A kormánnyal, Orbán Viktorral és az Akadémiával szemben is kritikus beszédet mondott el az MTA december 2-i rendkívüli közgyűlésén Somogyi Péter Agy-díjas neurobiológus, a magyar, a német és az angol tudományos akadémiák rendes tagja, az Oxfordi Egyetem agykutató professzora, írja a Qubit. Felszólalásának írott változatát az MTA lapjában, a Magyar Tudományban is közlésre szánta, ám erre végül nem került sor. Bár a folyóirat főszerkesztője, Falus András nehezen találta a lapba illeszthetőnek a felszólalás leiratát, a szerkesztőbizottsággal való egyeztetés és a szerkesztőbizottsági tagok többségi szavazata után a közlés mellett döntött.
A megjelenést a márciusi számba tervezték, de az írás, mint az Somogyitól a Qubit tudomására jutott, végül mégsem jelenik meg a folyóiratban.
Falus a portál kérdésére elmondta, hogy az Akadémia elnöke, Lovász László azzal kereste meg, hogy aggályosnak tartja a közlést. Lovász a Magyar Tudomány általános gyakorlatától eltérőnek tartotta például, hogy Somogyi a szöveg angol nyelvű változatának a közléséhez is ragaszkodott. Azt is kifogásolta, hogy felszólalása leiratát az agykutató már a folyóiratban való megjelenés előtt sok közgyűlési tagnak elküldte. Emellett kiemelte, hogy
a felszólalás egyes részeit, különösen azokat, amelyekben a kormány elleni tüntetésekről és Orbán tudományhoz való hozzáállásáról esik szó, az akadémia jelenlegi helyzetében túlságosan konfrontatívnak találja.
Lovász - nyilatkozta Falus - többször is hangsúlyozta, hogy a főszerkesztői döntést nem kívánja befolyásolni azzal, hogy hangot adott véleményének. Ám érveit megszívlelve a főszerkesztő elállt a közléstől. Falus arra jutott, hogy az MTA lapjának a főszerkesztőjeként elsősorban az MTA elnökének tartozik elszámolással, továbbá úgy érzi, rendkívüli megbecsüléssel és tisztelettel adózik az elnök elmúlt másfél-két évben folytatott küzdelméért.
Somogyi Péter felszólalásaTisztelt Elnökség, Kedves Akadémikus Társaim és Doktori Képviselők!
A bizalom szerepének fontosságáról szólok a tudományban és a tudományos közéletben, végső soron országunk jövőjében. Köszönet illeti Elnök urat és azokat, akik részt vettek az elhangzott javaslat kidolgozásában, munkájukért és azon nagyszerű gondolatok felvetéséért, amelyek lehetőséget adnak jövőbeli szerepünk kialakítására.
Szomorúan tapasztaltam szombaton (november 30-án) és vasárnap (dec. 1-én) a Kossuth téren a parlament előtt, mennyire nem bíznak a tanárok abban, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr kormánya kész volna javítani tragikus munkakörülményeiken és az oktatás katasztrofális állapotán. Ugyanakkor sajnálattal tapasztaltam, hogy miközben vagy négyezren gyülekeztünk az Akadémia előtt, annak kapui zárva voltak; semmiféle üzenetet nem küldtünk az oktatásért és a gyermekeink jövőjéért aggódó tanároknak.
A vasárnap esti záróeseményen az Akadémiai Dolgozók Fórumának felszólalója, Dr. Szilágyi Emese állt ki érdekeink és értékeink védelmében, de Akadémiánk ott sem képviseltette magát.
Márpedig a tudásban, tudós társaságunk hitelességében és a kiszámítható tudós életpályába vetett bizalom erősítése nélkül nincs hitelünk.
Kérem önöket, hogy munkájukkal és szavazatukkal dolgozzanak a tudáson és tényeken alapuló bizalom helyreállításáért, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök úr kormánya másfél éve folyamatosan rombol. De ugyan mit is várhatnánk? Orbán Viktor miniszterelnök úr 2012-ben így nyilatkozott az Új Emberben: „...a hit, a vallás és a teremtés rendjét a vallástalanság és a tudományos világfelfogás, az istentelen kozmosz felé terelik…” Többé-kevésbé ma is ezt hallom a Kossuth Rádióban.
Mivel kérésemre az Akadémia vezetése nem kért kiigazítást, levelet írtam magának Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, kérve, hogy állítását távolíttassa el a kormány honlapjáról. Erre nem került sor, ezért más utat kellett keresnem, hogy végül a nyilatkozat lekerüljön a honlapról. Később kaptam irodájától egy levelet arról, hogy félreértettem a kijelentését. Ma már tudjuk, hogy nem volt félreértés, ezt ő pontosan így gondolja. 2016-ban itt, ebben az ülésteremben elmondta, hogy szerinte hol a helyünk. Az elmúlt másfél évben a tudósokat és a tudományt megtaposó intézkedései bizonyítják, hogy mit gondol a tudományról.
Képességeim és képzettségem korlátai miatt nem ismerem a magyar nyelv finnugor eredetének alapvető bizonyítékait, de a tömeg-energia ekvivalenciáját sem tudom levezetni. Ezeket tényeknek fogadom el, mert bízom a szakértő tudósok igényes kutatásaiban. Mert tudós társaink bizalmát tudományos munkánkkal nyerjük el, azzal, hogy mindent megteszünk azért, hogy igazat mondjunk. Természetesen mindnyájan tévedhetünk, ám ezt a nyílt tudományos visszacsatolás rendszere korrigálja. A tudományban a tévedésre és csalásra elkerülhetetlenül fény derül, és a helyükre kerülnek a dolgok. Ez a mi foglalkozásunk egyik szépsége.
Nem így van a közéletben, de még a tudományos közéletben sem, hiszen a tudás hatalom. A hatalomért, a befolyásért versengés örökletesen az agyunkba van vésve. Mi is versengünk Akadémiánkon; folyik az Akadémia vezetőségének a jelölése a jövő évi választásra. Ez az új vezetőség fogja befolyásolni és meghatározni új szerepünket. Amikor arra gondolunk, milyen feladatok várnak ránk az elkövetkezendő öt-tíz évben, mi lesz Akadémiánk jövője, és ami még ennél is sokkal fontosabb, mi lesz a jövője a magyar tudományos haladásnak, akkor kérem Önöket, hogy bölcsen és a bizalom fontosságát szem előtt tartva válasszanak.
Tisztelt Közgyűlés! Szavazzunk előrelátóan most és a ránk váró vezetőségválasztáson is, úgy, hogy erősítsük a bizalmat vezetőink és az Akadémia iránt.
Ne legyünk az Ady Endre jövendölte A hőkölés népe, amely (a verset aktualizálva) „Betyár urai így nevelték (nevelik), / Nem rúg vissza, csak búsan átkoz, / S ki egyszer rúgott magyarba (tudósba), / Szinte kedvet kap a rúgáshoz. / Ma is itt ül lomhán, petyhüdten, / Fejét, jussát, szivét kobozzák / S ha néhányan nem kiáltoznánk, / Azt se tudná, hogy őt pofozzák.”
Köszönöm a figyelmüket!
