E forrásszerzési módszer jellemzően startup-ötletek, ipari-technológiai innovációk életképességének felmérésével képes azokat mikroadományokkal piacra vinni. Angolszász oldalakon részvénytulajdon is vásárolható a leendő produkciók megvásárlásával, de a leggyakoribb az, hogy a kisbefektetők terméket és ajándékot kapnak. Még gyakoribb, hogy az ötletben nem hisznek elegen, ezért kudarcos lesz
a gyűjtés, vagy éppen túl sokan hisznek benne, miközben életképtelen, és ezért lesz kudarcos.
A bizonytalanság és a befektetői kör védelme miatt Magyarország nem engedi ezt a nyílt forrásszerzést és toporog a szabályozás körül. A pénzek-ötletek szabadpiaci áramlását – a Budapest Pride, a menekültellátás és más emberi jogok körüli zabolátlan hírverést – nézve az sem volna meglepő, ha nem csak ez állna a háttérben.
A magyar háztartásoknak nagyjából akkora készpénzvagyona van az éves bevételeikkel együtt, amennyiről a központi költségvetést kezelő Országgyűlés – a kétharmadra tekintettel: a kormány – dönt. Ami szintén közösségi forrás, hiszen közpénz az utolsó petákig, a kabinetnek nincs pénze, így a „kormány milliárdokat adott” tartalmú mondatok hazudnak. Ezt azért kell aláhúznunk, hogy érezzük a közösségi finanszírozás hatalmát. Az ország is sajátos közösségi finanszírozásban működik, de a költést az egyszerűség – és a törvények – kedvéért rábízzuk a hatalomra, ami kipcsak-türk félázsiai kultúrákban a következő másodperctől sajátként kezeli a pénzt. A közösségi finanszírozás modelljét a politikai szereplők is felismerték, magyar szervezet is gyűjtött már az amerikai Indiegogo portálon. A menekültkrízis akkor elvitte a show-t, a népszavazástermék apátiába fulladt. Máskülönben, ha elég nagy tömeg hisz a politikai innovációban, akár egy kormányváltást is kifizethetnek az emberek, mert nincs az a polihisztor-stróman, aki a háztartások összeadódó forintjaival versenyezhetne.
A fintech, vagyis a pénzügyi innováció a pénzforgalmi és befektetési ötletek megvalósítását forradalmasította. Szota Szabolcs közgazdász-fintechszakértő, a tavaly megjelent Kész a pénz? című könyv szerzője sok lelkesítő, de még több kijózanító történetet ismer átverésekről és bedőlt projektekről a közösségi finanszírozás alig több mint évtizedes történetéből. Az egyik legemlékezetesebb innováció az ezeken ironizáló Zack Browné volt. A fiatalember 10 dolláros gyűjtést indított, hogy élete első krumplisalátáját tető alá hozza. A szabályos kampányban előrebocsátotta, az eredmény lehet ehetetlen is, viszont megígérte, minden támogatójának a nevét elmondja egy videóban. Hosszú mozi lett volna, mivel 6911-en tartották érdemesnek – összesen 13 millió forintnyi dollárra. Zack tematikus szakácskönyvet írt és jótékonykodott, a világ pedig talán tanult belőle, de vélhetően inkább nem.
Szota Szabolcs szerint a közösségi finanszírozás komoly innovációkat is segíthet, de elsősorban a prototípus-fejlesztésre és a piac tesztelésére alkalmas. Azok a kampányok sikeresek szerinte, amelyeket pörgetnek a tulajdonosok, folyamatosan kommunikálnak a befektetőikkel, és a kudarcokat sem fedik el. A magyar Brewie házi sörfőzde 700 ezer dollárt összegyűjtő, főállásban a projekten bábáskodó fejlesztői is így tettek, amikor a körültekintően kiválasztott távol-keleti – nem kínai – gyártás jelentős hibaszázalékot produkált.
A modell okos lelemények gazdáját hamar sikeressé teheti, miután gyakran multióriás kerül a képbe: így vásárolta meg a Facebook nemrég a virtuális valóságban utazó Beat Saber lézerkardjátékot. Hasonló ívet futott be, de sikertelen fejlesztés miatt a végén pénz-visszafizetési kötelezettséggel a Kickstarter egyik legnagyobb sztárja, a Peeble okosóra gyártója is. A 2012-es első kampány 10 millió, majd a három évvel későbbi 20 millió dollárt hozott, végül pénzügyi gondok vetették vissza a diadalmenetet, s cég szoftverplatformját – óra nélkül – felvásárolták.
