A magyar jövő Debrecenben épül, jelentette ki Kósa Lajos, a cívisváros fideszes országgyűlési képviselője, egyben hajdanvolt polgármestere, amikor kedden a kormány jóváhagyta a hajdúsági megyeszékhely tízéves fejlesztési tervét. A frappáns Debrecen 2030 elnevezésű program cirka 600 milliárdba kerül majd, azaz meglehetősen feltöltik a húsosfazekat az ország egyik legfőbb városában, ahogyan Palkovics László emlegette a települést. Az innovációs miniszter egyúttal hozzátette, az Orbán-kormány fejlesztési politikája nem tesz érdemi különbséget a kis- és a nagy települések között.
Ez némi tamáskodásra ad okot, hiszen nem valószínű, hogy a kormány más településekre is hatszázmilliárdot szignóz ki, sőt a jóval visszafogottabb Modern Városok Program elemei sem egyformán teljesülnek. Így aztán vérmérséklet szerint mosolyfakasztó/bicskanyitogató Palkovics állítása, mely szerint „a települések évek óta pártpolitikai csatározásoktól mentesen fejlődnek”, mert erről valószínűleg más lenne a véleménye Szegednek, Siófoknak, Pécsnek, Szombathelynek, hogy Budapestről már ne is beszéljünk. Elég, ha a cívisvárosi programhoz képest aprópénznek számító Lánchíd-felújítás költségeire gondolunk.
Debrecen valóban fontos oktatási, gazdasági és sportközpont, de ilyenből azért akad még néhány. Mégis valahogyan első az egyenlők között, s bár a hajdani polgármester szerint a siker kulcsa a debreceni Református Kollégium épületén olvasható Orando et laborando, azaz imádkozva és dolgozva, valószínűleg ez a felirat más értelmezést kapna, ha Botka László vagy Karácsony Gergely citálná.
A kulcs sokkal inkább maga Kósa Lajos, akinek érdemeit különféle ígéretekkel-víziókkal ismerik el. Hasonlóan hangzatos bejelentés kísérte az agrárminisztérium és a Természettudományi Múzeum cívisvárosba költözését, aztán a határidők közeledtével jött a kínos magyarázkodás. Ebből a szempontból a mostani program kifejezetten propagandabarát: tíz évig, megannyi választási kampányban lehet vele büszkélkedni. Pontosan tudva, hogy a választói emlékezet szelektív és véges.