Rácz Zsófia (22) államtitkár-celebritás minapi politikaireklám-videóját látva a magam részéről elérkezettnek látom az időt arra, hogy egyrészt fájdalmasan sikoltsak, másrészt síkra szálljak a Választóvédelmi Hatóság létrehozása mellett. Itt és most. Ha a fogyasztók egészségét hivatal védi az avas töpörtyűtől vagy a szalmonellás máglyarakástól, akkor a legfőbb ideje a választókat is sürgősen védelem alá helyezni, ha már az erre, s egyben a pártállami lépések gáncsolására hivatott demokratikus intézmények (vö. dem-in-ek) majd mind egy szálig befuccsoltak. A Nemzeti Választási Bizottság, a Médiahatóság vagy az Alkotmánybíróság például már kósza emléket is alig őriz dicső múltjából, jószerével már csak akkor érheti őket elismerés, ha egyszer visszatér a szovjet mozgóképkultúrába a filmhíradó műfaja. De előbb előznek meg brit tudósok földrengést birkavesével, minthogy ezek az intézmények keresztbe feküdjenek a minden jó ízléssel szembe menő, kapitális jelenségeknek.
Itt van jelesül nevezett államtitkár, aki negyvenöt másodperces filmszkeccsben vetítette előre a reklám- vagy videókormányzás tökélyre fejlesztésének a lehetőségét. Jelezve, a kabinet végleg leszámolt az értelmes beszéddel, amikor így magyarázta meg, miért éppen Rácz államtitkár került az államtitkári székbe személyre szabott törvénymódosítás eszközével („azért, mert én nemcsak hallak, de értelek is”), egyúttal olyan benyomást keltett, mint a nép egyszerű lánya, aki annyira elvegyül a fiatalok között, hogy aki ennél „elebb vegyül”, az csal. A fiatalok is bízvást szívesen elvegyültek volna közte és a társai között a külföldi tanulmányokon, tanulmányutakon, brüsszeli megbízatásokon. Ettől persze még akár lehetne alkalmas államtitkár is, illetve nem ettől lesz alkalmatlan, hanem a kormánya szürkeállományától, amelynek minden egyes köbcentije szerint debil videóüzenetekkel kell elérni a fiatalokat. Nem mellesleg peckesen parodizálva a kinevezését kísérő médiaérdeklődést, aminthogy a bevándorláspárti Soros György-filmek EZ VESZÉLYES! motívuma sejlik föl a kinevezés körülményeit firtató DE MIÉRT?-ben. Mintha amúgy mi sem volna természetesebb a 22 éves államtitkárok szaladgálásánál kormány-szerte.
A rettenetes képköltemény nem előzmény nélküli, pár nappal előtte Varga Judit igazságügyi miniszter gurított egy nagyot a témában, amikor Julia Roberts hajászati kereskedelmi tartalmát elirigyelve magyarázott kifogástalan Duna-parti napsütésben a családon belüli erőszakról, és a kormány tervezett lépéseiről. Lépések valóban kellenének, mi több, lépések nélkül is ratifikálható lenne az Isztambuli Egyezmény, és akkor talán nem kellene szánalmas reklámfilmekben győzködni a magyarokat arról, hogy a kormány a helyén van, és a minisztere is képes kimondani egy mondatot a „bevándorláspárti ellenzék” vagy „Soros-párti EP-képviselő” szóösszetétel nélkül. Vagy csak kivágta azokat Dr. Kivágó.
A tudomány mai állása szerint nem teljesen reménytelen, hogy a reklámkormányzás sikerrel veszi az akadályokat. Bár szerintem az istenadta nép inkább emlékszik a Kósa Lajos-videóra, amikor a veszélyesen hiszékeny Fidesz-alelnök percekig némán menetel a 444 felvételén, vagy Németh Szilárd filmes poénmalmának bármely pacalszaftos epizódjára. Ezek ugyanis úgy terjednek, akár a vírus, vagy Bödőcs igazmondó Orbánja, egyetlen ezen a néven.
