Jelenleg rengeteg kiadó, intézmény kínál online olvasnivalót a kényszerű otthoni időtöltéshez. Az IGYIC célkitűzései között viszont kezdetektől szerepelt a digitális tartalmak közzététele, a gyerekirodalommal kapcsolatos közösségi platform elindítása.
Így van, és valójában korábbra terveztük az elstartolást, de szervezeti okokból némileg csúsztunk. Áprilistól viszont elindul az IGYIC honlapja, a MeseTerasz nevű YouTube-csatornánk és a napi frissítésű MeseCentrum blogunk. A honlapon a már lezajlott programjaink hang- és videofelvételeit is meg lehet majd hallgatni, tekinteni, és itt lesz megtalálható a folyamatosan épülő gyerekirodalmi adatbázisunk is. A blogon hétfőnként friss nagyinterjúk olvashatók ifjúsági és gyerekirodalmi szerzőkkel, illusztrátorokkal, ezenkívül kisebb-nagyobb terjedelmű kritikákkal, tanulmányokkal, szülőknek szóló ismeretterjesztő-tudományos érdekességek rovattal, valamint régebbi gyerekkönyveket újraolvasó rovattal készülünk. Emellett podcastokkal, továbbá az újonnan megjelenő gyerekirodalmi kiadványokat beszélgetős formában recenzáló, 5-10 perces videokritikákkal találkozhatnak majd az online látogatók. A kevesebb reflektorfényt kapó, kisebb műhelyekre és szerzőkre is odafigyelünk. Ahogy nemcsak a könyvekre, az olvasásra, hanem a más médiumokon közvetített (nézés, hallgatás) irodalomra is, így például a kortárs versfeldolgozásokra, a különféle adaptációkra.
Mennyire lesz mindez interaktív?
Ezen a fórumon számítunk a hozzászólásokra, a kérdésekre, és a lehető leggyorsabban szeretnénk is válaszolni rájuk. Ezzel együtt célkitűzésünk, hogy a különböző programjainkon részt vevőket összekapcsoljuk egymással. Például, hogy az egyetemi kutatások [Károlyi Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar (KRE BTK) gyerekirodalom szak – a szerk.] átáramolhassanak az akkreditált tanárképző workshopunkba.
Számos, a minőségi gyermekirodalmat fókuszba helyező kísérlet volt az elmúlt évtizedben, szervezetek, újságok, vitaestek, konferenciák révén, de aztán különösebb tartósabb figyelem nélkül elhaltak vagy nem jutottak el a szélesebb közönséghez. Miben más az IGYIC, mik a céljai, és mennyiben vannak eszközei ezek eléréséhez?
Hosszú távú elképzelések nélkül nem működik a dolog, ezek hiányában nem lehet összekötni a különböző médiumokat, fórumokat, szakembereket. Az IGYIC terveinek megvalósításához egyfelől a Petőfi Irodalmi Ügynökség szervezeti és anyagi támogatása adja a biztosítékot, ezért több évre előre kalkulálhatunk. Másfelől a már kialakított együttműködések a KRE BTK-val, a Magyartanárok Egyesületével, a Magyar Gyerekkönyv Fórummal (HUBBY), kiadókkal és más műhelyekkel különféle projektekre, konferenciákra. És ez a kapcsolati háló folyamatosan bővül.
A szervezetileg szintén a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz (PIM) tartozó Mesemúzeummal milyen a munkakapcsolatuk?
Szorosabb kapcsolat akkor létesülhetett volna, ha melléjük költözünk, ám az IGYIC saját épülete az V. kerületben lesz, addig vendégek vagyunk a PIM termeiben. A Mesemúzeum elsősorban a mesei hagyományokra építi programjait, míg nálunk inkább a kortársak, a friss kiadványok, az élő szerzők állnak a központban. De jövő tavasszal lesz közös programunk, Könyveskert címmel, ahol a felnőttek és gyerekek párhuzamosan vehetnek majd részt foglalkozásokon.
Három sorozatot indítottak januárban: Vadlazac elnevezéssel egy tematikus workshopot pedagógusoknak, könyvtárosoknak; a Jön az író keretében személyesen lehetett a meghívott szerzőkkel beszélgetni; az Ócskavas vagy kincs? címűn pedig a XIX–XX. század magyar gyerekirodalmából vettek górcső alá egyet-egyet, például Defoe Robinsonját is. Milyen tapasztalatokkal, tanulságokkal gazdagodtak?
Úgy láttuk, mivel az előadás- és a kerekasztal-sorozat a speciális témáinál fogva kisebb közönséget vonz, érdemes bevonni egy részüket a workshopokba, a tanárok számára is elérhetővé tenni, podcast formájában. A Jön az író-esteket mindenképp szeretnénk majd vidéki és a határon túli iskolákba is elvinni. A Könyvtárellátóval sikerült is eddig szóbeli megállapodást kötnünk, hogy segítségükkel a könyveket kiszállíthassuk már előre az intézményekbe, hogy a gyerekek ne csak az íróval, de a szövegekkel is közvetlenül találkozhassanak, és az olvasmányélményeik alapján tehessék fel kérdéseiket. A könyveket az iskola más osztályai is tudják azután használni a könyvtárukon keresztül.
Érdekes volt azt is megtapasztalni, hogy a beszélgetések során az általános iskolások mennyivel aktívabbak a gimnazistáknál, ők inkább csak a diskurzusok végén kapcsolódtak be az együttgondolkodásba. Ezért is ajánlott, ha a pedagógus, irodalmár moderátorok többféle megközelítéssel készülnek még korosztályon belül is, s az adott helyzethez alkalmazkodva tudják megszólítani a közönséget.
Édesanyaként közvetlen gyerekirodalmi kontrollcsoporttal is rendelkezik. Vannak vitáik az olvasmányok, mesék kiválasztásában?
A fiaim között mindössze egy év a korkülönbség, így nem annyira számottevő a különbség a merítés tekintetében, mint más családoknál lehet. A nagyobb fiam jobban szereti a kalandos történeteket, a kisebb elfogadja a hétköznapi, úgynevezett gyerektörténeteket is, melyek lehetnek akár állatosak – ez a nagyobbnál kizáró tényező. Nála mindenképpen lovagi kihívásoknak kell megfelelniük a főhősöknek, és elvárás, hogy a gonosz a lehető leggonoszabb legyen. Most nőttünk ki a „minden este új mese”-korszakból – nem is tudom, hány ezernél jártunk már. Nemegyszer előfordult, hogy tesztként olyan könyvből olvastam fel, ami a következő programunk valamelyikéhez kapcsolódott – hol sikert aratott, hol leszavazták, nekem mindegyik visszajelzés fontos volt.
Elcsodálkozott, ledöbbent vagy revideálta saját korábbi nézeteit – egy-egy felnőttként újraolvasott gyerekkönyv kapcsán milyen benyomásai támadnak?
Békés Pál A kétbalkezes varázsló regényéből készült meselemezt nagyon szerettem: fantasztikus, komolyan megszerkesztett szöveg, kitűnően működik. Ezek után meglepő volt, hogy a könyvben mennyire nyakatekert mondatok szerepelnek, egy gyerek számára szinte követhetetlenül – és a humora is egészen más volt. A feldolgozás esetében sikeresebbnek tűnik. Ellenben a Misi Mókus kalandjai vagy A Pál utcai fiúk jól működik ma is felnőttnek-gyereknek egyaránt. Ahogy családi olvasmányként, minden korosztály számára szórakoztató a Bors néni könyve is. Nemes Nagy Ágnes szereplőinek világa a témája és a látószöge miatt is izgalmas.
