Fordította és az ifjúság számára átdolgozta Réz Ádám – ez állt Az utolsó mohikán 1959-es kiadásának az előlapján. Ennek egyik példánya ma is ott van a könyvespolcomon. Kicsit viharverten, mivel gyerekként rongyosra olvastam, kulcsfordulatait betéve tudtam, s hatására a barátaimmal évekig indiánok voltunk.
Egyszersmind egy tévedés – kegyes megtévesztés – áldozatai.
Mert épp a most megjelent eredeti, teljes (Gy. Horváth László által fordított) műből derül ki, hogy Réz Ádám nemcsak jelentősen lerövidítette a szöveget, hanem eközben lényeges pontokon megváltoztatta a mű szellemiségét. A romlatlan ifjúság számára készített változatban például Sólyomszem, hacsak nem ellenségeiről esik szó, olyan politikai korrektséggel emlegeti bennszülött barátait és szövetségeseit, hogy már-már a huszadik századi polgárjogi aktivisták korai előfutárának bizonyul. Valójában a derék harcos unos-untalan hangsúlyozza tiszta fehér származását, egyértelműen jelezve: egy ponton túl neki köze sincs a „vadaknak”, „barbároknak” tekintett bennszülöttekhez. Még legjobb barátjának, Csingacsguknak is ilyesmit mond: „te becsületes ember vagy, ahhoz képest, hogy indián”. Az ellenséges törzs pedig a szemében eredendően „tolvaj banda” csupán. Réz Ádám átdolgozásában a rasszistának számító utalások rigorózus eltüntetése nem csak Sólyomszem alakjának privilégiuma: a gáncstalan fiatal katonatisztről, Duncan Heywardról csak az eredeti regényből derül ki, hogy az amerikai Délről származva megrögzött előítéletekkel viseltetik a feketékkel szemben.
Persze, Cooper (1789-1851) saját korának gyermeke volt, de ekként azért kulcsművében az észak-amerikai gyarmatosítás számos alapvető történeti-morális kérdését érintette. Szól például azokról a bűnökről, melyeket a fehér hódítók követtek el az őslakosok ellen (s amelyek mellett végül is eltörpül az indiánok időnkénti véres bosszúja). Magua ugyan a világ gonoszságának megtestesítőjévé válik a regényben, akinek tehát megérdemelten kell bűnhődnie, de még az ő gazemberré válásában is ott van a fehérek cinizmusa, könyörtelensége. A feddhetetlen jellemű Munro alezredes pedig a liberális felvilágosultság jegyében tiltakozik a feketéket sújtó előítéletek ellen. Leánya, Cora, akinek anyai felmenői között fekete rabszolga is akad, kategorikusan elutasít mindenféle faji megkülönböztetést: Maguától sem a bőrszíne, hanem az elvetemültsége miatt irtózik. Alakja mára a regény legizgalmasabb karakterévé magasodott.
Réz Ádám sokat alakított ugyan Cooper szövegén, de a megértő emberség az eredetiből sem hiányzott.
A romantika jegyében a jók és a rosszak élet-halál küzdelmére épül a Walter Scott-i mintát követő történelmi regény cselekménye: nincsenek köztes figurák, vagy az egyik oldalt segíted, vagy a másikat. Csingacsguk és Unkasz alakjában pedig a felvilágosodás „nemes vademberének” naturális erényei is megelevenednek. S ami a rövidített változatból szükségképp hiányzik: a romantikus természetfestés hatalmas képeinek fenséges és zordon panorámája.
Cooper művének modernsége a legszemléletesebben talán Cora Munro alakjában érhető tetten. Bátor, határozott, önálló, éles eszű – csupa olyan tulajdonság, mely a konvencionális regényvilágban leginkább a férfiak jellemzője. Ugyanakkor hangsúlyozottan csinos, nőies. Cora és Unkasz, az utolsó mohikán, e két kiváló ember szemérmes vonzalma beteljesületlen marad, mindketten a gonoszság áldozatai lesznek. Kapcsolatuk az adott világban – elképzelhetetlen.
Nincs az a gyerek, aki a teljes változatot végig olvasná, és még élvezné is. De a felnőttnek roppant izgalmas szellemi élményt kínál a mű eredeti világával való szembesülés. Így kerek a világ.
