Itt ez a két (három? négy?) amerikai diáklány. Akikről csak Prágában derült ki, hogy már Budapesten is fertőzhettek. Sőt, Milánóból Bécs érintésével a Flixbuson Budapestre utazva talán már ott is. Hogy ki mindenkivel találkozhattak, arról lassan, sőt: túl lassan oszlik a homály. Két napos bérlakás, vendéglátóhelyek, Széchenyi Gyógyfürdő (az egyetlen hely, amelyet a hatóságok név szerint említettek – legalábbis a nyilvánosság számára), aztán a távozás.
Nézzük az érkezést. Flixbusszal jöttek. Érkezésük után egy héttel került nyilvánosságra, hogy melyik nap. A legutóbbi országos tisztifőorvosi tájékoztatóból kiderült, hogy február 26-án. Tudnivaló, hogy Bécs és Budapest közt napi 15-20 Flixbus járat közlekedik hajnali háromtól éjfélig. Korábban az operatív törzs az utazás napjáról sem adhatott tájékoztatót (nem tudták, vagy tiltva volt?). Most pedig csak azt nem lehet tudni, hogy a járatok közt melyikkel érkezhettek. Az operatív törzs szerint az illetékesek tudják. Az operatív törzs szerint a Flixbustól kapott információk alapján értesítették a buszon utazókat. Tehát tudnak valamit (vagy nem tudnak), amit nem lehet a közvéleménnyel tudatni.
A Flixbus (Bécsből Budapestre és Budapestről Bécsbe jegyet váltó) utasainak nagyobbik része nem magyar. Más országból való európai, esetleg ázsiai, amerikai, többnyire fiatal ember. Bizonyára így volt ez azon a járaton (melyiken is?) amelyikkel a fertőzött diáklányok érkeztek. A lakcímkártyával ellátott magyar állampolgárok utolérése adott. És a velük együtt utazó külföldieké? Akik azóta már ezerfelé szétszéledtek? Hadd ne fessem falra az ördögöt, de az információk megszerzésének lassúsága és azok szándékos visszatartása nem a siker kulcsa. Már az ókori rómaiak tudták, hogy késlekedni veszélyes (periculum in mora) – egy járvány esetében pedig több, mint hiba.
Hasonlóképpen vagyunk a Széchenyi Gyógyfürdővel is. A hivatalos adatközlő a GDPR-re hivatkozik a megbízható információ nemtudása (vagy visszatartása) miatt. Még ha úgy volna is, járványfenyegetettség esetén a köz érdeke nem írja felül a normális esetre vonatkozó, helyes rendelkezést? És a (még valószínűleg most is) karanténban levő diáklányokat nem lehet kikérdezni a fürdőben – és nem csak ott – töltött óráikról?
A Google Maps Timeline mindent tud rólunk: merre jártunk, hány országban voltunk, milyen helyeket látogattunk meg, mikor és mennyi időt töltöttünk ott, stb., stb. Így aztán egyéb tennivaló sincs, mint kikérdezni a Nagy Testvér szerepét egyre jobban betöltő világcéget. Feltételezhetően oknyomozó újságíró nem kap választ. De a másik, a régebbi Nagy Testvér (azelőtt Állam Bácsi) bizonyára kapna. Talán már kapott is. Csakhogy a hazai Nagy Testvér gondolatmenete szerint az ellenőrzött és megbízható információk közzétételénél fontosabb azok visszatartása. Nehogy pánikot keltsünk.
Igen ám, de az utóbbi évtizedekben az információknak az a rossz szokásuk támadt, hogy szivárognak. Ráadásul velük együtt egyre gyakrabban kerülnek napvilágra rossz-, hamis- és álinfók. Amelyek aztán sokkal nagyobb pánikot gerjesztenek, mint amit a hivatalos forrásból származó, idejében nyilvánosságra kerülő, mégoly nyugtalanító hírek keltenének. Csak hát a nem őszintén és nem egyenesen viselkedő Nagy Testvér –általa helyesnek tartott időpontban – nyilvánosságra hozott, mégoly valós közlendőinek akkor már senki sem hisz. Aminek az a vége, hogy a nem felnőttként kezelt társadalom kezelhetetlenül reagál. Mert miként is működik a Világfalu?
„Akár egy halom hasított fa,/ hever egymáson a világ,/ szorítja, nyomja, összefogja/ egyik dolog a másikát…”