Olyan Európáról álmodom, amely védi az egyén jogait, miközben a közösséggel szembeni kötelezettségeket is megköveteli – az idézet nem az Európai Unió egyik alapítójától származik, hanem Ferenc pápától. Bár egyházfőként nem az a feladata, hogy fellépjen Európa egységéért, jól tudja: ha az EU szétesik, az egész világ stabilitása kerül veszélybe.
Az utolsó négy-öt év arról szólt, hogy némely visegrádi tagállamok rendre azon mesterkedtek, miként cselezhetnék ki az EU előírásait. Kiderült, minden korábbinál nagyobb szükség van egy ellenőrző mechanizmusra, amely azt vizsgálja, a tagállamok tartják-e magukat a vállalásaikhoz. Kivált Lengyelország és Magyarország űzött gúnyt az uniós alapértékekből. Egyes kétes ügyek egészen az Európai Unió Bíróságáig (EUB) jutottak. Ha egy tagállam a luxemburgi testület előírásához sem tartja magát, akkor súlyos pénzbüntetésre számíthat.
Ugyan elvben teljesen természetes, hogy az EU-t érintő kérdésekben az európai bíróság mindenek felett áll, ezen alapelvet a múlt héten megkérdőjelezte a német alkotmánybíróság, amely alaptörvénybe ütközőnek minősítette, hogy az Európai Központi Bank kötvényt vásárol az euró védelmében – annak ellenére, hogy az EUB korábban nem talált kivetnivalót ebben.
Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő hatalmas győzelemről beszélt, hiszen ha a német taláros testület felülbírálhatja az uniós bíróság ítéletét, akkor miért ne tehetné meg a lengyel alkotmánybíróság, vagy akár a magyar, amelyeket a politikai vezetők rég manipuláltak a saját érdekeik szerint? Ha ez válna gyakorlattá, az EU despotái kedvükre játszadozhatnának a teljesen széteső Unióval.
Varsóban vagy Budapesten irigykedve szemlélhetjük a német kormánypárti politikusok reakcióját, akik szembehelyezkedtek a saját alkotmánybíróságukkal, mondván: európai kérdésekben az EUB szava számít, és nem a németé. Nem kezdtek el nemzeti szuverenitásról papolni, ahogy az nálunk magától értetődő lenne. Ilyenkor szembesülünk azzal, mennyire messze van tőlünk az az Európa, amit Ferenc pápa is megálmodott.