Miközben aggódunk az amazonasi esőerdők pusztulása miatt, kevesebb figyelmet fordítunk arra, mi történik az európai, mérsékeltövi erdőkkel. Az európai erdők 38 százalékát gazdálkodási, fakitermelési céllal tartják fenn, ezeket rendszeresen kivágják – tarra vágják –, majd újraültetik. Műholdas adatok szerint azonban az EU-ban jelentősen megnőtt azoknak a területeknek a nagysága, ahol kivágják a fákat. Nem új helyek váltak fakivágás áldozatává, hanem a kitermelés érdekében nevelt erdőkben nőtt meg a kivágott fák mennyisége. 2016 és 2018 között Európában 69 százalékkal növekedett meg a 2011- 2015 közötti évekhez képest az eltűnő biomassza, az erdőirtások mértéke pedig 49 százalékkal nőtt. Ekkora veszteség csak a megugrott irtás számlájára írható, a természetes faveszteség – az időjárás, jeges eső, hó – miatt, valamint tüzek következtében ez nem fordulhatott volna elő. A gazdálkodási veszteségek ingadozása pedig 10 százalékon belül kellene, hogy legyen. A kitermelés felfutásáért a fa, mint tüzelő- és építőanyag, valamint a fazúzalék és papír iránti megnövekedett kereslet okolható. Az erdőirtás leginkább Svédországban (29 százalék) és Finnországban (22) százalék nőtt; Lengyelország, Spanyolország, Lettország, Portugália és Észtország együttesen a kitermelés 30 százalékkal való megnövekedéséért felelős a vizsgált 26 EU-s tagállam közül.
Guido Ceccherini, az EU Közös Kutatóközpontjának tagja szerint – aki az erről szóló tanulmány vezető szerzője volt – a veszteségekért nem okolható az, hogy az erdős területek mértéke általában csökkent, ugyanis ezeket a területek regenerálják, így megmaradnak erdőnek. De a kivágott fák miatt a szénelnyelőképesség jó ideig csökken, mert az új telepítések csak sokára lesznek képesek olyan szintre fejlődni, hogy pótolják a zöldkorona veszteséget. Mindezzel együtt hosszabb távon az egyensúly fennmaradhat. A veszteség azonban így is komoly.
A megoldás akár az is lehet, hogy egyre több erdőt telepítünk. (Az év elején óriási vállalást tett a kormány, mikor a klímavédelmi akcióterv részeként bejelentette, hogy 2030-ig 6 százalékkal megnöveli a hazai erdővel borított területek nagyságát, elérve a 27 százalékos erdőborítást.) A szakemberek szerint azonban ez nem ilyen egyszerű. Az Egyesült Királyságban az elmúlt évtizedben fák millióit ültették, Etiópia tavaly júliusban azzal dicsekedett, hogy 12 óra alatt 353 millió csemetét telepített. Bár a faültetés a Föld sok területén hasznos lehet, de mint az az Index néhány nappal ezelőtti és az agrarszektor.hu májusi cikkéből kiderül, egy magyar kutatócsoport szerint bizonyos körülmények között a meggondolatlan erdőtelepítés éppenséggel kiszárítja és csontszáraz homokká változtatja a korábban termékeny talajt. Az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport és a Szegedi Tudományegyetem ökológiai tanszékének munkatársai azt vizsgálták, miként hat a fás szárú vegetáció a regionális vízháztartásra. Ennek eredményeként pedig elsőként bizonyították tudományos megalapozottsággal, hogy a Duna–Tisza közi homokhátságokon az erdők nem megtartják, hanem csökkentik a talaj víztartalmát, ezzel pedig gyorsítják a kiszáradást, az elsivatagosodás folyamatát. „Nyilván szép lenne, ha azt mondanám, hogy a jóságos természetes erdő őrzi a vizet, a gonosz ültetvény pedig nem. De sajnos nem tudom ezt mondani” – jelentette ki Tölgyesi Csaba biológus, a kutatócsoport vezetője az Indexnek. Bár nem olyan látványosak, mint a fák, a gyepszőnyegek sok helyütt csaknem ugyanannyi szenet képesek megkötni, mint a trópusi esőerdők.
