Az otthonlét emberi kapcsolatokra gyakorolt hatásairól szólva Sándor Annamária mentálhigiénés szakember azzal kezdte a Népszavának, hogy a koronavírus miatti helyzet jó lehetőséget kínál arra, hogy megfigyeljük, hogyan működünk, és „megvizsgálhatjuk” a párunkat és a gyerekeinket is, olyan hozzáállással, ahogy egy természettudós nézi az őt érdeklő jelenségeket, élőlényeket. Igaz, ő kevésbé érzékelhető a megfigyelt lény számára, mi viszont aktív részesei vagyunk a család életének, ennek ellenére lehet olyan nyitottsággal és tisztelettel figyelni egymást és önmagunkat is, ahogy egy kutató teszi. Ilyen módon lehetővé válik, hogy értékítélet nélkül meglássuk, milyenek azok az emberek, akikkel élünk, kinek milyen igényei vannak, hol van a „piros gombja”, amitől biztosan ugrik, mitől érzi magát biztonságban, mi a szeretetnyelve, stb. Függetlenül attól, hogy a működésünk hasonló-e, ez a tapasztalás egy magasabb szintű összerendezettség kialakításának esélyét teremti meg.
Ha azt vesszük észre, hogy például egy introvertált, azaz legszívesebben egyedül játszó, olvasó és egy extrovertált, vagyis minél több emberrel szívesen együtt levő, társasági gyerek állandóan veszekszik, rájöhetünk, hogy utóbbi folyton kapcsolódni akar, az előbbi pedig szinte menekül előle, emiatt is van sok konfliktus. Mivel most többféle igényű ember tölt egész napokat, heteket viszonylag kis helyen, célszerű tudatosan összehangolni a különböző, akár a skála két végpontján lévő szükségleteket is. „Nyüzsgő” gyerek és társasági anyukája például jól működhet együtt, és teret hagyhat az inkább magukba forduló családtagoknak. Célszerű tudatosan kialakítani azokat az irányvonalakat, amelyek mentén legalább valamennyire az összes együtt élő ember jól tud lenni. A különböző igények összehangolása olyan, mintha azt mondanánk: „tudom, hogy nem lehet az enyém az egész tál szilvás gombóc, de talán jóllakom vagy legalábbis jut annyi, hogy ne maradjak éhen”.
Én-, te- és mi-idő
Az összezártság alatt lehet, hogy egy párkapcsolatról kiderül, hosszú távon fenntartható, működőképes közösség, de akár az is, hogy mindenkinek jobb lesz a szétválás. Így ez a helyzet vízválasztó is lehet. A Daily Mail beszámolója szerint Kínában a járvány kitörése óta jelentősen megnőtt a válások száma, amelynek az lehet az oka, hogy a házaspárok túl sok időt töltöttek együtt. Ennek megelőzését szolgálhatja az én- és a közös idő arányainak megtalálása, a privát tér és a közös elfoglaltságok egyensúlyának biztosítása. Erről célszerű nyíltan beszélni és közösen kialakítani egy mindenkinek elfogadható helyzetet. Az, hogy valakinek énidőre van szüksége, nem egyenlő azzal, hogy nem szereti a másikat, annyit jelent, hogy magával is akar időt tölteni. Az, hogy szeret mással is úgy beszélgetni, hogy azt ne hallja más, még nem annak bizonyítéka, hogy titkolózik vagy tilosban jár, csupán azt jelzi, vannak még fontos kapcsolatai, amelyeknek szintén szeretne teret és időt szentelni, meg akarja adni ezeknek is a megfelelő intimitást – mondta a szakember.
Fontos az igényeket felismerni saját magunkban, és meglátni, elfogadni a másikban. Az is lényeges, hogy sértettség nélkül biztosítsuk egymásnak az ehhez szükséges körülményeket. A minőségi léthez szükségünk lehet arra, hogy úgy hallgathassunk zenét, ahogy az nekünk jó, és magunk lehessünk a gondolatainkkal. Ez, kis túlzással, még egy kis lakásban is csak fülhallgató és technikai eszköz kérdése. Az önmagunkkal ápolt kapcsolat kiegyensúlyozottsága a feltétele annak, hogy a belső feszültséget ne a többieken vezessük le. Fontos az is, hogy a közös idő, az együttlét ideje alatt ne csak egy térben legyünk, hanem egymás felé is forduljunk, a figyelmünket is adjuk a társunknak, családtagjainknak. A minőségi közös idő lehet például beszélgetés, értő figyelemmel hallgatás, szex, közös kertészkedés, társasjátékozás vagy filmnézés is.
(Nem) csak én
Az egyedül élők lelki egyensúlya azon múlik, jól vannak-e önmagukkal, jó társaságot nyújtanak-e maguknak, vagy nem. Előbbi esetén ismerik a saját, valós igényeiket és képesek azokat ki is elégíteni, amihez, ha kell, a kreativitásukat is használják. Ha azonban többször nem érzik jól magukat a bőrükben, érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni a külső kapcsolatokra: a már meglévőkre, lehet segítséget is kérni. Sok ilyen lehetőség található az interneten (a Facebook Maradj otthon és Egyedülállók a járvány alatt csoportja, pszichológusok és segítőemberek videói, bejelentkezései.) A kommunikáció stressz- és szorongásoldó hatású, már egyetlen hívás is sokat segíthet. A legjobb rutinná tenni: például reggel és este is beszélni valakivel. A szorongást fontos oldani, mert számos fizikai és lelki tünetet okozhat. Egy depresszív személyiség súlyosan „be is tudja pörgetni magát”. Ez az időszak komolyabb önvizsgálatra, elmélyülésre is alkalmas, az egyedül élő ember rájöhet, hogy nem így akar élni, és például könyvek, meditáció vagy szakember segítségével a párkapcsolati gátjait, blokkjait is felismerheti és oldhatja.
Mindent - mértékkel
Ehhez hasonló helyzetekben sokan, leginkább talán az egyedül élők és a másokat mindig maguk elé helyező emberek - jellemzően anyák vagy apák - elhanyagolják az alapvető fizikai szükségleteiket, a rendszeresen étkezést, mozogást, levegőzést. Adjunk enni, inni a szervezetünknek, annyit, amennyit kér, se többet, se kevesebbet. Kerüljük a túlzásokat is: ne alakuljon ki túlevés, de túledzés se. Táplálkozzunk egészségesen, aludjunk sokat, mozogjunk, akár online edzésprogramok segítségével – tanácsolta a szakember.
