Nem tudni, mire költi a pénzünket Orbán Viktor miniszterelnök, és nem tudni, mire akarja fordítani az ezermilliárdokat a jövőben pénzügyminisztere, Varga Mihály – gyakorlatilag ezt állapította meg Open Budget Survey felmérése a magyar költségvetés átláthatóságáról. Európában már csak néhány balkáni országnak rosszabb az OBS-mutatója, vagyis még épp hogy előzzük Szerbiát, Macedóniát, de Romániát és Bulgáriát már rég nem. A tendencia Magyarországon romló, s ez különösen szembetűnő a NER uralkodásnak tíz éve alatt. De lássuk be, nincs ebben semmi meglepő: ott ahol a kormányzati politika része a korrupció – bocsánat, a nemzeti (pénz)arisztokrácia felépítése –, ott alapvető érdek, hogy a polgár ne lásson bele a pénze elköltésének folyamatába.
A felmérést kétévente ismétlik, a mostani adatok még a 2019-es állapotokat tükrözik. De a saját bőrünkön érezhetjük nap mint nap, hogy a költségvetési gazdálkodás átláthatósága az idén már drasztikusan romlott a koronavírus-járvány, illetve az azzal együttjáró rendeleti kormányzás következtében. Előbb a kormány kiválasztott egy haveri céget, hogy portyázzon Kínába, az meg öt-tízszeres áron felvásárolta a kínai egészségipar szemetét: százezer számra érkeztek használhatatlan gyorstesztek, egészségügyi használatra alkalmatlanan védőfelszerelések. Persze válsághelyzet idején előfordul az ilyesmi – ahol vágják a fát, ott hullik a forgács. Csak az a baj, hogy ahol Orbánék vágják a fát, ott mindig milliárdok hullanak.
A keleti portyázók sikeres árubeszerzéseiről naponta posztol a külügyminiszter, ám eddig senki nem vette a fáradságot, hogy elárulja, mennyit is költöttek el a magyar rablóhordák (vö: portyázók). Az is csak hosszas sunnyogás után derült ki, hogy minden idők legnagyobb magyar gazdasági mentőcsomagja alig száz milliárd forintos pótlólagos költségvetési kiadással jár. A kormány elvileg mintegy 700-800 milliárd forintnyi költségvetési kiadást zárolt egy hónapja, ám hogy milyen programokra nem jut egy fillér sem, és melyek úszhatnak tovább a pénzben, arról szintén hallgat kormány.
A kormánynak április végéig kellett volna Brüsszel – és a nyilvánosság – előtt bemutatnia a konvergencia programját, benne az idei és a jövő évi makropályával, de nem sikerült ezt az átláthatósági követelményt megugrani. Miközben a kabinet azt sem tudja, hogy milyen lesz az idei év, már a 2021-as költségvetést vinné a parlament elé.
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mindaddig, amíg nem tudjuk, miért nem jut elég pénz az egészségügyre, oktatásra, miért halnak meg emberek orvosi ellátás nélkül, mennyi pénz jut a haveri cégeknek, sportegyesületeknek és miért – addig nem lesz itt demokrácia, csak portyázás és lopás. De még ezt sem tudhatjuk meg, ugyanis a rendeleti kormányzás jegyében épp a minap 15 napról (kétszer) 45 napra emelte fel a közérdekű adatigénylések válaszadási idejét a kormányfő. Vagyis, ha megkérdezzük Varga Mihályt, hogy ma ki lopott, akkor arra egy semmitmondó válasz is leghamarabb június közepén, de inkább augusztusban érkezik.