Miként az önkormányzati választások után, most is hetekig elemezhetik, mi és miért is történt a Magyar Orvosi Kamara tisztújításán. Az előzmények alapján már azt is váratlannak lehet nevezni, hogy menesztették a köztestületet 16 éven át domináló Éger Istvánt. Ám ennél is váratlanabb volt a szavazás aránya: az Újratervezés „reformereinek” jelöltje, Kincses Gyula az újrakandidáló elnökkel szemben közel kétharmados támogatást kapott. Sőt, a kamara összes vezető testületébe elsöprő arányban jutottak be a csoport képviselői.
A megfigyelők első reakciói igen színesek. Egy orvos kommentelő a Facebookon így magyarázta a fordulat lényegét: „eddig sírtunk, hogy a tagságot nem érdekli a kamara, és hol vannak a fiatalok. Tisztelettel, megjöttek”. A kormánymédia olvasói a „komcsik”, a „libsik” és az „SZDSZ” előretörését látják az eredményben. Volt, ahol már a címadással is segítették az olvasók eligazodását: „Gyurcsány az orvosi kamarába is betette a lábát...”. Csoda-e hát, hogy ott több olvasó is egyből azt javasolta: „A nemzeti oldalhoz tartozók alakítsanak saját kamarát!”?
Az Éger István nevével fémjelzett kamara gazdálkodását, valamint a tagsággal, illetve a kormányzattal való viszonyát hosszú évek óta érik kritikák. Ennek ellenére még legutóbb is, 2015-ben kétharmaddal választották újra az elnököt. Mi hozhatta a fordulatot? Néhány új vonás mélyebb elemzés nélkül is szembetűnő.
Most megmozdultak azok a jobbára fiatal orvosok, akiknek semmit sem nyújt egy sodródó kamara, amelyik csak asszisztál a kormányzat és a szakma feudális urai közötti kölcsönös meg nem támadási szerződéshez. Persze lázadtak már a cselédsorban tartott rezidensek négy éve is, de akkor az önálló jelöltjük simán elvérzett a választáson. Most új elem volt a generációs szövetség: találtak egy olyan jelöltet, egy volt államtitkárt a csapat élére, akit még egy kórosan tekintélytisztelő közegben sem lehet „letaknyosozni”. Most jobban megmutatkozott az is, hogy akik „rendre győzni szoktak”, elvesztik a nyílt versengés képességét: ha nem megy erőből, meg egy kis karaktergyilkolászással, akkor már könnyen bajba kerülnek. Ez különösen azért látszott, mert az Újratervezés nem csupán egy választás megnyeréséhez keresett taktikai fegyvert. Immár évek óta szerveződnek, építkeznek az „1001 orvos hálapénz nélkül” Facebook-csoportból kiindulva. Ők elvégezték a váltáshoz szükséges munkát.
Miként sok városban az önkormányzati választások után, most a kamaránál is az a kérdés, hogy az „újak” mit tudnak kezdeni a váratlanul nagy arányú győzelmükkel. Milyen lesz az átadás-átvétel, esnek-e ki csontvázak a szekrényből? S végül: a megszabadulás utat nyit-e valami jobbnak? Ezután fog kiderülni az is, hogy az orvosi kamarában – a honi viszonyok között – valóban van-e több lehetőség. S ez nem csupán az orvosok élet- és munkakörülményei szempontjából fontos. Ha a kamara valóban az egészségügy megújításának szakmai motorja tud lenni, ahogy a mostani győztesek ígérik, annak minden potenciális beteg a haszonélvezője lehet.