Miles Davis az 1980-as évek közepén elhagyta a számára sok dicsőséget hozó Columbia kiadót, és átszerződött a Warner-csoporthoz. A basszusgitáros Marcus Miller társaságában hamarosan felvette a Tutu című albumot, amit Grammy-díjjal ismertek el. Ugyanebben az időben készült, de Tommy LiPuma producer javaslatára dobozban maradt a nemrégiben – 28 évvel Davis halála után – publikált Rubberband, amely korántsem sikerült annyira jól, mint a Tutu. A Rubberband valójában popzene: rhythm and blues és soul keveréke, néhol kommersz, diszkós felhangokkal, néhol Davis zseniális hangszerszólóival. A súlyos drog- és gyógyszerfüggőséggel küzdő, sokat betegeskedő trombitás-zenekarvezető a Rubberbandhez két nagyszerű énekes, Chaka Khan és Al Jarreau meghívását tervezte. Ez azonban nem valósult meg, s a helyükre behívott lokális sztárok (Randy Hall, Lalah Hathaway, Medina Johnson és Ledisi) bizony igen szerény teljesítményt nyújtanak. A stúdiótechnika sem állt a helyzet magaslatán: Mike Stern egyik gitárszólóját például csúnyán lekeverték. A Rubberband nem rombolja le Miles Davis mítoszát (hiszen ő maga nagyszerűen játszik), de nyilvánvaló, hogy az életmű marginális darabjai közé sorolható.
Más a helyzet John Coltrane 1964 júniusában rögzített, Blue World című albumával. Művészi szempontból kifogástalan, de mindössze öt számot tartalmaz, játékideje is csak harminchét perc. A szaxofonos nyilvánvalóan nem kiadásra szánta ezt az anyagot, amit bizonyít, hogy korábban felvett saját kompozícióit rögzítette újra – olykor két különböző verzióban. Ez így rejtélyesen hangzik, pedig a magyarázat egyszerű. Gilles Groulx kanadai dokumentarista első játékfilmjéhez akarta megnyerni Coltrane-t és muzsikustársait, és az elhangzó kompozíciókat is a rendező választotta ki. A Macska a táskában (Le Chat dans le sac) című filmben végül tíz percnyi Coltrane-muzsikát használt fel, a mesterszalagot pedig magával vitte Montrealba, s elhelyezte a Nemzeti Filmarchívum raktárában, ahol 55 éven át porosodott. A közelmúltban szerencsésen előkerült filmzene-töredék további érdekessége, hogy Coltrane állandó nagybőgőse (Jimmy Garrison) és dobosa (Elvin Jones) mellett az akkor még nagyon fiatal (jelenleg 81 éves), briliáns zongorista, McCoy Tyner játéka hallható rajta.
Infó
Miles Davis: Rubberband. Rhino/Warner, katalógusszám: R2 599464
John Coltrane: Blue World. Impulse/Universal, katalógusszám: 00602577626524
