„Ha az ember élete unalmas, a fotói is unalmasak lesznek” – vélekedik Nobuyoshi Araki, akinek képeiről sok minden elmondható, ám az nem, hogy egy pillanatig is unalmasak lennének. Az 1940-ben Tokió belvárosában született alkotó huszonhárom évesen a Dentsu nevű nagy reklámügynökségnél helyezkedett el, s ismerkedett meg későbbi feleségével, Yokóval, aki aztán a korabeli japán fényképészvilágba való berobbanását is segítette. Araki első, 1971-ben magánkiadásban megjelentetett Érzelmes utazás című albumában ugyanis közös nászútjukat örökítette meg kíméletlen őszinteséggel és kendőzetlenséggel. A mindössze ezer példányban készült album hosszútávra megalapozta a fotográfus művészi karrierjét, amelybe ezúttal a Mai Manó Ház azonos című kiállításán is betekintést nyerhetünk. A nagyívű, izgalmas válogatás azonban valóban csupán betekintés lehet, hiszen az alkotó újabb és újabb, váratlanabbnál váratlanabb képekkel áll közönsége elé.
Az immár nyolcvan éves fotográfus házasságának húsz éve alatt rendszeresen fényképezte feleségét, megörökítve az élet minden pillanatát. Így természetes volt számára, hogy Yoko betegségét, majd halálát is kamerája lencséjén keresztül követte végig (ahogy tette ezt más szeretteivel is), amelyen a kiállításon mi magunk is megtehetünk. A művész ugyanakkor rendhagyó figyelemmel fordul a virágok felé is, ami szintén házastársához köthető: a halálos ágya melletti liliomfa ága épp a nő halálakor borult virágba. Araki szabadúszó karrierje során sosem a kitaposott úton járt, sokkal inkább eredetei, újító erejű ötleteinek engedett. Az 1980-as évektől kezdve jelentetett meg kimonóba öltöztetett vagy meztelen, kikötözött nőket, ami először felháborodást keltett, később azonban egyre megszokottabbá vált a fotográfus művészete nyomán. Noha szinte kizárólag filmmel dolgozik, mondhatni személyes naplóként Polaroid képeiből is láthatunk egy nagy csokorra való válogatást, amely mozaikszerűen áll össze életének szerteágazó témáiból: idilli bárányfelhőket, kikötözött, levetkőztetett női alakokat, ízlésesen tálalt ételeket, színes virágokat egyaránt láthatunk. Rendhagyó mivoltukban a fotók mégis mind egymásra rezonálnak, nézzük bár az Eratos című album makró objektívvel készült képeit – melyeken egy csupasz nyelv vagy szőrszál is fókuszba kerülhet –, vagy a Virág/Játékbaba szekció rideg gyönyört sugárzó felvételeit, amelyekből kettő kifejezetten a budapesti közönség számára készült.
Nobuyoshi Araki munkái elsőre meghökkentőek lehetnek, ám hosszabb megfigyelést követően érdekfeszítő kulturális és személyes kérdéseket is felvethetnek. Az emberi test puszta látványa, az erotika és az érzékiség, a gyönyör és az undor a megszokottól eltérően, kifordítva és megkérdőjelezve kerülnek a néző elé. A mindannyiunkat körülvevő hétköznapi pillanatok sokasága egészen más megvilágításba kerül általa, még ha ez a nézőpont időnként idegennek is tűnhet számunkra. A világszerte elismert fotográfus pályájának ívei egyértelműen kirajzolódnak ugyan előttünk, ám számos izgalmas talányt hagynak maguk után.