Itthon a kockázatot (és ezzel sajnos a hírverést) szűrve, a zártkörű kibocsátás szabályai szerint, ellenőrzött befektetőkkel kezdte meg a külföldi példákhoz hasonló forrásközvetítést néhány hónapja a Tőkeportál, amely előtte a Magyar Nemzeti Bankkal egyeztette a platformot.
7 ezres átlagadomány
Az első magyar online közösségi adománygyűjtő platformot adjukössze.hu néven indította a Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány (NIOK). Civil szervezeteket segítenek hozzá a működésük stabilizálásához, amit filantrópiafejlesztéssel, a jótékonyság kultúrájának népszerűsítésével támogatnak. Az első kampányaikat hat éve indították, évente átlagosan 60 körüli célkitűzést fogalmaztak meg az oldalukon a civilek. „Az utóbbi években állandó növekedést tapasztalunk – mondja Gergely Anna Boglárka programszervező –, tavaly már csaknem 80 kampány futott az oldalunkon az állatvédelemtől a gyermekjogi ügyekig, a környezetvédelemtől a dokumentumfilm-vetítésekig. Emelkedik az átlagadomány összege is, a hat évvel ezelőtti 5 ezer forintról az elmúlt évben mintegy 7500 forintra nőtt.”
A múlt évben közel 50 millió forint adomány gyűlt össze, ami ötszöröse a 2014-es értéknek. Ebben nincsenek benne sem az állandó bankkártyás, sem a telefonos adománygyűjtések, amelyek eltérnek a közösségi adománygyűjtés klasszikus formáitól. Utóbbi kampányok mindegyikében megtalálható ugyanis három kötelező elem, a kitűzött cél (amely nem azonos az általános missziós céllal) és a célösszeg, valamint a 4–90 nap közötti kampányidőtartam.
A legsikeresebb szervezetek között a vidéki menhelyeket támogató Hangya Közösség említhető, amely három kampánnyal 10 millió forintot tudott előteremteni. Rendszeresen és eredményesen gyűjt a Budapest Pride is. A meghirdetett cél, egy közösségi konyhafelújítás megcélzott 400 ezer forintos összegének a háromszorosát teremtette elő mindössze két hét alatt az Oltalom Karitatív Egyesület. Ez a szervezet Iványi Gábor evangélikus lelkész vezetésével hátrányos helyzetű fiatalokról és hajléktalanokról gondoskodik, és amióta a kormány megvonta tőlük az egyházi státuszt, kifejezetten nagy szükségük van az adományokra. Jó kommunikációval, rendszeres információáramlással fenntartható az adakozás. „A sikeres kampány nekünk is fontos, ezért a legfontosabb tudnivalókat az induláskor egyórás tanácsadással adjuk át. Tréningeket is szervezünk, igény esetén mentorcsomagot is biztosítunk, hogy minél felkészültebbek legyenek a szervezetek” – mondja a programszervező.
A kurtizán DNS-mintája
A másik ismert hazai adománygyűjtő szolgáltatás, a GiveMyChance májusban lesz egyéves, és elsősorban magánszemélyek megvalósításra váró ötleteinek a támogatására alapították. Összeköttetést biztosítanak a megálmodott tervek és az azokban fantáziát látók szabad pénzeszközei között. Ezen a platformon tűzte ki célul 2 millió forintos nyomdaköltség előteremtését Ágens színész-rendező, aki a sok száz előadást megélt interaktív terápiás előadás, a Kurtizánképző középkori standup comedy után könyvet ír hét év szerelmi okosításaiból. Majd szilveszterig pörög a 45 ezer forinton álló számláló. Már 124 ezer forintnál jár, viszont 79,9 millió forintot célzott meg az elvonulást, meditálást és jógázást, szellemi központot tervező pilisi zarándokház terve. Az 50 kW-nál nagyobb teljesítményű villám-töltőállomás hiányát szúrta ki Debrecenben egy fiatalember, a hasonló igényekkel rendelkezőktől szeretne 5 millió forintot összegyűjteni; 34 ezer forinton áll. A beugrási küszöb 30 ezer forint, ezután kerül föl egy kampány az oldalra. Ezt a pénzt akár a kampánytulajdonosok is megfinanszírozhatják valakin keresztül, de a beugrási küszöb így is alkalmas a komolytalan ötletek kiszűrésére.
