A Külügyminisztériumból küldött – és lapunkhoz is eljutott – „sorvezetőről” egy diplomata azt mondta: még soha nem találkozott ilyen listával, nem csak az előző kormányok idején, de 2010 óta sem. Forrásunk szerint annak ellenére is felháborodást keltett az összeállítás, hogy a kormány eddigi kultúrharcos hozzáálláshoz képest az több elemében kifejezetten sokszínű. Forrásunk, jelezve, hogy a külképviseletek eddig önállóan rendezhettek ilyen programokat, úgy fogalmazott: „egy valamire való nagykövetségek képesnek kell lennie arra, hogy megszervezzen egy megemlékezést és oda az országot megfelelően reprezentáló előadókat hívjon meg.” – Természetesen mi sem vagyunk hülyék, senki nem hívna meg kifejezetten kormánykritikus történészt, politológust. De ez a lista több szempontból nagyon egyoldalú. Ha már a rendszerváltásra emlékszünk: az abban aktív, máig élő történészek, politológusok közül például senki nem szerepel – mondta informátorunk.
Maguk az érintettek minden bizonnyal tudtukon kívül kerültek a kiválasztottak közé. A listán történészek, politológusok, filmrendezők, színészek, táncművészek, operaénekesek, zenészek, zenekarok szerepelnek. Az Orbán-kormányt nyíltan támogatók mellett bőven vannak olyanok is a listán, akik soha nem álltak ki a kabinet mellett, vagy kifejezetten kritikusak voltak azzal szemben.
A történészeknél, szociológusoknál megtaláljuk például Bauer Bélát, aki a Századvég munkatársa és az Echo Tv-ben a genderszakok megszüntetése kapcsán a rendszerváltás előtti tudományos szocializmushoz hasonlította a tudományágat. Szerepel a listán Kozma Imre atya, a Máltai Szeretetszolgálat Alapítója is, aki viszont kifejezetten szolidáris volt a Keleti Pályaudvarnál felgyűlt menekültekkel, vagy Gerő András, aki tanít a Közép-Európai Egyetemen, de a kormánynak is írt már tanulmányokat milliós megbízási díjért. Az ajánlottak között van Nánay Mihály, a Történelemoktatók Szakmai Egyesülete elnöke, valamint Schmidt Mária és Tallai Gábor, a Terror Háza programigazgatója. (Egy forrásunk egyébként azt valószínűsítette, hogy az egész listát a Terror Házában, vagy a szintén Schmidt Mária vezette XXI. Század Intézetben állították össze.)
Nem hiányzik a Horthy Miklósért nyíltan rajongó Takaró Mihály, akinek szélsőséges nézetei miatt több szakértő lemondott a Nemzeti Alaptantervet előkészítő bizottságban, de ott van Tóth Eszter Zsófia is, aki a nők rendszerváltás előtti helyzetének egyik legelismertebb kutatója. A politológusok között megtaláljuk Frank Füredit, aki gyakran bírálja az európai jobb- és baloldal vezetőit is. Fricz Tamás, G. Fodor Gábor, Kiszelly Zoltán és Lánczi Tamás mellett szerepel az ajánlottak között a Fidelitas-szóvivőből az Alapjogokért Központ elemzőjévé avanzsáló Párkányi Eszter és Szabó Dávid József is.
A színészek, rendezők között megtalálni az Orbán Viktorral és a Fidesszel nyíltan szimpatizáló Cseke Pétert, Eperjes Károlyt, Nemcsák Károlyt és Reviczky Gábort is, aki kedvezményes lakást kapott Ferencvárosban, de szerepel a nem politizáló Rudolf Péter vagy a kormányt kritizáló Gárdos Péter író-rendező is. A táncművészek között megtalálni a nemzetközileg is elismert Bozsik Yvettet és Markó Ivánt, de ott van a Magyar Nemzetben főmunkatársként publikáló Apáti Bence is. A zenészek listája a leghosszabb, az Amaninda ütősegyüttestől kezdve a Budapest Klezmer Banden és a Csík Zenekaron át Dresch Mihályig, de megtalálni azt a Szalóki Ágit is, aki nyílt levélben kérte számon az MTVA-székházba bejutni próbáló ellenzéki képviselőket.
Külön kategória a „könnyűzene”: a lista élén természetesen Ákos áll, de ott a Nagy Feró vezette Beatrice, a Fidesz mellett nyíltan kiálló Vastag Csaba, Vikidál Gyula, Varga Miklós és a „nemzeti rock” képviselőjeként a szélsőjobboldalon népszerű Ismerős Arcok is.
