgármesternek tulajdonítják majd az emberek a leviacolorozott főteret, hanem tudjukkinek.
Jamie Lerner egy 2007-ben tartott TED előadásában azt mondta, hogy „a kreativitás akkor kezdődik, mikor a költségvetésedből levesznek egy nullát”. Míg a kormány a közvetve közel 3 millió ember életminőségét befolyásoló fővárosi költségvetésből legkevesebb egy nullát elvett, „Mészáros Lőrincet” támogatva az övéhez hozzáírt ugyanennyit. Most ne foglalkozzunk „Mészáros Lőrinccel” (reméljük, az arra hivatott szervek egyszer ezt is megteszik), inkább nézzük, ebben a helyzetben hogyan lehet a főváros kreatív.
Bár rövid távon sajnos a komoly hatása csekély – hosszabb távon azonban jelentős lehet! –, pár megfontolandó ötlet felmerült, és kifejezetten kérem az olvasót, hogy ha ezekről bármi véleménye lenne, azt a [email protected] címre küldött levélben írja meg nekem. Javaslataimmal, gondolataimmal a főváros nagyon támogatandó kezdeményezéséhez szeretnék ez úton is hozzájárulni. A „Tervezzük meg együtt Budapestet!” vállaltan a hankissi „Találjuk ki Magyarországot!” mozgalom alapján hívja közös gondolkozásra – nem csak a budapestieket.
1. Tisztánlátás: a Budapesttel kapcsolatos higgadt, tényszerű helyzetismertetés alapvető. Kerülve a politikai felhangokat, a közember számára érthető módon kell leírni, hol tart Budapest. A sajtó és kommunikációs lehetőségek szűkössége miatt ezt online társadalmi egyeztetések, gamifikációs megoldások segítségével tudom elképzelni.
2. A társadalmi párbeszéd során hangsúlyozandó a közép- és hosszútávú tervezés fontossága. A főváros – bár létezett „stratégiája” – fejlesztéseit jórészt ad hoc meghozott döntések révén, a szükség diktálta módon valósította meg. A hosszú távú tervezés nagy előnye, hogy ha a potenciális partnerek látják a célt, és a hozzá vezető utat is az ő részvételükkel tervezték meg, akkor a megvalósításban is szívesen részt vesznek – ez anyagi és politikai előnyöket is hozhat. Erre jó kezdeményezés a Tervezzük meg együtt Budapestet! mottójú its2027.budapest.hu weboldal.
3. A hosszútávú tervek megvalósításához szükséges, hogy nagy számban álljanak rendelkezésre olyan projekttervek, amelyekhez megvalósító-finanszírozó partnerek és/vagy közvetlen „brüsszeli támogatások” becsatornázhatók. Ez egy új szemléletű projekttervezést igényel a fővárosban.
4. A KSH szerint a főváros által termelt bruttó hozzáadott érték 66 százaléka a szolgáltatási szektorból származik. Ennek a szektornak az innovációs képessége óriási, ezért egy „városi innovációs programmal”, amelyben ezt a kapacitást Budapest fejlesztésébe bevonva költséghatékony, szinergikus hatásokat kihasználó, az élhető, fenntartható várost szolgáló megoldásokat kaphatunk. Ilyen lehet a több európai városban sikeresen alkalmazott Smart City program.
5. Szintén nem előzmény nélküli a „részvételi költségvetés” mint városfejlesztési eszköz, aminek társadalmi és gazdasági hasznossága egyaránt óriási. Itt a lakosság bevonásával történő projektfejlesztés, a felelős közösségi pénzügyi tervezés és a részben átruházott döntési felelősség révén a mainál sokkal inkább fenntartható városfejlesztési folyamatot hozhatunk létre.
6. Azt gondolom, a hazai társadalom számos esetben bizonyította, hogy tagjai a közösen jónak gondolt célokért anyagi áldozatokra is hajlandók. A „crowd funding”, közösségi finanszírozás számos esetben komoly városfejlesztési segítség lehet. Más innovatív finanszírozási módokkal kiegészítve igazán korszerű, közösségi alapot adhat a jövő közös építéséhez.
7. Nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a kialakult, valóban igazságtalan és antidemokratikus kormány-főváros helyzetben növelni kell a politikai jellegű nyomásgyakorlást a kormányra. A főváros és a kerületek, más hazai és külföldi (!) városok részvételével valós, tartalmi közösséget kell létrehozni. A lakosság közvetlen részvétele a nyomásgyakorlás eszköze kell legyen. A tőlünk ellopott pénzt vissza kell követeljük.
Jamie Lerner polgármesterként így fogalmazta meg hitvallását: „A politika a kollektív álomról szól, és olyan forgatókönyvet kell létrehozni, amelyet mindenki megérthet és láthat. Akkor majd segítenek abban, hogy az álom megvalósuljon.”
Merjünk közösen álmodni!