Elsősorban Szima Gábort, a debreceni és nyíregyházi kaszinókat üzemeltető cégtulajdonost, volt klubelnököt hibáztatják a szurkolók amiatt, hogy a labdarúgócsapat kiesett az NB-I-ből: szerintük a leépülés már jó pár évvel ezelőtt megkezdődött, s egyre érzékelhetőbbé vált, hogy a klub nem akar komoly pénzt fektetni igazán kvalitásos játékosokba, s inkább olyanokat igazol, akiknek máshol lejárt a szerződésük. Az évi másfél-kétmilliárd forintos költségvetésű DVSC-nek 2014 óta új stadionja van, a játékosok fizetése helyi informátoraink szerint eléri a havi kétmillió forintot: a fizikai feltételek tehát elvileg adottak voltak ahhoz, hogy mindenki a maximumot hozza ki magából. A téli szünetben Herczeg András lemondása után edzőváltás történt, ám Vitelki Zoltán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így júniusban az utolsó meccsekre visszahozták a korábbi trénert, Kondás Elemért, aki kissé felrázta ugyan a csapatot de csodát már ő sem tudott tenni: 27 év után az élvonalbeli Debrecen a másodosztályba zuhant.
Ez sokkolta a várost, de egy-két napi mélabú elteltével főnixmadárként jelentkezett a megmentő: maga az önkormányzat. Papp László polgármester bejelentette, megvásárolják – megszerzik – Szima Gábor 73 százalékos részvénycsomagját, így 98 százalékban maga a település lesz a focicsapat tulajdonosa. – A DVSC a város identitásának kiemelten fontos része. Debrecen vezetésének ezért fontos a nagy hagyományokkal rendelkező sportklub stabil és biztonságos anyagi hátterének megteremtése. A klub új működési modelljének kidolgozására a következő hetekben kerül sor – indokolták a lépést lapunk kérdésére a városházán.
A most csütörtöki közgyűlésen a fideszes többség megszavazta az új felügyelőbizottság és igazgatóság összetételét, de a többségi részvénycsomag megvásárlásának részleteiről most még nem esett szó, annyi hangzott el, hogy a csapat működtetése a polgármester szerint évente körülbelül 1,1 milliárd forintba kerül. A DK három képviselője szerint a városnak fontosabb dolga van, mint futballcsapatra költeni a közpénzt, miközben szociális területre vagy egészségügyre nem jut elég forrás. Gondola Zsolt, a Civil Fórum Debrecen Egyesület képviselője módosító indítványban kezdeményezte: az állam vizsgálja felül a debreceni és a nyíregyházi kaszinók üzemeltetésére kötött koncessziós szerződést, annak ugyanis fontos része, hogy az osztalékból 40 százalékot a Lokira kell költeni. Amennyiben ebből kifarolna Szima Gábor, a DVSC-ből most kivonult tulajdonos, akkor a koncessziós szerződést is újra kell gondolni – vélekedett. Felvetette még, hogy a város és cégei legfeljebb évi 300 millió forintot költsenek a focicsapatra, a többit szponzorpénzekből teremtsék elő, s azt is, hogy – mivel állítólag csak ideiglenes mentőövről van szó – egy év múlva értékesítsék a város „lokis” részvénypakettjének 51 százalékát, de mindhárom javaslatot lesöpörte a fideszes többség.
Állami bajnokság, kivételezésekkel
A magyar lakosság adóforintjai tartották el a labdarúgó NB I csapatait, a lakosság állta a havi milliós játékosfizetéseket, illetve minden költség 60-70 százalékát. A kormány egyetlen magyart sem hagyott magára, mindenki részt vállalt a bajnoki küzdelmek finanszírozásából, akár akarta, akár nem.
A kormány annyira odafigyelt a csapatokra, hogy a koronavírus-járvány miatti kényszerszünet és a rendszeres tesztelés (minden bajnoki előtt meg kellett vizsgálni a találkozók résztvevőit, hogy nem betegedtek-e meg) költségeinek fedezésére tíz-tízmillió forint extra forrást biztosított a csapatok részére.
A tizenkét élvonalbeli klub közül egyedül az Újpest működött többé-kevésbé piaci alapon, a belga Roderick Duchatelet az egyetlen olyan tulajdonos, aki az államtól függetlenül, saját pénzét tette bele a csapatba. Ezek ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy az újpestiek meg is érezték a NER-mentességből származó hátrányokat. Egyedül őket büntették meg a koronavírus-járvány miatti szünet után újraindult bajnokságban a távolságtartási szabályok megszegéséért. Miközben egyik stadionban sem tartották be a szurkolói csoportok az erre vonatkozó előírásokat, egyedül az Újpest fizetett emiatt büntetést.
