Szabó Magda drámájában időről időre gyilkolnak. Egykori barátot, tanítót, szövetségest tüntetnek el az útból. Miközben a hetvenes évek közepén született darab egy ünnepi eseményt dolgoz fel, Géza fejedelem fiának, Vajknak a keresztelése előestéjét. De a bűnök és a múlt nem eltörölhető, hiába a biztató jövő. Az a szép, fényes nap a mű címe, egy pogány dal első sorára utalva. Játszották már többször, Bagó Bertalan most épp a királyi emlékekben gazdag városunkban, Székesfehérváron rendezte meg. Szabó Magda tulajdonképpen egy királydrámát írt, modern nyelven, és főként azzal a szándékkal, hogy nézzünk szembe azzal is, amit szívesen eltakarnánk. Hát, nehezen vitatható, hogy ez a gondolat mennyire aktuális ma is.
Bagó Bertalan a korábban színpadon nem elég élőnek bizonyult kamaradarabból több elemében izgalmas és élvezhető előadást vitt színre. A produkciót egy nyitott térben (Jelmez és díszlettervező: Vereckei Rita) játsszák, nincsenek, falak, ajtók, hanem állványzat és zsaluzott dobogók. Megszólal és megjelenik újra és újra egy pogány szertartást idéző játék. (A táncosok a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium növendékei, koreográfus Rovó Tamás.) A zene kreált, (zeneszerző: Kricsár Kamill), de nagyon is megkapó. Bagóék alapvetően nem nyúltak az eredeti szöveghez, viszont írtak bele néhány jelenetet (dramaturg: Tucsni András).
Egy tévériporter (Pálya Pompónia) jelenik meg többször is, élőben és kivetítőn is, hogy közvetítsen az eseményekről. Ezek az epizódok aztán igazán áthallásosak, például amikor a német-magyar kapcsolatokról tart közös sajtótájékoztatót Vajk és Nürnbergi Hermann. Ilyenkor kicsit a show irányába billen a játék, de a jóféle arányokat nem változtatja meg. A történelmi és az emberi dráma marad a hangsúlyos. Az is nagy erénye az előadásnak, hogy képes közeliket mutatni, Géza (Gáspár Sándor) és Vajk (Kovács Tamás) hosszas szócsatája egy apa-fiú konfliktus nagyon is élő és sok szempontból tanulságos ábrázolása.
Géza áldozatokat hozva új utat akar és erre az új útra a fiát „rakja rá”, aki már az újban hisz. Csakhogy az újnak nagyon nagy az ára. A több nemzedék megjelenése is izgalmas, a nagyapa, vagyis Géza apósa, Gyula (Kuna Károly) itt inkább egy groteszk szórakoztató figura, miközben megvan a saját drámája, nem beszélve a végén meggyilkolt barátjáról, Böngéről (Derzsi János), aki a végsőkig ragaszkodik a hagyományokhoz és ez lesz a veszte is. A fehérvári előadás szinte zavarba ejtő pontossággal tárja elénk azt a folyamatot, hogy milyen hatalmi technikákat, játszmákat, emberi kompromisszumokat, árulásokat követel az előrelépés. Sőt az egyszerű életben maradás is. Nem lehet alkut kötni, a győzelmi logika nem ismer tréfát. Bárki és bármi, bármikor beáldozható.
Néhány szót még a székesfehérvári társulatról. Úgy tűnik, hogy a többéves építkezés jól láthatóan kezd beérni, hiszen látványosan minőségi szinten ki lehetett osztani ezt a darabot. Gáspár Sándor, Kovács Tamás, Kuna Károly, Derzsi János, Egyed Attila, Kozáry Ferenc és a fiatalabbak Kovács Tamás, Lábodi Ádám és Pálya Pompónia, valamennyien képesek azonos színházi nyelven megszólalni, a mély emberi drámát vegyíteni tudják a nem olcsó groteszkkel.
Az előadás vége különösen megrendítő: miközben a keresztelés tart és Vajkból István lesz, a háttérben az állványzaton megjelenő figurák, a pogány múlt képviselői, sorra dőlnek le. A vérüket adják a kereszténységért. A dal, Az a szép, fényes nap pedig a tiltólistára kerül. Az ünnep hangtalanná válik. Marad a néma csend!
Infó:
Szabó Magda Az a szép, fényes nap
Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Rendezte: Bagó Bertalan
