Látszólag világos itt minden. Orbán Viktor a „legkeresztényebb”, a „legeurópaibb”, és küldetésének érzi az öreg kontinens megvédését a „migránshordáktól”. Ezért támogatja az Európai Unió kormányfői közül egyedüliként Erdogan törekvéseit egy északkelet-szíriai biztonsági övezet létrehozására. „A magyar nemzeti érdek az, hogy a törökök Szíria irányába oldják meg a bevándorlási kérdést, és ne Európa irányába” – fogalmazott nemrégiben a magyar diplomácia vezetője. És Loyolai Szent Ignáccal szólva, a cél szentesíti az eszközöket. Egyesek szerint etnikai tisztogatással ér fel a kurdok elüldözése otthonaikból, s helyükre arabok betelepítése? Ugyan már. Miniszterelnökünktől tudjuk, hogy ez csupán amolyan szépelgő emberi jogi handabanda; éppúgy, mint a hozzánk érkező menekültek éheztetésének kifogásolása a hazánk déli határán kialakított tranzitzónában. A politikai korrektség letűnőben lévő korszakának mementója.
Hanem van itt még egy körülmény, mely lehetőséget ad az események más olvasatára. Szijjártó Péter külügyér tudniillik arra ugyancsak emlékeztetett, hogy amennyiben az EU elítéli a szóban forgó török inváziót, Erdogan esetleg rászabadítja kontinensünkre a Törökországban élő több milliónyi szíriai menekültet. „Röszkéből egy is elég volt” – utalt a török államfő sokadik fenyegetésére maga Orbán Viktor is, egyik szokásos pénteki rádióinterjújában. Szerintem azonban a magyar kormányfőnek soha nem volt akkora szüksége egy újabb migrációs hullámra, mint éppen most.
Tudjuk, hogy Orbán évtizedekre tervez, a közelmúltban lezajlott önkormányzati választás eredménye nyomán mégis mind többen kérdőjelezik meg tekintélyelvű rendszerének hosszú távú életképességét. 2015 szelleme kiszabadult a palackból. Emlékezhetünk arra, hogy négy esztendeje a harmadik Orbán-kabinet mind nyilvánvalóbb szakpolitikai dilettantizmusa, szociális érzéketlensége, s a hazánkban burjánzó korrupció következtében három időközi választást is elveszített a kormánypárt, s ezzel odalett minősített törvényhozási többsége. A „nemzet miniszterelnökének” csúfos bukása úgyszólván borítékolható volt, de a történelem hamarosan közbeszólt. A kibontakozó menekültválság lehetőséget adott Orbánnak hatalma megmentésére, a magyar társadalomban lappangó idegengyűlölet felszínre hozatala révén.
Október 13. új helyzetet teremtett. A sokáig széttöredezett ellenzék egységbe tömörült, s a xenofób kormányzati retorika varázsereje is mind kevesebb választópolgárra hat. Ebben a szituációban Erdogan dobhat mentőövet Orbán Viktornak. A több millió szíriai menekülttel való fenyegetőzés hatására hazánkban szignifikánsan megnőhet az igény egy erőskezű, autokratikus vezetőre. A törökországi rezsim képviselői feltehetőleg máris felismerték érdekazonosságukat a magyar kormányfővel. És minden bizonnyal azt az árat szabták Orbán Viktor hatalmának megmentéséért, hogy hazánk diplomáciája következetesen blokkolja Ankara szíriai kalandjának uniós megbélyegzését.
A szerző publicista