Emmanuel Macron láthatóan nagyon otthonosan mozog az európai politika színpadán. Miközben otthon, Franciaországban számos válsággal kell szembenéznie, s munkájával honfitársainak csak mintegy harmada elégedett, előremutató javaslatokat tesz az Európai Unió reformját illetően, s a múlt heti müncheni biztonságpolitikai konferencia is azt mutatta, ő vált az EU legfőbb vezetőjévé. Nem csak az uniós résztvevők körében örvendett népszerűségnek, hanem az amerikai kongresszusi képviselők is az ő társaságát keresték. Ez is arra utalt, hogy a Brexitnek nem csak hátrányai vannak, Macron az előnyeit is látja: felgyorsíthatja az EU reformjait. Angela Merkel kancellár is profitálhat a britek kilépéséből - függetlenül attól, hogy Németországnak, alakuljanak bárhogyan is a következő hétéves büdzséről szóló tárgyalások, mélyen a zsebébe kell nyúlnia.
Macron számára nyilvánvaló, hogy német támogatás nélkül nincs esély az Unió reformjára. Frank-Walter Steinmeier német államfő ezért elsőként a Berlin-Párizs tengely megerősítését javasolta. Ez azonban egyelőre nem lesz egyszerű a CDU válsága, Annegret Kramp-Karrenbauernek a kereszténydemokraták éléről való lemondása miatt. Egy sor kérdőjel merült fel, például az, hogy egy új CDU-elnök megválasztása esetén Angela Merkel kitöltheti-e 2021 végéig szóló mandátumát. Ha ugyanis a CDU tagság favoritját, Friedrich Merzet választanák meg, ő mindent elkövetne azért, hogy Merkel minél hamarabb vonuljon nyugdíjba. A hatalmi harcban az uniós testvérpárttal, a CSU-val is számolni kell.
Armin Laschet, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke, akit a CDU vezetői pártfogolnának jövőbeni pártelnöknek, hiszen a politikus vérbeli „merkelistának” nevezi magát, 2018-ban azért nem indult el a párt elnökségéért, mert úgy vélte, ez a tisztség, illetve a kancellári poszt nem választható el egymástól. Kramp-Karrenbauer esete is mutatja, hogy igaza volt, ugyanakkor Merkel eddig nem sok hajlandóságot mutatott az idő előtti távozásra.
Sok idő nincs. Bár a CDU számára most háttérbe szorul az Európa-politika, júliustól Berlin tölti be az EU soros elnöki tisztségét, s várhatóan ekkor fogadják majd el az Unió következő, hétéves büdzséjét, amely a csütörtöki, rendkívüli uniós csúcstalálkozó egyetlen témája is lesz. Berlin mindenképpen jóval többet fizet az EU kasszájába, mint amennyit kivehet belőle, de nem mindegy, mennyivel. Ezért különösen érdekes lesz, hogy az esetleges CDU elnökjelöltek milyen uniós politikát folytatnának.
Macron a müncheni biztonságpolitikai konferencián azt közölte, kezd türelmetlenné válni amiatt, hogy Németország európai ügyekben háttérbe vonult. Már nem jellemző rá az a kezdeményezőkészség, mint egy-két évvel korábban. Párizs vezető szerepre törekszik, de Berlin nélkül meg van kötve a keze.
Franciaország szerepe mindenképpen felértékelődik a britek távozásával, hiszen az egyedüli uniós tagország maradt, amely atomfegyverekkel rendelkezik. Több mint háromszáz nukleáris robbanótöltetet raktároz, mintegy kétszázzal kevesebbet, mint a kilencvenes évek első felében. A francia elnök másfél hete ismertette nukleáris stratégiáját. Bár a tömegpusztító fegyverek bevetését lehetővé tevő titkos kódot nem kívánja megosztani az uniós partnerekkel, stratégiai párbeszédet kezdeményez a nukleáris elrettentésről. A nukleáris együttműködésbe vélhetően azt a kilenc országot kívánja bevonni, amelyek 2018-ban közös intervenciós katonai erő létrehozásáról állapodtak meg.
Az Európai Intervenciós Kezdeményezés nevű fegyveres erő felállítását Macron szorgalmazta 2017 szeptemberében, a Sorbonne egyetemen mondott beszédében. Feladata a gyors beavatkozás lenne az európai határok közelében kialakult konfliktusokba. Macron a nukleáris együttműködéssel kapcsolatos ajánlatát hétvégén Münchenben is megismételte, de eddig Németország nem mutatott különösebb lelkesedést. Röviddel Macron nukleáris doktrínájának ismertetése előtt Johann Wadephul, a CDU frakcióvezető helyettese azt közölte, Németország részt vehetne a francia nukleáris elrettentő programban, ha ez az Európai Unió és a NATO égisze alatt történne. A francia elnök erre csak annyit közölt, mivel a francia atomfegyverek amúgy is Európát védik, nincs szükség arra, hogy a parancsnokságot ne az ország, hanem más szervezet gyakorolja felette.
