Jogkörök vannak, de pénz nincs – röviden ez a keret adott azoknak a helyhatóságoknak, amelyek fejleszteni akarnak a helyi szociálpolitikán. Az állam az elmúlt tíz évben szinte mindent vitt, a központosítási lázban a kormányhivatalokhoz került egy sor olyan szociális jogkör is, ami a rendszerváltás óta a helyhatóságoknál volt. A lakossági igényekkel viszont a hétköznapokban az önkormányzatok találkoznak, nekik kell áldozniuk például a szociális támogatásokra, az alulfinanszírozott egészségügyre, az oktatási dolgozók bérkiegészítésére, idősgondozásra vagy akár a lakhatási helyzet javítására – derül ki az Új Egyenlőség legfrissebb podcastjából.
Ilyen helyzetben kell a helyi vezetésnek döntenie (rendeletet alkotnia) arról, kiket és hogyan támogat. Feladat van bőven, például még egy viszonylag jó adottságokkal rendelkező önkormányzat is csak évi 30-40 lakás felújítását és szociális célú felhasználást tűzheti ki célul, miközben sokszor ennyire lenne szükség. Ám még ebben a helyzetben is mód van elrugaszkodni a megörökölt fapados ellátórendszertől, kitörni a krumpliosztásos szavazatvásárlások logikájából.
