Az „új” Nemzeti alaptanterv (NAT) idei, szeptemberi bevezetését még a koronavírus-járvány sem akadályozhatja meg. Sőt, az oktatási államtitkártól megtudhattuk, mivel a pedagógusok most úgyis otthon ücsörögnek, bőven van idejük arra, hogy megemésszék ezt az alaptantervnek csúfolt, újracímkézett, de valójában évtizedekkel ezelőtt lejárt szavatosságú produktumot.
A valóság ezzel ellentétben a következő: a jelenlegi helyzetben a pedagógusok többsége magasról tojik az 1920-1940-es évekbe visszarepítő, szakmai konszenzus nélkül elfogadott, diktátumszerű NAT-ra. Most éppen a XXI. század kihívásaival kell megküzdeniük. Miközben az ország vezetője valamiféle hadúrnak képzeli magát, aki portyázókat és fürkészeket küld a négy égtáj felé; miközben a külügy egy asztalon kiterített világtérképre ragasztott papírcetliken tartja számon a külföldön rekedt honfitársainkat; miközben az országos tisztifőorvos keresztrejtvényfejtést és kézimunkázást javasol (de szigorúan csak alapos kézmosás után) az önkéntes otthoni karanténban tartózkodóknak – mindeközben a pedagógusok nagy része éjt nappallá téve azon dolgozik, hogy saját eszközeivel és tudásával, néhány nap alatt kialakítsa és működőképessé tegye a digitális távoktatás rendszerét. Amire a kormányzat több év és több milliárd forintos „fejlesztések” után sem volt képes.
Az oktatási államtitkár pontosan tudja, hogy a pedagógusok egy másodpercet sem tudnak most a múltba révedésre pazarolni, éppen ezért nem is foglalkoznak az „új” NAT-tal. Ez most pont kapóra jött: ha nincs tiltakozás, ellenállás, bevezetni is könnyebb lesz. Az sem baj, hogy az átírt tantervhez még az annak megfelelő tankönyvek sem készültek el; a tavaszi tankönyvrendelési időszakban elég lesz megrendelni a régi könyveket, aztán majd valamikor nyáron kicserélik őket a NAT-kompatibilis verziókra. Újabb meglepetés, egy kis zsákbamacska játék a tanároknak. Majd iskolakezdéskor kiderül, miből kellene tanítaniuk. Csak hogy érezzék a megbecsülést.