A délutáni napköziben hallottam először azt a szót, hogy dugás. Dugtak a negyedikesek a nagyszünetben. A fák mögött.
A focipályától a kerítésig több sorban ültették a fákat, körben az udvaron. Ilyenkor télen el szoktam felejteni, hogy ott vannak. Széles barna sáv. A focipálya egész évben narancssárga a salak miatt. Megfogja a bőrt és a tornazoknit, a cipőt is. Én kenem össze, anya szerint. Nem is játszok a salakos pályán, csak a betonon, ahol a kosárpálya van. A fiúk fociznak. Én pattogtatok a pálya szélén. Vannak, akik már most dobálnak, pedig az csak felsőben tananyag. Sose rúgtam kapura, nem dobtam kosárra. Otthon én is elmesélem, hogy dugtak a fák mögött a nagyszünetben. Az mit jelent, kérdezi tőlem anya. Nézek rá, hallgatok. Nem hisz nekem. Attól tart, hogy igazából én dugtam a nagyszünetben, nem is a többiek.
Azon gondolkodok, mit tudnék eldugni, ami felzaklatná, és akkor tudnia kell, hogy igazat mondok. Hogy mentsem a helyzetet, azt hazudom, hogy a karórám. A játszótéren vesztettem el, amikor beleléptem a kutyaszarba, és hogy ne legyen olyan, a padra tettem, amíg egy bottal kipiszkáltam a cipőmből. Új volt. Azt mondták, vigyázzak rá. Nem sikerült, ezért a szökőkúthoz futottam, hogy lemossam. A karóra is új volt. Fehér, és a pánt szélén máris elszíneződött.
Nem is kérdezi meg, hogy miért ástam el az iskolaudvaron az új karórám. Biztos már megszokta, hogy hülye vagyok. Még nem kapunk osztályzatot, csak jövő évtől. De érzem, hogy nem örül, amikor azt írják a tájékoztató füzetbe, hogy megfelelt. Hogy ő ezt úgy olvassa, a gyereke sajnos nem felelt meg. Arra a fiúra is azt mondták, hogy buta, aki egyik óra végén hangosan elszámolt százig. Azért nagy dolog ez, hogy százig végig tudta mondani, egyenletesen. Én alig merek megszólalni, amikor a matektanár tőlem kérdezi a házit. Az egész osztály vele együtt számolt. Volt, aki elnevette magát, de mindannyian figyeltünk, pedig a háziban még csak harminckilencig jutottunk. Ezzel a tempóval a nyári szünetre fog esni, amikor százig érünk. Ezt a Petra néni is mindig mondta, ha valaki sokáig nem válaszolt. Nem szabad titkolózni egymás előtt, ezért baj, hogy dugtak a fák mögött. Anya elmagyarázza, mi az a dugás.
Anyák napja van, amikor felcsavarjuk ketten a szőnyeget, amin délutánonként a földön játszhatunk a napköziben. Az egyik felén én állok, a másik felén a Roland. Rossz tanulónak számít, nálam is kevesebbet beszél. Izzad a kezem, fogdosom magam. Minden lépésnél beletörlöm a kezem a ruhámba. Ha az egyikünk gyorsabb, akkor ferdén göngyölődik a szőnyeg. Nézzük egymás lábát, a szőnyeget, és néha egymásra nevetünk. Nevetek azért is, mert ez kicsit olyan, mintha dugnánk. A táblánál is ketten. Kiírnak egy idézetet a zöldre mosott táblára, és körberagasztják orgonával. A szőnyeg alatt hatalmas területen nincs kikopva a parketta. Fényesen ragyog.
