Miközben Kásler Miklós múlt héten már elkezdte a digitális oktatásra való átállás dicsőségét zengeni, a Szülői összefogás gyermekeink jövőjéért közösség online felmérése egész mást mutat. Például a 2500 válaszadó 83 százaléka úgy gondolja, hogy az iskolák nem készültek fel a digitális oktatásra, 78 százalék pedig azt mondta, a gyerekét nem tanították meg az önálló számítógéphasználatra. Ennek fényében az sem véletlen, hogy 65 százalékuk csemetéje nem képes segítség nélkül tanulni, vagyis az elmúlt időszak elképesztő terheket rótt a szülőkre is.
A szakemberek szerint az elmúlt hónapok igazi hatása majd szeptemberben fog látszani, ekkor derül ki, hogy mekkora hátrányt szedtek össze azok a gyerekek, akiknek nem feküdt az online oktatás, vagy hátrányos helyzetük okán egyszerűen kimaradtak belőle. Egy kevés tanulságot azért le lehet vonni: kiderült például, mit érdemel az a bűnös tanár, aki egy megoldhatatlannak tűnő helyzetet leleményesen, humorral, jó adag iróniával, a diákjaival összekacsintva old meg. A legsötétebb időket idéző büntetést, pellengérre állítást. Bár a tankerületi vezető lemondásával és a tervezett ombudsmani vizsgálattal úgy tűnik, a vasalódeszkás testnevelőtanár esete azt is mutatja: maradt még némi józan ész a rendszerben. Ez is valami.
Lannert Judit oktatáskutató szombaton azt nyilatkozta lapunknak: a rendkívüli körülmények olyan helyzetet teremtettek, amelyben meg lehetne vizsgálni, mire is jók valójában a digitális eszközök, és melyek azok a területek, ahol csődöt mondanak. Hol segítik a tanulókat, és hol mélyítik tovább a szakadékokat. Ehelyett, a valódi elemzés, értékelés helyett csak sikerpropaganda van, és a megnyugtató tanulság: csakúgy, mint az egészségügyben, az alulfizetett, zömében női munkaerő megint elvitte a balhét, és nagy küzdelmek árán elérte, hogy ne legyen látványos összeomlás.
A döntéshozók pedig megint fellélegezhetnek: megy ez így is, nem kell ide több pénz, több erőforrás, a hagymázas hazafiaskodásnál több gondolat.