Igaza lehetett Széchenyi Istvánnak: „egy nemzet közteherviseléshez való viszonya a nemzet holnapjának tükörképe”. Vagyis a "legnagyobb magyar" lényegében összekapcsolta a mindenkori adópolitikát azzal, hogy az állam a bevételeiből milyen mértékben képes megalapozni az ország jövőjét.
A magyar Országgyűlés kormánypárti kétharmada, amikor nyári szünetre vonult, számtalan kérdőjelet hagyott maga után. Ahhoz már jó egy évtizede hozzászoktattak bennünket, hogy a következő esztendei, esetünkben a 2021-es költségvetést egy olyan korai időszakban állítja össze a Pénzügyminisztérium, amikor még a folyó esztendő várható gazdasági történéseiről is meglehetősen kevés ismeretünk van. Az Orbán-kormányok történetében viszont most először fordul elő, hogy mindezt még bizonytalanabbá teszik egy még le sem csengett világjárvány várható következményei. Meglehetősen nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy olyan ország, amelynek teljesítménye - normál körülmények között - az Európai Unió éves GDP-jének még az egy százalékát sem teszi ki, jóslatokba bocsátkozzon arról, milyen állapotban lesznek jövőre a legfontosabb külgazdasági partnerei. Márpedig a bevételek szempontjából ez a sorsdöntő.
A mindig diplomatikusan fogalmazó, ám a kormányzat fiskális politikáját csak szőrmentén bírálgató Kovács Árpád az elfogadott törvény ismeretében úgy fogalmazott, hogy a jövő évi költségvetés megalapozott, de a koronavírus járvány miatt nagyobb kockázatokat tartalmaz, mint az ezt megelőzőek. Amíg Széchenyi a maga korában a nemzet holnapjának tükörképét kereste a büdzsében, addig 2020 Költségvetési Tanácsának elnöke, mint láttuk, megalapozottnak tartja a mostanit, amelyről maga is joggal elismeri, hogy "visszatükrözi a koronavírus járvány okozta bizonytalanságot."
Ami azért érdekes megállapítás, mert a kormány úgy tesz, mintha nem is a válság ütötte sebeket kívánná orvosolni. 2021-re izmos növekedést prognosztizálnak, stabil adóbevételekkel alátámasztva, úgy sarcolják meg az önkormányzatokat, mintha a helyhatóságok maguk is nem a válság elszenvedői, hanem haszonélvezői lennének. A gazdaságvédelmi akcióterv láthatóan nem az újraindítást, hanem a valódi szándékok elfedését szolgálja. Micsoda cinizmus Varga Mihály pénzügyminiszternek az a kijelentése, hogy a jövő évi költségvetés érdekessége, hogy egyszerűbb és átláthatóbb, mint a korábbiak, ugyanis abban „megfeleződik a tételek száma”! Magyarul ez azt jelenti, hogy a törvény kevésbé részletes lett, kitűnő lehetőséget teremt tehát egyes költések elbújtatására.
De Kovács Árpád mentőövet dob a költségvetés megalkotói felé: ne számolják már külön-külön 2020 várható visszaesését és 2021 megtáltosodását, hiszen a kettő majd vélhetően kiegyenlíti egymást, s a jövő év végén felsóhajthatunk: elértük a 2019-es szintet. Ezzel feltehetően minden gazdaságpolitikusunk kiegyezne, ha nem egy háromismeretlenes egyenletről lenne szó. Hiszen - zárszámadás híján - még a tavalyi eredmények sem véglegesek.
"A nemzet holnapjának tükörképe" bizony felettébb homályos.