- Most játsszuk azt, hogy a J. Kati az én feleségem, az Sz. Zsuzsi meg a tiéd! – mondta a Délibáb utcai óvoda udvarán B. Andris. Ebből némi vita alakult ki közöttünk, amibe bekapcsolódott még három barát: a két másik Andis és a druszám, Tomi. Talán voltak még más feleségjelöltek is, de erre a két szőke ovistársunkra emlékszem leginkább.
A huzakodás végül kompromisszummal ért véget, mert megállapodtunk abban, hogy ma Andrisé lesz Kati és enyém Zsuzsi, de másnap cserélünk. Abban az életkorban még erősebb volt a férfibarátság annál, mintsem, hogy nők miatt szétrobbant volna a csapat. Akkoriban is macsó világban éltünk, így a feleségjelölteket elfelejtettük értesíteni a tárgyalásokról és az egyezségről. Igaz, nem is nagyon izgatta őket, mert ugróiskoláztak és az jobban lekötötte őket, mint a férjjelöltek handabandázása. Mi pedig Cupidótól Marsra váltottunk, mert meg kellett védenünk a homokozóban a kis vödreinket és lapátjainkat néhány betolakodótól.
Kinőve az óvodából jött az iskola traumája és a házi feladatok, valamint a városligeti csavargások, a foci a csónakázótó betonján, amíg fel nem töltötték vízzel. A lányok meg hülyék voltak, folyton vihogtak, a felnőttek pedig erős pozitív diszkriminációval védték az érdekeiket. Ha például élve erőfölényemmel, elfoglaltam a hintát egy kis copfos majom elől, rám szóltak, hogy: „Engedd a kislányt hintázni!” De ha a napköziben elsőként nyúltam a bableveshez járó lekváros bukta után, akkor a napközis tanár figyelmeztetett, hogy legyek udvarias és várjam meg, amíg a lányok kiveszik a sajátjukat. Utáltuk a lányokat, mert a felnőttek mindig nekik adtak igazat és ők gyakran gúnyos mosollyal tudatták velünk, hogy pukkadjunk meg.
Teltek múltak az évek és úgy hetedik-nyolcadik osztályban felfigyeltünk arra, hogy a lányok többségének lapos iskolaköpenye kissé kigömbölyödik és már kezdtük nem hülye kis majmoknak látni őket. A vagányabb srácok a cipőjükre helyezett zsebtükrökkel igyekeztek információt szerezni a női bugyik színvilágáról. A vizsgálat gyakran egy pofonnal ért véget, de valahogy a lányok haragját nem érzetük őszintének és nem is tartott addig sem, mint egy futó zápor. Persze, ha valamelyik tanerő csípte fülön a „tükrös” embert, akkor intővel érhetett véget a tanítási nap.
Valójában csak nagyjából sejtettük, hogy mi is történik egy nő és egy férfi között, de téveszmék is terjedtek a hormonoktól fűtött kamaszok között. A testiséggel kapcsolatos tanulmányainkhoz az egyik osztálytársam nagyban hozzájárult: sutyiban behozta a Hófehérke és a hét törpe felnőtt verziójának rajzos sorozatát. A ’60-as évek közepe táján még szupernyolcas pornófilmek sem igen keringtek, a videokazetta pedig a távoli jövő volt. Így azután nagyszünetben egymást félrelökdösve bámultuk, ahogy a képeken megelevenedik a „kis ember nagy bottal jár” szólás, amin a felnőtt férfiak kacsingatva jókat röhögtek. Most derült ki, hogy miért. Hófehérke pedig a rajzok tanúsága szerint akrobatikus tornamutatványokra is képes volt, hogy az ő kis törpéi -mielőtt a bányába mennek dolgozni, vagy onnan hazatérnek - ne csak a tányérkájukba kapjanak finomságokat.
Majd a rajzok és a plátói szerelmek után eljött a testi szerelem ideje. Egyszerre volt titokzatos és profán találkozásom ezzel az új helyzettel. Mindig irigyeltem azokat a srácokat, akik gátlás nélkül nyomultak a csajoknál. Nekem a gátlásból éppenséggel túlkínálatom volt. Ezt dumával és nagy arccal igyekeztem leplezni. Többnyire nem én szedtem föl a csajokat, hanem ők engem, azután ők is hagytak faképnél. Vagy mert rám untak, vagy mert érezték, hogy én untam meg őket. De sosem én szakítottam. Főleg lustaságból. Nehezen szántam rá magam, hogy időt, energiát és pénzt áldozzak egy új kapcsolatra. Néha belefáradtam abba is, hogy nem igazodtam ki a nőkön. Ez a mai napig így van. Novellákból, interjúkból, filmekből ugyan tudtam, hogy a nőknél a nem igent jelent és fordítva, de földhözragadt mivoltomból fakadóan én mindig az elsődleges jelentésnek adtam hitelt.
Az erotika – és nem a szex - örök, de változik. Én még a harisnyatartó végnapjainak időszakában ismerkedtem a szerelemmel. Amikor I. feltette a lábát egy székre és kipattintotta a harisnyatartó gombjait, majd óvatosan elkezdte legörgetni a harisnyát a combjától a lába ujjáig, az egyszerre adott erotikus, esztétikai és romantikus élményt. Utóbbi kettőt ölte meg a harisnyanadrág. Bár a lényegen nem változtatott.
De azért a harisnyatartón kívül is volt élet, vagyis egészséges erotika. Mint ahogy például feledhetetlen élmény volt a Deep Purple és a Royal Philharmonic Orchestra ’69-es zseniális közös fellépéséről készült felvétel hangjaira szeretni. És romantikusak voltak az éjszakai Éva-, illetve Ádámkosztümös fürdőzések a Balatonban, a közös sörözések, a házibulik, az Ifi Park, a Bem rakpart.
Szép lassan kinőttünk a csajozásból, egyre többen nősültek és majdnem ugyanannyian el is váltak. Nem mindenkinek sikerült megtalálni az igazit.
Nekem harminckilenc évvel ezelőtt igen.
