Amikor egyik könyvem magyar kiadását szerkesztette az akkori Századvégnél, még 1990-91-ben, Kövér László kifejezetten demokráciapárti volt. Talán azért, mert ellenezte a langyos diktatúrát, vagy így akart megszabadulni saját MSZMP-s múltjától, vagy pedig egyszerűen azért, mert hatalomra vágyott, és ehhez jól jött a demokrácia reklámozása. Ez nem meglepő: aki kint van, aki ellenzéki, az többnyire demokrácia-párti; aki bent, aki már hatalomra jutott, annak már gyakran „fárasztó” betartani a demokrácia illemszabályait.
Így van ez Trump elnöknél is. Állandóan panaszkodik, hogy nincs elég hatalma, s hogy a sajtó emberei, akiket sztálini kifejezéssel a „nép ellenségeinek” hív, nem dicsőítik. Pedig, mondja, ő mindenhez ért, és mindent jobban tud, mint bárki más. Saját magát „stabil zseninek” hívja. Még nem lett „Generalisszimo Trump”, de alighanem elvárja, hogy születésnapján az újságok (mint valaha a Szabad Nép tette Sztálin születésnapján) mást se közölnének, mint gratuláló táviratokat. Szeretné, ha mások is mondanák, nem csak ő, hogy Lincoln óta nem volt ilyen kimagasló elnöke Amerikának.
Az ilyen politikusok miatt kell a hatalmat megosztani. Ezért van szükség független bíróságokra, független parlamentre, független önkormányzatokra, független sajtóra. Ez a konklúzió egy egyszerű, de bölcs magyar mondásra épül: több szem többet lát. Ez ilyen egyszerű. Aki ellenzi a hatalom megosztását, az diktatúrát akar. Évekkel ezelőtt Orbán Viktor előállt az „illiberális demokrácia” fogalmával. Ám hamarosan váltott, s inkább az „illiberális államról” szólt. Joggal. Illiberális demokrácia ugyanis nincs, illiberális állam van. Az utóbbinak diktatúra a neve. Még akkor is, ha „puha”.
A hatalom megosztásának elengedhetetlen része a független sajtó. Ez Amerikában egyelőre jól működik, olyannyira, hogy Trump már elégedetlen kedvenc televíziós állomásával is (Fox), amely újabban nem mindig dicséri elég lelkesen. Ha ugyanis a sajtó szabad, akkor leírja vagy elmondja, hogy mi van. A Fehér Ház le is mondta a kormány előfizetését a New York Timesra és a Washington Postra az elmúlt héten.
Ezek a lapok egyébként anyagilag sikeresebbek, mint valaha. A New York Times mintegy 200 új riportert vett fel az elmúlt három évben, és jövedelme – köszöni szépen – egyre nő. Trump, bár saját népszerűsége csökken, mégis nyakra-főre a „bukásra álló” Timesról csacsog. Azaz a bukásra álló és oly rettenetesen féltékeny elnök saját helyzetét vetíti ki Amerika rangos napilapjára.
Nyilvánvaló, hogy Trump, Kövér és a hozzájuk hasonlóak mindent jobban tudnak, mint mások. Kövér szerint a Fidesz nyerte meg az önkormányzati választásokat is. Régebben azt mondogatták, hogy a haza nem lehet ellenzékben, most azt, hogy a Fidesz sohasem veszít. Minek ide ellenvélemény? Trump, mint Kövér, mindenkit sértegethet, ám aki nem ért velük egyet – ezzel a két stabil zsenivel -, az hazaáruló.
Tisztázná a helyzetet, ha őszintén bevallanák: a demokráciából elegük van, a valóságban diktatúrára vágynak.