A rasszista rigmusokra is a fővárosiak esetében volt különlegesen érzékeny az MLSZ fegyelmi bizottsága: az Újpest egymillió forintot fizetett ezért, ellentétben a Zalaegerszeggel, amely ősszel három egymást követő mérkőzésen elkövetett vétségért kapott összesen kétszázezer forintos büntetést. Majd tavasszal újabb kétszázezret, a fegyelmi bizottság indoklása szerint azért, mert rövid ideig voltak hallhatóak a gyalázkodások és először voltak rasszisták a zalai drukkerek.
Amikor lapunk rákérdezett az MLSZ-nél, hogy elfelejtette-e a testület, hogy tavaly is büntetett, akkor először azt a választ kaptuk, nem rasszizmusért marasztalták el a ZTE-t. A sajtóosztály azt javasolta, olvassuk el figyelmesen a határozatot. Az MLSZ honlapján ez olvasható a június 20-án született határozatok között : „a fegyelmi bizottság a ZTE FC–Budapest Honvéd mérkőzéssel kapcsolatban a ZTE-t szurkolói részéről történt rendzavarások (obszcén kifejezések bekiabálása) és első alkalommal történt, rövid ideig tartó rasszista megnyilvánulás („huhogás”) miatt 200.000 Ft pénzbüntetés megfizetésére kötelezi.” Lapunk kedden ismét megkérdezte az MLSZ-t, hogy mivel ez nem először fordult elő, indítanak-e új eljárást, hiszen nem állja meg a helyét a fegyelmi testület indoklása, ám választ eddig nem kaptunk.
(B.P.)
Várható eredmény született
Kaposváron nem keseredtek el a futballszurkolók, számítottak a kiesésre, ajándékként élték meg az első osztályú szereplést.
Megvan az egyik biztos kieső, könyvelte el a közvélemény, amikor tavaly tavasszal kiderült, az NB II ezüstérmeseként a Kaposvári Rákóczi öt év után visszatér a magyar labdarúgás legfelső osztályába. Méghozzá óriási meglepetésre, hiszen a zöld-fehérek újoncként, a biztos bennmaradás reményében vágtak neki a 2018-19-es másodosztályú szezonnak: a somogyi megyeszékhely profi csapata tíz szezonnyi elsőosztályó szereplés után előbb az NB I-től búcsúzott 2014-ben, egy évvel később pedig nemcsak kiesett a harmadosztályba, de csődbe is ment, a csapatot működtető kft.-t felszámolták, s nemhogy nem kapott NB III-as licencet, de a megyei másodosztályba sorolták vissza – végül a helyi futballakadémiának köszönhetően a negyedik vonalban indulhatott el. Ahonnét három év alatt kapaszkodott vissza az NB II-be, majd egy év után ismét fölfelé válthatott osztályt.
Miután Kaposváron nincsenek országos szinten tehetős cégek, s a NER élvonalához tartozó oligarcha sem vásárolta be magát a csapatba, vagy legalább állt mögé, így a városban mindenki tudta, a jórészt harmad- és másodosztályú játékosokból álló keretnek esélye sincsen megkapaszkodni a honi szinten legjobbak között. A 676 milliós költségvetés, melyhez az önkormányzat 120 millió forint támogatással járult hozzá – 71,9 milliót pedig létesítmény-használatra adott a város a stadiont üzemeltető akadémiának – utcahosszal a legszerényebbnek számított az NB I-ben, s természetesen komoly erősítésekre sem futotta belőle, s a csapat nem is cáfolt rá a számokra: hat fordulóval a vége előtt kiesett, s a 11 riválisból nyolc ellen – 24 mérkőzésen – pontot sem tudott szerezni. A szurkolókat viszont nem viselte meg a kudarc, ajándékként élték meg a szezont, pontosan tudva, hogy a játékosok képessége alapján valóban a második vonal közepéhez tartozik a Rákóczi.
Ennek megfelelően a kiesés nem váltott ki heves indulatokat, egyedül azon háborogtak a helyiek, amikor a szezon végén kiderült, a 12 csapatos bajnokság valaha volt legrosszabb produkciója is milliós fizetéseket ért: a télen szerződtetett légiósok havi 2,1-2,7 millióért, a magyar játékosok pedig jellemzően 1,1-1,6 millióért halmozták a vereségeket, ami egy olyan városban, ahol sokan három műszakban csak minimálbért keresnek, s az átlagbér a budapesti kétharmada, kirívónak számít. Ezek alapján azért sokakban átértékelődött a csapat produkciója, s hogy valóban megért-e összesen közel 200 millió forint közpénzt az első osztályú vesszőfutás, melynek végén azért „spórolt” is a város, hiszen a 21,5 milliós eredményességi támogatás a kasszában maradt…
(Vas András)
