A tervezett 998,4 milliárd forinttal szemben 1219 milliárd forint volt tavaly az államháztartás hiánya a Pénzügyminisztérium tegnap közölt részletes év végi adatai szerint. A bő húsz oldalas jelentés azonban nem adott magyarázatot arra, hogy miből jött össze a terven felüli 220 milliárdos extrahiány, miközben a gazdaság közel öt százalékkal nőtt és a költségvetési bevételek 1200 milliárd forinttal haladták meg a 2018-as bázist, vagyis a körülmények ideálisak lettek volna a hiánycél eléréshez. Egy biztos, decemberben szállt el a költségvetési gazdálkodás, ugyanis egyetlen hónap alatt 452 milliárd forinttal nőtt a deficit, ami az éves hiány 37 százaléka. A kormány tervei szerint tavaly a GDP-arányos hiányt az előző évi 2,2 százalékról, 1,8 százalékra kellett volna csökkenteni, azonban azt most még nem lehet tudni, hogy ez összejött-e. Ugyanakkor beszédes, hogy az évtizedes hagyományok ellenére, idén már nem adott becslést a PM erre az adatra hanem csak annyit közölt, hogy azt majd márciusban közli a KSH.
Ennek ellenére a háromnegyed éves Eurostat adatokból jól látható, hogy az egész unióban Magyarország produkálja a második legnagyobb GDP-arányos deficitet. Az unió statisztikai hivatala szerint 2019 harmadik negyedében az eurózónában 0,7 százalék volt átlagosan az államháztartás hiánya, az EU-28-ak átlaga pedig 0,9 százalék volt. Ezzel szemben a magyar államháztartás első háromnegyed éves GDP arányos hiánya a GDP 2,2 százaléka volt, amely a második legrosszabb adat az unióban, egyedül Románia 4,9 százalékos deficitje előzte meg hazánkat.
Egy biztos nem az évközi szociális hozzájárulási adó (szocho) csökkentés tett be az államháztartási hiánynak. Mint ismeretes, tavaly július elsején tovább csökkentette a szocho mértékét a kormány, míg az év első felében munkaadóknak a bruttó bérek 19,5 százalékát kellett befizetniük a két társadalombiztosítási alapba, az év második felében ez a közteher 17,5 százalékra csökkent. A szochón (amely tulajdonképp a cégek által fizetett társadalombiztosítási járulék) három pénzügyi alap, az egészségbiztosítási, a nyugdíjbiztosítási és a foglalkoztatási alap osztozott. Az év végi részletes számokból az derül ki, hogy mindhárom alap bevételei az adócsökkentés ellenére lényegesen meghaladták a 2018-as bevételeiket, amely az időközben bekövetkezett tíz százalékos béremelkedésnek köszönhető. Vagyis a kormánynak sikerült úgy végrehajtani az adócsökkentést, hogy abból nem keletkezett vesztesége a költségvetésnek, igaz többletbevételekről mondott le – ráadásul olyanokról, amelyekből épp ezen területek kiadásait lehetett volna növelni.
A nyugdíjkiadásokra tavaly 3503 milliárd forint jutott, ez 156,6 milliárd forinttal és 4,7 százalékkal magasabb az előző évi kiadásoknál. Megjegyzendő, hogy eközben a KSH 3,4 százalékos éves inflációt mért – vagyis a nyugdíjkiadások reálértéke 1,3 százalékkel emelkedett, ami részint az év végén fizetett nyugdíjprémiummal, másrészt nyugdíjak cserélődésével magyaráz a PM. Ez utóbbi alatt azt értik, hogy a nettó átlagkeretek növekedésével a frissen megállapított ellátások magasabbak.
Eközben az Egészségbiztosítási Alapon belül a gyógyításra fordított kiadások 1341 milliárd forintra rúgtak, ami ugyan 34,4 milliárd forinttal magasabbak a 2018-as kiadásoknál, de a növekedés csak 2,6 százalék – amely elmarad a 3,4 százalékos inflációtól. Vagyis a gyors gazdasági növekedés és a költségvetési pénzbőség ellenére a tavalyi költségvetés egyik nagy vesztese az amúgy is ezer sebből vérző egészségügy volt. A képet némileg árnyalja, hogy az egészségbiztosító másik fontos tételére, a gyógyszertámogatásra tavaly 384 milliárd forint jutott, amely az infláció feletti, hét százalékos növekedést takar az előző évhez képest.