A listával kapcsolatban elküldtük kérdéseinket a Külügyminisztériumnak, többek között arról érdeklődtünk, milyen szempontok alapján állították össze és a fellépők, előadók milyen díjazásban részesülnek. Kérdéseinkre több mint egy hét alatt sem válaszoltak.
Feledéspolitika - a magyar kulturális intézetekben nagy a csend
Míg a nagykövetségeknek listát küldtek, hogy kivel ajánlott megemlékezni, addig a külföldön működő, a nagyközönség előtt nyitott magyar kulturális intézetekben feltűnően kevés jele van az ünnepségnek.
A XX. századi magyar történelem egyik legdicsőségesebb időszaka a rendszerváltás egy-két éve. 1956 átértékelésének, az ellenzéki kerekasztalnak, Nagy Imre újratemetésének, a vasfüggöny lebontásának, a keletnémetek előtti határnyitásnak, majd a szabad és demokratikus parlamenti választásoknak köszönhetően Európa és a világ figyelmének fókuszába kerülhetett Magyarország 1989-90-ben. A 30 évvel ezelőtti események sorozata jó lehetőség arra, hogy emlékeztessük a nemzetközi közvéleményt Magyarország pozitív szerepére, és javulhasson az ország megtépázott hírneve. Egyelőre úgy tűnik azonban, hogy a hangos ünneplés a kultúrharc miatt elmarad.
A harmincadik évfordulóról szóló hivatalos hazai és külföldi megemlékezésekről alig, vagy nem tudni. Lapunk arra volt kíváncsi, hogy a külföldi országokban lévő, a nagyközönség előtt nyitott magyar kulturális intézetek milyen pódiumbeszélgetésekkel, előadásokkal, kiállításokkal, filmvetítésekkel, koncertekkel, performanszokkal, felolvasó estekkel készülnek, és kik azok az előadó és alkotó művészek, írók, történészek, akiknek meghívásával tervezik emlékeztetni a nemzetközi közvéleményt a három évtizeddel ezelőtti eseményekre. Az intézetek weboldalai meglehetősen kevés információval szolgálnak, könnyebb megtalálni a már megtartott programokról szóló híreket, mint a tervezettekről szólókat, ezért a Népszava hét intézetet – Berlin, Bécs, Helsinki, London, New York, Párizs és Róma – keresett meg. Közülük Berlinből, Párizsból és Rómából feleltek, a másik négy városból nem érkezett válasz. Lapunk neve elhallgatását kérő, külföldön élő magyar informátora szerint a kulturális diplomácia „egyszerűen benézte ezt a 30. évfordulót, ami elég kínos.”
A külföldön lévő kulturális intézetek a Balassi Intézethez tartoztak 2016. augusztus 31-ig. A magyar kultúra külföldön való megjelenítésére 1927-ben Klebelsberg Kuno vallási és közoktatási miniszter alapította a Collegium Hungaricumokat. A rendszerváltás után különböző neveken működött ez a hálózat. A Külföldi Magyar Kulturális Intézetek Igazgatósága, a Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézet, illetve a Márton Áron Szakkollégium összevonásával 2007. március 1-vel Hiller István oktatási és kulturális miniszter hozta létre a német Goethe Institut, vagy az angol British Council mintájára a Balassi Intézetet. Ehhez tartozott a programok és a vendégoktatók és lektorok hálózatának menedzselése és a kulturális diplomácia. Az intézet jogutódja 2016. szeptember 1-jével a Külgazdasági és Külügyminisztérium lett, igazgatója, Hammerstein Judit helyettes államtitkárként dolgozott a beolvadt intézmény vezetőjeként. A Balassi Intézet a Szakács Árpád által, Kinek a kulturális diktatúrája? címmel a Magyar Idők című – idén február óta Magyar Nemzet néven megjelenő – kormánylapban vívott kultúrharcban kapott szerepet. A vád az volt ellene, hogy gyakorlatilag a balliberálisok kifizetőhelyeként, SZDSZ-es panoptikumként működik. Orbán Viktor miniszterelnök 2018. júniusában megszüntette Hammerstein Judit megbízatását, tisztségét pedig Schőberl Márton László a minisztérium Kulturális Diplomáciáért Felelős Helyettes Államtitkára vette át.
