A jelenetet élőben láttam a televízióban az elmúlt héten. Nancy Pelosi, a képviselőház elnöke ott állt a mikrofon mögött, és rövid, de a helyzet jelentőségéhez méltó, ünnepélyes beszédében bejelentette, hogy az igazságügyi bizottság elnökénél az impeachment folyamat megindítását kezdeményezi Trump elnök ellen. Majd elindult a kijárat felé, a kérdésekre ezúttal nem adott alkalmat. Egy szélsőjobboldali riporter azonban mégis utána kiáltott: „Ön gyűlöli Trump elnököt, elnök asszony?”
Pelosi megállt, megfordult, elkezdett ott helyben válaszolni, majd mégis visszasétált a mikrofonhoz, és ott folytatta. Katolikus vagyok, mondta, engem úgy neveltek, hogy senkit se gyűlöljek. Itt az alkotmány megszegéséről van szó, nem valamiféle gyűlöletről. Ami azt illeti, Trump elnököt rendszeresen az imáimba foglalom.
Rövidesen kiderült, hogy Pelosi esténként washingtoni lakásában, vasárnaponként egy helyi templomban imádkozik. Az ima egyik része arról szól, hogy Isten segítségével Trump elnök szíve megnyílik, és ily módon reagál az amerikai nép elvárásaira. Pelosi azt is elmondta: egy ízben még panaszkodott is a papnak, hogy imái mindeddig hatástalannak bizonyultak. A pap csak annyit válaszolt: az elnök asszony talán nem imádkozik eleget.
Trump elnök egy órán belül felelt a nyilatkozatra. A tőle már megszokott tweetben durván visszautasította azt, hogy Pelosi érte imádkozzon. Feltehetően saját, másokat kiátkozó, belföldi és külföldi vetélytársait egyaránt elutasító alaptermészetéből indult ki, abból, hogy ellenfeleit nyakra-főre gyűlölt ellenségként kezeli. Mintha ez lenne a normális reakció.
Ebben a szkeptikus, sőt cinikus világban, ahol a politikusokról világszerte (és többnyire joggal) az járja, hogy hazudnak és lopnak, könnyű Trumppal egyetérteni, és Pelosit kiröhögni. Nevezzenek naivnak vagy legalábbis elfogultnak, én mégis elhiszem Pelosi szavait. Sőt, az emberi tisztesség és megértés eme példáját nem tudom meghatottság nélkül szemlélni. Felemelő tudni, hogy az amerikai képviselőház elnöke, aki Trump és Mike Pence alelnök után az USA harmadik legfőbb közjogi méltósága, érti, sőt érzi a különbséget a megvetés és az undor, illetve a gyűlölet között.
Az olvasó, aki idáig figyelemmel kísérte ezt a drámai történetet, most valószínűleg azt várja el tőlem, hogy az ügy magyar vonatkozásairól is írjak valamit. A baj az, hogy Kövér László nem Nancy Pelosi. A magyar parlament elnöke inkább Trumphoz hasonlítható. Nemcsak megveti, de gyűlöli is mindazokat, akik nem értenek vele egyet. Mint Trump, „elfelejti” saját politikai múltját vagy múltjait. (Trump valaha inkább a Demokratákhoz húzott, Kövér MSZMP káderből lett először liberális, majd keményen odamondogató jobboldali népvezér.)
Pedig a magyar politika hasznára válna, ha a hazai parlament elnöke a kereszténységet Pelosihoz hasonlóan fogná fel. A gyakorlatban ez szerényebb, civilizált politikai magatartást jelentene, és az európai zsidó-keresztény hagyomány támogatását.