Több mint egy órát várt a mentőre a főváros közepén az a tolókocsis, mellkasi fájdalmakra panaszkodó ötven körüli asszony, akihez a múlt hét kedden egy járókelő hívott segítséget. Mire végül eljutott a Szent Imre kórház sürgősségi osztályára másfél óra telt el. Ez a várakozási idő nem tűnik ritkának. Sőt információink szerint a fővárosban délutánonként, kora este meglehetősen gyakran nem tudnak elég gyorsan kocsit küldeni. Annak ellenére sem, hogy a kormány az előző uniós ciklusban 15 milliárd forint uniós pénzt költött el arra, hogy a sürgős hívások legalább 90 százalékában negyed órán belül kiérkezzen a mentő.
A késedelmek okairól lapunknak gyakorló mentők azt mondták: vagy nincs elég hadra fogható ember vagy nincs elég autó a feladatok zökkenőmentes teljesítéséhez. Egyre több orvos, mentőtiszt és gépkocsivezető hiányzik a műszakokból, így nem lehet a sürgős esetekhez kellő gyorsasággal rohamkocsit küldeni. A legkritikusabb helyzetben a Közép-Magyarországi Régió van, ezért naponta átlagosan öt kocsi érkezik vidéki állomásokról ide.
Megkérdeztük az Országos Mentőszolgálatot, hogy a tavaly milyen arányban sikerült 15 percen belüli kiérniük. Érdemben nem kaptunk választ. A következőket írták: „Az Ön által kért adatok kiértékelése valid statisztikai adatokon végzett analitikai számítási műveletek révén történik, melyre tekintettel kérdése közérdekű adatigénylés formájában nem megválaszolható, arra az általunk korábban közölt válasz adható." (Az idézett felelet a következő volt: „Az Országos Mentőszolgálat valamennyi működési adatát folyamatosan monitorozza és értékeli. Időbeliségi indikátorai között a hívásfogadási idő, a bejelentési idő, a riasztási idő, a visszaigazolási idő, az indulási idő, a helyszínre érkezési idő, a gyógyintézetbe indulási idő, a gyógyintézetbe érkezési idő, átadási idő és az állomásra visszaérkezési idő is szerepel. A 2018 novemberétől (azóta állnak rendelkezésre országosan és teljes körűen a digitális adatok) az I. prioritású (azonnali beavatkozást igénylő) mentőfeladatok kiérkezési időadatai csökkenő, azaz javuló értékeket mutatnak, minden régióban, megyében és járásban.”)
E válasz szerint a mentőszolgálaton kifogott, hogy közölje azokat az adatokat, ami alapján megállapítja, hogy egyre jobban dolgoznak. Ami azért is különös, mert 2014 novemberében átadták az új mentésirányítási rendszert, amely pontosan rögzíti a kiérkezési időket. Olyannyira világosan, hogy ezekről 2014-es, 2015-ös valamint 2017-es évről maga az mentőszolgálat közölt adatokat. Igaz, hogy a kiérkezési mutatók egyre romlottak. Míg 2014-ben még az esetek 72,5 százalékához értek oda 15 percen belül, egy évvel később már csak a hívások 68-69 százalékához. 2017-ben pedig 100 sürgős segélykérésből már csak 64-65 esethez. További negyedükhöz félórán belül érkezett meg a mentő, és a segélykérők 9 százalékának fél óránál is többet kellett várnia. Az utóbbi, félórán túli várakozok aránya két éve még csak hét százalék volt. A legjobb esélye a Győr-Moson-Sopron megyeiknek volt akkor még a jó ellátásra, ott a hívások 79,3 százalékában 15 percen belül érkezett a segítség. A legkritikusabb helyzetben a Pest megyeiek voltak, itt a hívások felében sem sikerül odaérni negyedóra alatt a beteghez.
Lapunk megkérdezte a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársát, hogy közérdekű adat-e a mentők kiérkezési ideje. Asbóth Márton azt felelte: ezek egyértelműen közérdekű adatok, mind a nyers adatok, mind pedig azok, amik a statisztikai elemzés eredményeként keletkeznek. A közvélemény számára nyilván ez utóbbiak érdekesek és értelmezhetők igazán, de az értelmezhetőség és közérthetőség nem feltétele a közérdekű adatok nyilvánosságra hozatalának. Ráadásul válaszában a mentőszolgálat el is ismeri, hogy ezek az adatok rendelkezésére állnak. A közérdekű adatok kiadását csak törvényben meghatározott okokra hivatkozva lehet megtagadni, így ez a válasz egyértelműen jogellenes.
