Pekingben gőzerővel dolgoznak a küldöttek a hongkongi ellenzék elnyomását lehetővé tévő nemzetbiztonsági törvényen. A tervezet jelentőségét a munka sztahanovista tempója is jelzi: a legfelsőbb kínai döntéshozó szervet, az Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságát általában kéthavonta hívják össze, de a delegáltak ezúttal alig néhány nap szünet után újra üléseznek. A testület már a múlt héten napirendre vette a készülő jogszabályt és akár már ezen a héten el is fogadhatja azt. Az eddig közölt információk szerint a tervezet négy különböző államellenes bűncselekményt határoz meg: a felforgató és az elszakadást célzó tevékenységet, a terrorizmust, illetve a külföldi hatalmakkal való összejátszást, amelyek elkövetőit akár 10 év börtönbüntetéssel is sújthatják. A kommunista rezsim minden csatornán keresztül igyekszik megnyugtatni Hongkong és a világ közvéleményét, hogy a szabályozás révén kizárólag egy szűk kör ellen fognak fellépni. A különleges státuszú városállam vezetésének továbbra is tiszteletben kell tartani az emberi jogokat és az ártatlanság vélelmének alapelvét - emelte ki például a Hszinhua kínai állami hírügynökség. A törvényjavaslat pontos szövege továbbra sem nyilvános, de az eddigi kiderült részletek, illetve a kínai igazságszolgáltatás visszásságainak tükrében azonban meglehetősen hamiskásan csengenek a pekingi ígéretek.
A tervezet eddig ismert passzusai alapján már az is kétséges, hogy az államellenes bűncselekmények gyanúsítottjai egyáltalán tisztességes eljárásban részesülhetnének. A hongkongi ügyvédi kamara például aggasztónak találja, hogy a jogszabály alapján a nemzetbiztonsági ügyekben a mindenkori hongkongi kormányzó jelölné ki az eljáró bírákat, amellyel az ítélethozatalra is hatással lehet. Mindez veszélybe sodorná az igazságszolgáltatás függetlenségét, amelynek csorbítása egyben annak felszámolást is jelenti a szakmai szervezet szerint. “Nem lehetsz kicsit független, ahogyan kicsit terhes sem” - nyilatkozta a Reutersnek Philip Dykes, az ügyvédi kamara elnöke. A demokráciapárti tábor számára még riasztóbbnak tűnik, hogy a pekingi központi hatóságok adott esetben át is vehetnének bizonyos kényes ügyeket. A Hszinhua közlése szerint ez csupán az eljárások töredéke esetében fordulhatna elő, de nem világos, hogy ezt mi garantálná. Akármennyi gyanúsítottról is legyen szó, az érintettek teljesen ki lennének téve a kommunista ország más részeit jellemző önkénynek. A hongkongi közszolgálati rádióban egy betelefonáló hallgató abbéli félelmét fejezte ki, hogy a törvény hatályba lépése után még a védőügyvédek sem lesznek biztonságban, mert ugyanarra a sorsra juthatnak, mint Vang Csuan-csang.
A nemzetközileg is elismert kínai ügyvéd korábban az állami szervek visszaéléseinek elszenvedőit védte, többek közt a kisajátítások során földjeiktől megfosztott gazdákat, a börtönökben megkínzott rabokat, illetve a betiltott Falun Kung spirituális mozgalom tagjait. Vangot 2015-ben állították elő a “709-es incidens” néven ismertté vált tömeges letartóztatások során, amikor a központi hatóságok csaknem 300 prominens jogvédőn - ügyvédeken, jogi asszisztenseken és emberi jogi aktivistákon - ütöttek rajta. Vangot három éven át vádemelés nélkül tartották fogva, a külvilágtól teljesen elzárva: sem családja, sem jogi képviselői nem látogathatták, sőt egy ideig még az sem volt biztos, hogy életben van-e még. Végül 2018 decemberében zárt ajtók mögött elítélték, négy és félév börtönbüntetést kapott államellenes “felforgató tevékenységért” - vagyis a hongkongi nemzetbiztonsági törvényben meghatározott egyik bűncselekményért.
