Az elmúlt 20-30 év sokadik próbálkozásaként az Orbán-kormány új, a kis- és középvállalkozásokra (kkv) kidolgozott stratégiát alkotott. Palkovics László innovációs miniszter egy a kkv-knak szentelt konferencián elmondta, a kormány célja a 2019-2030 közötti időszakot felölelő kkv-stratégia elfogadásával, hogy a stabilan működő kisvállalkozói kört megerősítse. Igény volna rá, hogy a munkavállalók mintegy 71 százalékát foglalkoztató szféra versenykép(telen)ségével kormányzati szinten kezdjenek valamit. Ez persze nem megy az érintett cégek nélkül, épp ezért a program kettős célt tűz ki maga elé: egyrészt az arra képes kis cégeket fel kell készíteni a nemzetközi versenyre, miközben a a kis családi vállalkozások számára is értelmezhető jövőképet kellene biztosítani.
A kis és közepes vállalkozások, azaz a kkk-v fogalma nagyon széles, hiszen idetartozik a 250-500 főt foglalkoztató, hazai értelemben nagyvállalatnak számító, a nemzetközi értékláncba beszállító, termelő, szolgáltató, ritkábban fejlesztő cég, de a sor másik végén ott vannak az öt fő alatti mikrovállalkozások is. Ilyen széles spektrumra azonban nem lehet egységes stratégiát alkotni, ennek ellenére megpróbálkozik vele a kormány. A célok ambiciózusak: a digitális gazdaságra való felkészítés mellett megjelenik az a vágy is, hogy 2030-ra a termelékenység a jelenlegi szint másfélszeresére, 65 százalékra nő, a kkv-k a GDP-ből jobban kiveszik a részüket, és az export részarányuk pedig a jelenlegi 30-százalékról 45 százalékra emelkedik. Mindez jelentős előrelépés volna, hiszen az elmúlt évek fejlődése ellenére magyar kkv-k termelékenysége alig 44 százaléka az EU átlagnak, igaz a V4-ek szintjének 96 százalékát teljesítik.
A 140 oldalas anyagban azonban hiába kerestük a megoldásokat részletező fejezeteket. A stratégia összeállítóinak energiájából annyira futotta, hogy föltérképezzék a magyar kisvállalati szektor problémáit. Valódi megoldások helyett pedig csak olyan közhelyszerű célokat fogalmaztak meg, mind a kkv-barát adókörnyezet kiépítése, az adminisztrációs terhek csökkentése, a cégek felkészítése a digitális gazdaságra. A problématérkép viszont alapos lett: a kkv-szektor termelékenysége elmarad az uniós átlagtól, a szabályozó környezet minősége és hatékonysága pedig jóval alulmúlja a cseh, lengyel, szlovák (V3) szintet is, a kutatás-fejlesztés (K+F) teljesítménye „vegyes képet mutat”, a magyar gazdaság digitális fejlettsége az utolsók között van az EU-ban, a hitelállomány messze elmarad az uniós átlagtól, a kkv-k nem használják az e-kereskedelmet, alacsony a felnőttképzésben résztvevők aránya, a munkaerő megtartása, toborzása nagyobb nehézséget okoz, mint a V3-ak vállalkozóinak. Egyeletlen mutatóban vagyunk a V3 országoknál jobb helyzetben, az a magyar kkv-szektor exportja – ám ez is néhány cég nagy teljesítményének köszönhető.
Ezekre kihívásokra válaszul az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) anyaga a vállalkozásbarát adózási környezet megteremtését, az e-kormányzat eszközeinek fejlesztését, a kkv-k innovációs, digitális teljesítményének erősítését, a finanszírozás javítását, a „szükséges tudás megszerzését” ígéri. Ám ezek üres lózungok, hiszen az adózóbarát környezet – amit nem stratégiai célnak, hanem minimumkövetelménynek kellene tekinteni -, olyan intézkedésekből állna össze, mint a ”kkv adónemek erősítése” vagy „további adócsökkentést lehetővé tevő gazdaságfehérítést célzó intézkedések kidolgozása”. A balti-államok a '90-es években egy évtized alatt felépítették az e-kormányzást, ezzel hatalmas versenyképességi előnyre tettek szert. Ehhez képest 2019-ben az ITM stratégiája, a „vállalkozói online felület kialakítását” javasolja – ez egy online tér lenne, ahol a kkv-k egymással és az állammal digitálisan intézhetnék ügyeiket. De olyan, újdonságnak korántsem nem nevezhető intézkedéseket is ígérnek, mint online hatósági ügyek intézése vagy az elektronikus számlázás ösztönzése.
Az ITM szerint (is) kkv- szektor bővülésének egyik legnagyobb akadálya a tőkehiány – ez a probléma is mintegy 30-40 éve ismert. A stratégia szerint ugyan a szektor hitelállomány az elmúlt években bővült, de még messze elmarad a fejlett hitelfinanszírozási rendszerrel rendelkező országok szintjétől. A dokumentum olyan megoldásokat számol, mint kkv-kat támogató tőkealapok „megerősítése”, garanciaprogramok „felülvizsgálata és kiterjesztése”, a „kkv finanszírozás koordinációs mechanizmusának létrehozás” - jelentsen ez bármit is, vagyis ezen a területen sem ad válaszokat arra az ITM és a kormány, hogy mit szeretne adni a kkv-k számára. Csak a részfeladatokat szignálták ki a társminisztériumokra, amelyek fél-egy éven belül újabb részstratégiákkal boldogítják majd a kkv szektort.
