– Eddig alkalmazott nem volt, most vendég nincs – foglalta össze tömören a Balaton-part idei szezonjának eddigi tapasztalatait a balatonboglári Platán strand egyik éttermének tulajdonosa. – Négy éve ez az első nyár, hogy a nyitásra összeállt a csapat, nem kell még július közepén is emberekre vadásznom. Erre most meg a nyaralók hiányoztak.
Az előszezont lenullázó koronavírus-járvány után június végéig az időjárás is kibabrált a tóparti szálláskiadókkal, vendéglátósokkal és szolgáltatókkal, amióta kinyithattak, szinte minden hétvégén esett. Pedig a karantén után nagyon bíztak benne a Balatonnál, hogy a pünkösddel beindul a bolt, ám végül június utolsó hétvégéjéig kellett várni az első komolyabb vendégáradatra.
– Azt mondják az okosok, innentől már erős lesz a szezon, mert jönnek a vakációzók, a szálláshelyeken nagyon sok a foglalás, de egyelőre óvatosan vagyok optimista – tette hozzá a boglári vendéglős. – Majd, ha minden asztalunknál ülnek, és a pincéreim homlokán meglátom az első izzadtságcseppeket, kifújom a levegőt. De akkor is csak azért, mert talán nem veszteséggel zárunk az idén, hanem sikerül kihozni a nyarat nullára. Ha szuper idő lesz, akkor valami minimális kis plusszal.
Hasonlóképpen a nullás nyarat lőtte be célnak a fonyódi István. Egyelőre csak a negatívumokat sorolta, vendéglője bérleti díját április óta fizeti, igaz, május közepéig sikerült megállapodnia a fél árban, ám bevétel nélkül így is erős mínusszal kezdte a szezont.
– A kevesebb asztal miatt, kisebb személyzettel próbáljuk meg végignyomni a nyarat, bár adná Isten, hogy július közepétől még fel kelljen vennem embereket – sóhajtotta. – Az idén ez nem lesz gond, hosszú évek óta ez az első nyár, hogy nem kellett nagyítóval keresni szakácsot, pincért, hanem ajánlkozók voltak. Az Ausztriából és Olaszországból hazajött vendéglátósok nagy része a Balatonnál akarja kihúzni, míg visszamehet.
Való igaz, míg a korábbi években alig lehetett olyan egységet látni, ahol ne virított volna kint a felirat, milyen státuszokba keresnek embert, június utolsó hétvégéjén Máraifürdőtől Földvárig mindössze négy személyzetet kereső hirdetést láttunk. A nagyobb munkaerőkínálat egyúttal kisebb fizetést is jelent, az általunk megkérdezett vállalkozók 20-25, az alkalmazottak viszont 30-40 százalékos visszaesésről beszéltek a múlt nyárhoz képest.
– Ez bagó, ahhoz képest, amennyiért Tirolban dolgoztam. Március közepén jöttem haza, s mivel nem akartam teljesen felélni a kint összespórolt pénzt, így beálltam nyárra a Balatonhoz – mesélte a zalaszentgróti Móric egy lellei vendéglőben. – A tiroli szállóból egyébként négy kollégáról is tudok, akik itt vannak Lellén, s tervezzük, hogy vissza is megyünk. Állítólag októbertől már megint lehet kint dolgozni, addig kell kihúzni, itt pedig keresek azért annyit, hogy nem kelljen a tartalékhoz nyúlnom.
– Tavaly két helyen dolgoztam pincérként – állította Balatonföldváron Péter. – Az első helyen 15 ezret kaptam naponta tizenkét órára, heti egy szabadnappal. Július közepén aztán váltottam, megkerestek egy másik vendéglőből, ahol nagyon meg volt szorulva a tulaj, s ott tizennégy órára 25 ezret fizettek. Hozzájuk mentem vissza, az első megállapodás ugyanannyi időre 15 ezerről szól azzal, hogy egy hónap múlva a forgalom tükrében újra tárgyalunk.
Persze azt is elismeri, eddig nem kellett megszakadniuk: tavaly 36, az idén 24 asztalt kell kiszolgálniuk, de eddig a hétvégéig fél háznál még nem voltak többen, szerencsére péntek este már majdnem teltházat produkáltak.
– Csak nem mindegy, ki ülnek be – tette hozzá Péter főnöke. – Nagyon hiányoznak a külföldiek, tavaly a németek mellett rengeteg cseh és lengyel jött, az idén velük nem hiszem, hogy számolhatunk. A magyarok pedig kevésbé engedik el magukat, az ebédet megoldják otthon, jó esetben vacsorázni ugyan beülnek, de akkor is csak egy fogást és néhány italt.
Amihez persze az árak is hozzájárulnak: átlagosan úgy 10 százalékkal lett drágább a Balaton az idénre, de ez csalóka, ugyanis a vendéglátósok egy része tavalyi áron dolgozik, sőt, egy kis részük még alá is ment, a többség viszont emelt, méghozzá éppen a legkelendőbb termékek árán: sok helyen a sörért, lángosért, hamburgerért, illetve az éttermi menükért 20 százalékkal is többet kell fizetni.
– Valamint be kell hozni a kiesést – indokolta a lángos, a hekk, a folyóbor és a sör árváltozásáét az egyik vendéglős. – A magasabb árkategóriájú ételek nem fogynak, vagyis az olcsóbbakon kell megtalálni a hasznot.
Ennek megfelelően vélhetően már nem találni helyet a déli parton, ahol ötszáz forint alatt sima lángost lehetne kapni, s a legolcsóbb, kommersz korsó sör 400-nál kezdődik, de mindkettőnél jellemzőbb, hogy hatossal kezdődik az ár. A talán legnépszerűbb sajtos-tejfölös lángost pedig 700-1100 forint között láttuk, utóbbiért már menüt is lehet választani egy szolidabb helyen.
– Ez egy ilyen szezon lesz – magyarázta egy máriafürdői vendéglős. – Mindenki túl akarja élni, s ezért kísérletezik mindenben. Mennyiért dolgoznak az emberei, mennyit hajlandó fizetni a vendég, meddig lehet feszegetni a húrokat? És sajnos sokan lesznek, akiknél elpattan.
