Cecilia „Cilka” Klein 1926. március 17-én született a kelet-szlovákiai Kisszebenben. Családjával 1931-ben Bártfára költözött, 1942-ben innen deportálták Auschwitz-Birkenauba. A háború végén, a szovjet felszabadítást követően elítélték kollaboránsként, s a szibériai Vorkuta Gulagra küldték tizenöt év kényszermunkára. Tíz év múlva bocsátották szabadon, majd egy prágai börtönbe küldték, 1959-ben kapta meg a csehszlovák állampolgárságot. Cilka a Gulagon megismert férfival telepedett le Kassán, ott élt 2004-ben bekövetkezett haláláig. Az ő történetének foszlányait ismerhetjük meg Az auschwitzi tetováló szerzője, Heather Morris Cilka utazása című regényéből, amelyet az online megrendezett Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron mutattak be vasárnap.
Az új-zélandi születésű, jelenleg Melbourne-ban élő Heather Morris 2003-ban kórházi munkája során ismerkedett meg Lale Sokolovval, aki beavatta őt múltjába, a holokausztról őrzött emlékeinek részleteibe. Ő volt az a fogoly, aki a tábori rabok karjára tetoválta a megkülönböztetés jeleként alkalmazott számokat. A férfi története azonban több volt ennél, időközben szerelmes lett: megismerte Gitát, későbbi feleségét, aki történetesen Cecilia Klein tábori barátnője volt. A tizenhatéves Cilka szépségére hamar felfigyeltek, egy magas rangú tiszt elkülönítette őt, és amellett, hogy szexuális erőszakot gyakorolt a kiszolgáltatott helyzetben lévő lányon, súlyos feladattal látta el. A szerző második regényében, a korábban megismert Cilka útját mutatja be, de a történet nem Auschwitz-Birkenauban, hanem a szibériai büntetőtáborban játszódik. Heather Morris azonban a könyv elején leszögezi, a Lale Sokolov és mások visszaemlékezésein, valamint saját kutatásain alapuló írás a képzelet szüleménye, nem egyezik meg egészében Cilka Klein életének eseményeivel, egyes szereplői kitaláltak esetleg több karakterből vannak összegyúrva.
A regény a munkatábor borzalmait, a sarkkörön túli, szélsőséges időjárási körülményeknek és a szüntelen erőszaknak kitett rabok mindennapjait, valamint a fiatal lányban lejátszódó érzelmi harcokat is kiemeli: fél, hogy rabtársai kiközösítik majd, ha megtudják mit tett a túlélésért a „másik helyen”. A mű érzékenyen tárgyalja a nőket ért sorozatos szexuális bántalmazást, és azokat a kényszer-kompromisszumokat, amiket az életben maradásért megtettek, meg kellett tenniük. Mint a bemutatón az író is kiemelte, amikor a holokausztról beszélünk, a halálos áldozatok mellett nem feledkezhetünk el azokról a lányokról, nőkről sem, akik állandó erőszaknak, majd az emiatt érzett szégyenüknek voltak kitéve évtizedekig.
A könyv ezt a feszültséget árnyalja, s hangsúlyozza Cilka bátorságát és kitartását, önzetlen segíteni akarását (amelyről sokan beszámoltak a szerzőnek): ha kellett, ételt lopott társainak, vagy gondolkodás nélkül berohant a beomlott szénbányába megmenteni a rabokat és az őröket. Egy orvosnő segítségével a kórházba került dolgozni, ahol rövid idő alatt nélkülözhetetlen lett, sokak életét mentette meg. Miközben megismerjük az őt körülvevőket, a barakk lakóit és a kórházi személyzetet, valódi karakterek és motivációk rajzolódnak ki előttünk. Heather Morris megjegyezte, nem vonhatta be cukormázzal a történetet, ám az embertelen körülmények közt időnként az emberit is megpillanthatjuk. A könyv a brutalitások leírásán túl ismeretlen történeteket is feltár előttünk, újabb fájdalmas mementót adva arról, mire képes az ember.
