Franciaországban különleges eseménynek számítanak a köztársasági elnökök televíziós beszédei. Emmanuel Macron a koronavírus-járvány kitörése óta egyre többször él a kommunikációnak ezen formájával és még élni is fog, vasárnap esti beszédében jelezte, hogy a július 14-i nemzeti ünnepen szokásos szózatát is megtartja. Ennek középpontjában azonban már nem a járvány miatt elrendelt korlátozások feloldása áll majd, hanem azt ismerteti, miként tervezi a francia gazdaság újraindítását. Ez valóban kulcskérdés, mert az uniós tagországok között az egyik legdrámaibb visszaesést Franciaország könyvelheti el: a Covid-19 miatti leállás nyomán idén 11 százalékkal csökkenhet a nemzeti össztermék.
A vasárnapi televíziós beszéd az elemzők szerint nem egy volt a sok közül. Az államfő jelezni kívánta, hogy eldördült a startpisztoly, megkezdődött a 2022-es elnökválasztás kampánya. Macron újrakezdést ígért, utalt arra, hogy az eltelt 15 év alatt az ország több válságon esett át, ezért ideje, hogy a franciák "saját kezükbe vegyék a sorsukat". Ez lesz a következő évek legfontosabb feladata – emelte ki. Az uniós politikára is kitért, szerinte ismét létrejött a német-francia tengely. Angela Merkellel néhány hete bejelentették, hogy összesen 500 milliárd eurónyi hozzájárulást (tehát nem hitelt) biztosítanak a járvány miatt bajba jutott országoknak.
Az ilyen beszédeknél szinte kötelezően elvárt hazafias üzenetek (nemzeti szuverenitás, igazságosság, mindenki találja meg a helyét a társadalomban…) mellett azonban volt egy igen fontos megjegyzése is: kiállt a rendőrség mellett. „Rend nélkül nem lehet sem biztonság, sem szabadság” – közölte. Az utóbbi hetekben az Egyesült Államok és Nagy-Britannia mellett Franciaországban is társadalmi vita kezdődött a rendőri túlkapásokról. A megmozdulások legfőbb szónoka Assa Traoré, a 2016-ban a rendőrség által gyanús körülmények között megölt, Maliból származó fiatalember, Amada Traoré húga, aki rövid idő alatt egyfajta ikonná vált a rasszizmusellenes tüntetők számára. A több tízezres megmozdulások hatására Christophe Castaner belügyminiszter jelezte, hogy fegyelmi szankciókkal sújtják a túlkapásokat elkövető rendfenntartókat, ezt azonban igen rossz néven vette a rendőrség, amelynek szakszervezete múlt pénteken tiltakozó akciót is tartott. Philippe Capon, az érdekvédelmi szervezet vezetője az államfői beszéd után megjegyezte: „Azt kívántam, hogy az elnök állítsa helyre a rendőrség tekintélyét, s ezt meg is tette”.
Több oka van annak, hogy Macron nem a tüntetők pártjára állt. Egyrészt sokat köszönhet a rendőrségnek. A 2018 novemberétől tüntető "sárga mellényesekkel" szemben fontos volt a rendőri fellépés, hiszen a mozgalomban olyan szélsőségesek is felbukkantak, akik előszeretettel gyújtottak fel gépkocsikat, illetve törték be az üzletek vitrinjeit. Másrészt Macron a következő elnökválasztásra kacsintott, s nem akarta lehetővé tenni Marine Le Pennek, a jobboldali radikális Nemzeti Tömörülés (RN) elnökének, hogy a rendfenntartók érdekvédőjének szerepében tetszeleghessen.
Macron beszédeit egyfajta lírai hangvétel jellemzi, ami most sem hiányzott, ám erős, határozott vezetőként is fel akart lépni. Így jövő hétfőtől előírta az oktatási intézményeknek a diákok fogadását, vagyis mindenkinek vissza kell térnie a tantermekbe. Ez eddig önkéntes alapon működött, s a tanárok 60, a diákoknak pedig mindössze 30 százaléka élt a lehetőséggel.
Macron igyekezett pozitív jövőképet felvázolni. Mielőbb szükség lenne arra, hogy átfogó javaslatokat tegyen, mert a lakosság nagyobbik része nem találja meggyőzőnek. Szerencséje, hogy a többi potenciális elnökjelöltet még hiteltelenebbnek tartják. Egyetlen veszélyes ellenfele Édouard Philippe kormányfő lehetne - ezért is valószínűtlen, hogy menesztené. A potenciális riválist jó a közelben tudni.
