Rég nem látott mértékben mozgósították az embereket a francia szakszervezetek. A mozdonyvezetők 85 százaléka, a tanároknak csaknem fele nem vette fel munkát. Az érdekérvényesítő akcióhoz számos más szakma is csatlakozott: a rendőrök, a kórházi dolgozók és a légi irányítók sem dolgoztak. Nem csoda, hogy a sztrájk már az első nap megbénította Franciaországot. A tömegközlekedés összeomlott: a párizsi metróvonalak többsége nem üzemelt, a vonatoknak is csak töredéke indult el, a reptereken pedig járatok százait kellett törölni. A főváros több mint hatszáz iskolájából csupán háromban tanítottak, és a vidéki intézmények nagy részében is szünetelt az oktatás.
Aki csak tehette, inkább elkerülte a káoszt – otthonról dolgozott vagy szabadságot vett ki. Mások inkább leporolták biciklijüket vagy telekocsival közlekedtek. A mindig nyüzsgő pályaudvarok ezúttal még a reggeli csúcsforgalom idején is kihaltak maradtak.
A szakszervezetek a kormány reformtervezete ellen tiltakoznak, amely egységesítené az eddigi negyvenkét különböző nyugdíjszámítási rendszert. Leginkább az háborítja fel őket, hogy a változtatás rejtett módon emelné a 62 éves nyugdíjkorhatárt azzal, hogy csökkenti az öregkori járandóságokat azoknak, akik 64 éves koruk előtt abbahagyják a munkát. Az érdekképviseletek szerint ez súlyos döntésre kényszeríti az embereket: vonuljanak később nyugdíjba vagy jóval kisebb járandóságot kapnak, mint amire eddig számíthattak.
Az érdekképviseletek csütörtökre mintegy 250 helyszínen hirdettek meg felvonulásokat és tüntetéseket. A demonstrációkhoz az utcákon az elmúlt években látványosan aktív csoportok is csatlakoztak: a sárgamellényesek és a tavaly május elsejei zavargásokban főszerepet vállaló anarchista csoportok, az úgynevezett „fekete blokkok” is. A bolttulajdonosok ezért már előre arra készültek, hogy a tiltakozásokat rendbontások, rongálások fogják kísérni. Az üzletek jelentős része zárva maradt, sok kirakatot bedeszkáztak. A tüntetők és a rohamrendőrök között várt összecsapások Párizsban, Nantesban és más városokban is bekövetkeztek.
Emmanuel Macron francia elnök azonban a széleskörű tiltakozás ellenére is ragaszkodik a reformhoz. 2017-es választási kampányban az egyik fő ígérete volt, hogy versenyképesebbé teszi a francia gazdaságot, és ennek jegyében átalakítaná át a nyugdíjrendszert is. Szerinte az egységesítés igazságosabb rendszert teremtene. Jelenleg például a vasúti dolgozók és a balettáncosok is kedvezményes feltételek mellett, korábban vonulhatnak nyugdíjba, mint az átlagos munkás. Az új rendszerben viszont mindenkire azonos feltételek vonatkoznának és a ledolgozott napok arányában számítanák a nyugdíjat.
A kormány igyekszik kezelni az elégedetlenséget, az elmúlt napokban a tárcavezetők több egyeztetést is tartottak az érdekképviseltekkel. Edouard Philippe miniszterelnök pedig arra utalt, hogy nyitottak lennének arra is, hogy a reformot csak késleltetve vezetik be – vagyis az új nyugdíjszámítási rendszer, csak azokra vonatkozna, akik 2025-től lépnek be a munkaerőpiacra.
A felmérések meglehetősen ellentmondásos képet mutatnak. A lakosság többsége támogatja a munkabeszüntetést, de azzal is egyetért, hogy szükség van a nyugdíjreformra. A szakszervezetek elhúzódó küzdelemre készülnek – a vasutasok legalább péntekig, a párizsi metró alkalmazottjai pedig legalább hétfőig folytatják a tiltakozást. A francia államfő szempontjából sorsdöntő lehet, hogy a következő napokban hogyan változik a közvélemény. Ha a többség továbbra is a sztrájkolók pártján áll, akkor az megpecsételheti a nyugdíjreform sorsát és jelentősen csökkentheti Emmanuel Macron esélyeit a 2022-es elnökválasztáson.
