Azt állította Orbán Viktor (a Putyin orosz elnökkel lezajlott találkozója után), hogy a két ország „együttműködésének az alapja az a nagyon egyszerű földrajzi tény, hogy egyetlen ország sem tudja megváltoztatni a házszámát, minden ország ott van, ahová a Jóisten teremtette.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a Jóisten a világot teremtette, nem az országokat, és nem is oda, ahol most vannak. Putyin pedig alig pár éve cserélte ki a házszámot a Krím-félszigeten. Ezért is szokták megkérdezni a magyar miniszterelnöktől, hogy mitől is ez a nagy barátság az oroszokkal. A házszám rossz válasz.
Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (a budapesti Eurázsia fórumon), hogy a világgazdaságban „régi rendszerek omlanak össze, újak keletkeznek, régi barátságok mennek szét, újak alakulnak”, a két legerősebb szereplő továbbra is az Egyesült Államok és Kína, ám az Európai Unió lemaradt az államok közti versenyben.
Ezzel szemben a tény az, hogy az Európai Unió nem állam, ezért nem is maradhatott le az államok közti versenyben, ráadásul Szijjártó meg a főnöke nagyon nem szeretné, hogy az EU-ból valaha is állam legyen. De ha most kivételesen mégis államnak tekintjük, akkor Kína nem előzi meg, ugyanis a kínai GDP 2018-ban 14,14 billió dollárt tett ki, az Európai Unió összterméke pedig 18,7 billió dollárt. Szóval a régi rendszer nem omlott össze, viszont Szijjártó új barátokat keres. Aggódom.
Azt állította Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke (ugyancsak az Eurázsia fórumon), hogy vége a hiány korszakának, most a bőség időszaka következik: az információ, az energia, a nyersanyagok egyre olcsóbbá válnak.
Ezzel szemben a tény az, hogy bár az elmúlt 2-3 évben valóban olcsóbbak lettek a nyersanyagok, a 2000-es évek elejéhez képest drágultak. De ha valóban jön a bőség és az olcsóság, akkor vajon a magyar kormány miért ragaszkodik az egyre drágább atomenergiához? Lehet, hogy Matolcsy nem szólt Orbánnak?
Azt állította Kövér László, az Országgyűlés elnöke (a Nemzeti Vértanúk Emlékművének újraavatásán), hogy „a Lenin-fiúk utódai ma is itt állnak velünk szemben, és – egyelőre még csak a virtuális világban – ott folytatják, ahol a Szamuelyk és a Csernyk száz éve abbahagyták.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a Lenin-fiúknak ma nincsenek utódai Magyarországon, ellenben Horthynak nagyon is, és ott folytatják, ahol Horthy abbahagyta. Lenin egyik utóda pedig, aki még a KGB-ben is szolgált, éppen most rázta meg a Várban Orbán Viktor kezét. Nem virtuálisan.
Azt állította szintén Kövér (ugyanott), hogy Magyarország véglegesen csak akkor nyerhet, „ha a velünk szemben állók megtapasztalják, hogy a külföldről pénzelt istentelenséggel, a hazaárulókkal és a nemzettagadókkal Magyarországon soha többé nem lehet többséget szerezni.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a magyar történelemben még soha nem pénzeltek ekkora összegekkel senkit, mint amennyivel az istentelen Európai Unió az Orbán-kormányt. De remélhetőleg egyszer mégis lehet majd többséget szerezni velük szemben. És akkor Magyarország valóban nyerhet.