„Aki közösségiforrás-gyűjtésre adja a fejét, intelmeink ellenére is hajlamos csalódottságot érezni, ha ezután nem jönnek a forintok számolatlanul. Pedig ez nem megy magától, a kampányokkal dolgozni kell, kitartóan és szorgalmasan” – meséli Nagy Adrienn alapító ügyvezető igazgató. „Van, aki feladja vagy újragondolja a várakozásait, de az már mindenképpen nagy dolog, ha kérdése van, mert akkor tudunk segíteni a stratégiatervezésben. Ha igazán eltökélt valaki, akkor előbb-utóbb jönni fog a segítség. Persze a siker értelemszerűen soha nem garantált, a platform részben arra is szolgál, hogy egy ötlet életképességét teszteli.”
Az alapító szerint a csapatépítés, a hasonló érdeklődésű, lelkes támogatók becsatornázása elengedhetetlen a továbblépéshez. Jó példa erre azoknak a beteg gyerekeknek a megsegítése, akik a közösségi források nélkül nem jutottak volna kezeléshez. Ezeket a folyamatokat a médiahírek pörgették föl, de addig is el kellett jutni valahogy, akár több hónapos sikertelenség után. Eszter is megtapasztalta ezt, akinek ugyan csak a 3,5 millió forintos cél egyharmadát adta össze a kampányban 91 együtt érző ember, de a barátok, osztálytársak összefogása előteremtette a hiányzó részt, így a rendkívüli fájdalommal járó idegrendszeri gyulladásos betegség olaszországi kezelése elérhetővé vált. Jelenleg a hatesztendős autista Nimród vár segítségre, akinek az állapota több terápia után jelentősen javult, s most egy kijevi őssejtkezelés 3,7 milliós költségét szeretnék összegyűjteni. A számos megpróbáltatáson átesett édesanya az autizmus szakértőjeként több tucat előadást tartott már itthon és külföldön, s egy megsegített család felvállalta egy kezelés költségeit. Hasonló támogatásra számítanak, de még messze járnak a célösszegtől.
A gyógyulások a segítés örömét adják vissza az adományozóknak, és ez a pszichológusok szerint az immunrendszert is erősítő hormonokat termel. A kampányok azonban nem ritkán előfinanszírozások, vagyis a cél megvalósulása után „termék” formájában visszaadják az adományt (a pilisi zarándokházban a támogatás lelakható). A Kurtizánkönyv limitált számú, 150 ezer forintos adományozói például DNS-mintát és a kötetben nem szereplő titkos történeteket kapnak, a kétszer ennyit fizetők személyesen is találkozhatnak a titokzatos színész-szerzővel, és bármit kérdezhetnek tőle.
Ma hatna Gandhi?
A Ma hatna Gandhi? című könyvének egy-egy példánya mellett a bőkezű adakozóknak színes vászonrajzot vagy extra bónuszként falfestést ad ajándékba Fekete Valér. A Sior néven publikáló egri születésű fiatalember graffitis és street art művész, aki Skóciában él a családjával. „Sok művész szépen elcseszi az életét a nagy önmegvalósításban, rossz esetben a körülötte élőkét is, én ezt nem akartam, van rendes melóm, és a munka után alkotok. A családomnak nem akarok kafkai sorsot” – nyilatkozta Valér életmódjáról a koncertblognak. A külföldre költözés motivációi között a globális felmelegedés reális veszélyét említette. „Magyarország bajban lesz, elsivatagosodás fenyegeti, plusz amikor megindulnak az emberek délről, a vízhiány miatt, ott fog mindenki kopogni. Aztán elégedetlenek voltunk az iskolarendszerrel, nem akartuk a gyerekeket kitenni ennek. A kisfiamnak (Down-szindrómával született – a szerk.) meg csak parkolópálya jutott volna a sajátosságával. Utáltam a közbeszédet, a regnáló földesurak hatalmát, bár történelemtanárként tudom, otthon ez a normális, sajnos. Nem tanultuk meg a demokráciát, a vezetők, mint korábban is mindig, pöffeszkedő seggfejek, kevés üdítő kivétellel.”
Ezek után hívtuk fel Valért, aki nehéz fizikai munkával, tetőtisztítással keres kenyeret a családnak. Csak legal (engedélyezett) skót felületekre és szemétre, kidobott pozdorjára fest, volt már brit vásárlója több is. Nemrég meghívták a bristoli street art-fesztiválra. „Köhögnek a gyerekek, ezer dolgom van. Egyszer majd elmegyek, és akkor nagyot bulizok, de az nem most lesz” – mondja.
Szerinte a bizalom a közösségi finanszírozás lényege. Az emberek ismerik a médiából, bíznak benne és az álmaiban. Valér első könyve a minap megjelent, 741 ezer forintot gyűjtött 59 támogatótól.
