Vajon mit várt az ország naivabb fele, azaz döntő többsége, a sajtó- és véleménynyilvánítási szabadságtól? Részben talán azt, hogy bölcs, hozzáértő emberek részvételével a nyilvánosság előtt folytatódnak azok az eszmecserék, amelyek felizzították a baráti, társasági összejövetelek hangulatát. Ott ültek az emberek a bezártság biztonságában, mindenki próbált érvelni, miért jó vagy rossz a szocializmus, kéne vagy nem a többpártrendszer, mi is történt a háborúban, kik az oroszok, mi lesz a nemzettel. Üvöltötték egymást jobbról-balról, olykor össze is vesztek, de általában nevetve, kézfogással, öleléssel búcsúztak.
Fájdalmas csalódás, hogy a szabaddá váló közéleti orgánumok nagy része nem a természetes civil véleményütköztetés formáit tágította, erősítette. Miután a politikai irányításért küzdő pártok zászlót bontottak, a befolyásos média források hiányában törvényszerűen beállt mögéjük, vagy inkább az őket támogató hatalmi-gazdasági érdekcsoportok mögé. Az emberek pedig követték őket jobb és bal irányban. Mindenki behúzódott a maga kis barlangjába. A „sajátjai” közé. Helyet kérve egy szavazóbázisban. És ezek után az elkötelezett polgárok már nem független tájékoztatást, önálló véleményeket várnak sajtótól, tévétől, hanem hitük, pártállásuk megerősítését.
Megkapják. A média is része a polarizáló gépezetnek. Kialakítja a medencéket a politikai indulatokban való lubickolás számára. A közéleti beszélgetőműsorok egyenesen a gőzfürdő kedélyes kábulatát kínálják. Az otthonteremtő igazságok leheletét. Az ellen-szellem víz alá nyomásának örömét. Nem jó ez, de így van jól. Jobb a másik szavaira okádni, mint őt magát arcul köpni. Legfeljebb arra érdemes figyelni, poshad-e a fürdővíz.
Nos, úgy tűnik, ideje lenne a frissítésnek. A liberális oldal, amely balos kísérettel szívesen áztatja magát az ATV-ben, lassan észrevehetné, hogy a polgári demokrácia alapelveinek egyszerű, fölényes ismételgetése egyre kevésbé hatásos szappan kormánypárti szégyenfoltok ellen. Fogy belőle a szellemi-politikai erő. Nem igazolható már vele az önhitt felvilágosultság. Nem tud mit kezdeni a modern polgári világ ellentmondásaival, a növekvő egyenlőtlenséggel, a mindennapok stresszállapotával. De a Civil a pályán asztalát sem teszi tisztává.
A kormánypárti oldal vize is algásodik. Meddig ücsörögnek még benne a Hír TV odamondói? A Troll és a Keménymag legalább próbálkozik a gátlástalanság hullámfürdőjével, szemben mondjuk a Civil körrel, amelynek tagjai még mindig, a hatalom birtokában is, szertartásosan háborognak a mélymagyar sértettségben. Egy szekta szigorával mondanak ítéletet az általuk balliberálisnak nevezett valami fölött. Mintha még most is az jelentené a veszélyt. Nem kéne foglalkozni az EU nemzetoldó mételye mellett egy erős, radikális német, francia, olasz nemzetállam fenyegetéseivel?
Érdekes volt figyelni, hogyan hat a medencék nyugalmára a koronavírus betörésének vészhelyzete. Az ATV-ben a Civil a pályán nagyon megrázta magát, és március 21-én az utóbbi évek egyik legjobb adását produkálta. Az aktuális helyzet súlyossága miatt változtatott keretein, lemondott a fertőzésveszélyes (és amúgy szellemtompító) kerekasztalról, szakértőket ültetett a stúdióba, a műsorvezető, Fiala János szigorúan célirányossá tette a beszélgetést. Falus Ferenc és Pusztai Erzsébet információi, helyzetértékelései számára intelligensen utat engedett a másik két vendég, Szakonyi Péter és Komlódi Gábor - csak saját, média és jogi területüket is érintő vonatkozásokra reagálva. Drámai hangulatú, aggodalmakkal teli, de nem kormányellenes, hasznos, értelmes műsor volt – okoskodások nélkül. A jövőben is építeni lehetne erényeire.
Sajnos, a Hír TV-ben ugyanaznap jelentkező Civil kör ennél a témánál is mereven tartotta magát saját paneljeihez. Összevont szemöldökkel kereste a járvány felelőseit a kínaiak, a migránsok, a globalisták és természetesen a hazai ellenzék között. Őstisztességtől hevülten mutogatott a liberalizmus, a mai EU járványserkentő gyengeségére. Az ellenzék pedig mintha maga lett volna a vírus. Mondhatnánk, dicséretes a kitartás a műsor táborerősítő funkciója, moralizáló közéleti hangütése, kormánypárti értékrendje és szellemi irányvonala mellett. De ez most valahogy nem illett a helyzethez – kicsinyesnek tűnt. Lehetett volna a valódi ellenséggel foglalkozni, hirdetve egyszerűen a nemzeti összefogás erejét, fontosságát. De ha nem, az istennek sem, akkor nem. Nem az én vizem. Amíg nem öntik rám fenyegetően. Ahogy Szarvas Szilveszter, a PestiSrácok.hu főszerkesztő-helyettese a március 20-i Trollban: „Mondjuk ki végre, hogy az ellenzék és az ellenzéki médiumok a koronavírusnak drukkolnak (…) és azt sajnálom csak, hogy ezeket a fertőző ragályokat és fertőző szellemi ideológiai gyakorlatokat nem lehet karanténba zárni. (…) A koronavírus járvány után politikai, erkölcsi és jogi elégtételt kell vennünk ezeken az embereken és az ellenzéki újságírókon.”
Ejha! Szerintem jobb lenne a normális fröcskölődésnél maradni.