Franciaország tehát az Európai Unió nukleáris hatalmává vált. Ám nem csak ez az oka annak, hogy Emmanuel Macron nem siránkozik a britek távozása miatt. Még tavaly októberben, az uniós csúcson úgy foglalt állást, hogy a Brexit a lehető leghamarabb történjen meg. Ezzel távolról sincs egyedül a franciák között. Két hete, a Sciences Po elitegyetem Európa-szakértője, Patrick Martin-Genier kijelentette, egyenesen megkönnyebbült a Brexit miatt, mert a britek 47 éves uniós tagságuk alatt folyvást az EU gyengítésén dolgoztak. Macron meggyőződése, hogy London távozásával, jobban meg tudja valósítani hatalmi törekvéseit. Szerinte az EU csak akkor kerülheti el a szétesést, ha megreformálják, elmélyítik az együttműködést és nagyobb összhangba hozzák a tagországok törekvéseit. Ezek közé tartozik, hogy – amint 2017-ben felvetette – közös költségvetése legyen az euróövezetnek. A francia cél a befektetések, az adórendszer koordinálása.
Berlin nem túl lelkes a felvetések ügyében. Elsősorban azért, mert Németország attól fél, a gazdaságilag gyengébb lábakon álló Franciaországnak a német tőkére fáj a foga. Valójában már Francois Mitterrand is hasonló célokat tűzött ki maga elé. Illetve nem csak anyagi előnyöket remélt a németektől, hanem hazája geopolitikai helyzetét is erősíteni kívánta a francia-német-lengyel „weimari háromszög” létrehozásával. Macron most ennek a kezdeményezésnek is új lendületet kíván adni, de még tovább megy: a visegrádi kormányfőknek ígéretet tett arra, hogy az uniós csúcsok előtt velük is konzultál. Külpolitikai törekvései közé tartozik az Oroszországgal való viszony új alapokra helyezése is, bár szakértők úgy vélik, hogy a keleti nyitás a legjobb esetben is csak korlátozott eredményekkel kecsegtet.
Merkel nagy kihívás előtt
Macron maga sem tagadja, nagyobb határozottságot vár el Németországtól európai ügyekben. De várható-e komolyabb kezdeményezés Berlintől a CDU válsága nyomán? Mennyire tekinthető béna kacsának a politikai palettáról jövőre távozó Angela Merkel? Egyelőre nem szabad leírni a német kancellárt: a Brexitből és a CDU kríziséből is előnyt kovácsolhat, hiszen még inkább tudatosíthatja az európai szereplőkben, hogy ő az EU működésének legfőbb garanciája. Örökre beírhatja magát az EU történelemkönyvébe, mint egykor Francois Mitterrand, Helmut Kohl, vagy Margaret Thatcher. Tekintélyét csak növeli, hogy az év második felében, 13 év után, ismét hazája tölti be az EU soros elnökségét, így még inkább reflektorfénybe kerül majd. Németország, amint ezt Heiko Maas külügyminiszter kiemelte, erős, szuverén és szociális Európát akar. A legfontosabb tárgyalásokat a következő hétéves uniós költségvetésről folytatják majd, amely éppen Németország számára a legkényesebb kérdés. Berlin nettó befizetőként abban érdekelt, hogy minél kisebb hátránya származzék abból, hogy a britek távozása miatt évi 14 milliárd eurós hiány keletkezik az uniós kasszában, ám szerencsés is, mert ezt a mammutfeladatot az EU állam- és kormányfői Angela Merkel vezetésével oldhatják meg.
A klíma- és a migráció kérdésében is vezető szerephez juthatnak a németek 2020-ban – mutat rá elemzésében az osztrák Der Standard. A kancellár igazságos kereskedelmi politikát kíván megvalósítani, illetve csúcstalálkozót tervez Kínával és Afrikával is. Egyértelmű tehát, hogy minden szempontból megnő Németország szerepe. Angela Merkel pedig nem adta fel nemzetközi ambícióit, amit az is jelez, hogy januárban Németország adott otthont a Líbia-konferenciának és neki köszönhető, hogy az EU az eddiginél aktívabb szerepet kíván játszani az ottani válság megoldásában.
Angela Merkel belpolitikai előnyöket is kovácsolhat a soros elnökségből. Ha nyárig megválasztják a CDU elnökének utódát, aki a kancellári posztot is rögtön magáénak akarja, a német szövetségi kormány feje hivatkozhat arra, hogy Berlin nemzetközi tekintélyét csorbítaná, ha egy kormányválság a soros elnökség alatt. A két koalíciós partner, az SPD és a CSU is jelezte, hogy csak Merkellel hajlandóak együttműködni a kormányban.
A német-francia tengely tehát nem halott, de komoly megközelítésbeli különbségek merülnek fel. Merkel például finoman bírálta Macront a „NATO agyhalott állapotban van” kijelentéséért. Ellentétek tapasztalhatóak az Oroszországot Németországgal összekötő Északi Áramlat 2 gázvezeték megépítése miatt is. Az is szíven ütötte a kancellárt, hogy Macron megakadályozta a csatlakozási tárgyalások megkezdését Macedóniával és Albániával. Ezen különbségek ellenére mind Merkel, mind Macron tisztában van azzal: együttműködésüknek nincs alternatívája.