Vang idén áprilisban szabadult, de a hatóságok csak hetekkel később engedélyezték neki, hogy hazatérjen feleségéhez és hétéves gyermekükhöz. Az ügyvéd már áprilisban a South China Morning Post című hongkongi lapnak elmesélte, hogy elzárása alatt szörnyű tapasztalatokban volt része, amelyek miatt 44 évesen emlékezet- és hallászavarral, valamint magas vérnyomással kell küzdenie. Vang eleinte elzárkózott az arra vonatkozó kérdésektől, hogy elzárása alatt hogyan bántak vele, múlt pénteken azonban a Kyodo News japán hírügynökségnek részletesen beszámolt az őt ért atrocitásokról. Elmondta, hogy többször megkínozták, a vallomását is így csikarták ki belőle - órákon át pofozták, majd aláírattak vele egy dokumentumot, amelyben “elismerte”, hogy külföldről kapott pénzből az államhatalom aláására törekedett. Amikor elítélték, fellebbezni akart, de megfenyegették, hogy abban az esetben még hosszabb büntetést szabnak ki rá. Vang Csuan-csang a kálvariája kapcsán óvatosan vonta le a tanulságot, úgy fogalmazott; az ügye bizonyítja, hogy a kínai igazságszolgáltatás “felületes”, előfordul, hogy éppen a hatóságok szegik meg a kínai törvényeket, amelyek például a kínvallatást is tiltják. Esete azonban nem egyedülálló, a 709-es incidens során letartóztatott összes jogvédőt hasonló kirakatperekben ítélték el, és többüknél szintén brutális kínzások kísérték fogvatartásukat. Az ilyen visszaélések nem anomáliának számítanak a kommunista vagy más diktatúrákban, hanem a rendszer alapját képezik: a teljhatalmú vezetők bármikor keresztülvihetik akaratukat, akár a saját jogszabályaikat is figyelmen kívül hagyhatják, hiszen nincs aki elszámoltassa őket. A hongkongi ellenzék ebből kiindulva ellenzi a nemzetbiztonsági törvénytervezetet - úgy vélik, akármilyen jogi garanciát is tartalmaz annak szövege, a központi hatóságok - ha érdekük úgy kívánja - úgysem tartják be azt. Peking szándéka pedig egyértelműnek látszik a kérdésben: kerül, amibe kerül, el kell hallgatni a városállam demokráciapárti mozgalmát.
Egyelőre azonban a hongkongi civil társadalom tehetetlennek tűnik a tervezet ellen. Míg tavaly kitartó demonstrációkkal meg tudták akadályozni a kiadatási törvényjavaslat elfogadását Hongkongban, idén a tüntetések inkább kontraproduktívnak tűnnek. A nemzetbiztonsági törvényről 1300 kilométerrel arrébb, Pekingben döntenek, ahol nem a jogos népharag utcai megnyilvánulását, hanem egy lázongó tartományt látnak, amelyet meg kell rendszabályozni. Kína eltökéltségén a nemzetközi közösség tiltakozása is aligha változtat. Az Egyesült Államok ugyan kilátásba helyezte, hogy visszavonja a Hongkongnak biztosított kereskedelmi előjogokat, ha a városállam autonómiája sérül, de ez semmilyen érzékelhető változást nem ért el. A két szuperhatalom között egyébként is feszült a helyzet, és könnyen elképzelhető, hogy a kommunista ország már előre bekalkulálta az amerikai ellenintézkedéseket. Az Európai Unió a hétfői EU-kínai videókonferencián is elítélte a hongkongi jogszabályt, de Kína aligha számíthat retorzióra, hiszen egy ilyen lépés csak a tagállamok egyhangú hozzájárulásával lehetséges. Márpedig Peking abban biztosan bízhat, hogy lesznek olyan uniós országok, akik fontosabbnak tartják saját gazdasági érdekeiket, mint az elnyomással szembeni fellépést.
