A legelő állatok, mint a lovak vagy a bivaly közismertek a körülöttük lévő táj alakításának képességéről, például gátolják a fák növekedését azáltal, hogy összetapossák vagy megeszik a növendékfákat. Amikor ezt a folyamatot hasznosítják az ökoszisztéma korábbi állapotának helyreállítására, azt újravadonosításnak nevezik. A folyamat felhasználható egy ökoszisztéma átalakítására, egy kívánatosabb állapot létrehozására. Ezt nevezik megafaunális ökoszisztéma tájalakításnak - olvasható az egyetem honlapján ismertetett tanulmányban.
A füves ökoszisztéma, az úgynevezett mamutsztyeppe, amely a pleisztocén földtörténeti korban létezett, eltűnt, amikor a nagy növényevők, köztük a gyapjas mamutok kihaltak.
Az erdős vegetáció eltávolításával, a fű növekedésének erősítésével és a hó összetaposásával a nagy emlősök növelik az albedót, a földet érő, visszaverődő napsugárzás mennyiségét. A füves területek kedveznek a szén elnyelésének a füvek mély gyökereiben, és lehetővé teszik, hogy a téli hideg mélyebben behatoljon a talajba. Együtt ezek a változások hűtik az észak-sarki térség földjeit és késleltetik az örökfagy - a permafrost - olvadását.
"Az Északi-Sark már változik, és gyorsan. A semmittevés azt jelenti, hogy teret adunk a gyors, visszafordíthatatlan változásoknak. Bár az északi-sarki öko-tájépítés tudományát még nem igazán tesztelték, benne van a lehetőség a dolgok jelentős megváltoztatására, komolyan fontolóra kell venni a cselekvést a térség érdekében" - mondta Marc Macias-Fauria, a tanulmány vezetőszerzője.
