Microsoft, Volkswagen, HBSC, Adidas, Apple, Tiffany, Lufthansa, Versace, Starbucks, NBA. Csupán néhány a legmenőbb nyugati brandek közül, amelyek a gyarapodó kínai középosztálynak árulják termékeiket, szolgáltatásaikat, ám eközben kellemetlen helyzetbe kerültek a földkerekség legnépesebb országában. Peking feltétlen engedelmességet követel, immár nemcsak alattvalóitól, hanem a terjeszkedő nemzetközi vállalatoktól is. A nyáron kezdődött hongkongi tüntetések tovább élezték a helyzetet. A gazdaságot példátlan módon átpolitizálták, a külföldi befektetőket pedig a lázadók „megfegyelmezésére” használják.
A három T
Azelőtt egyértelműek voltak a játékszabályok. Adott a három T, amit tiszteletben kell tartani: Tajvan, Tibet, Tienanmen tér. Az első egy parányi szigetköztársaság, amely de facto önálló, ám Peking Kína elidegeníthetetlen részének tekinti. Akárcsak Tibetet, amelyet 1951-ben szállt meg Mao hadserege. E kényes ügyekben a legkisebb melléfogás is elég, hogy az elkövető magára zúdítsa az állam haragját. A Versace és a Givenchy divatcégeknek például azért kellett mentegetőzniük, mert olyan pólókat hoztak forgalomba, amelyek Tajvant külön országként tüntették fel.
A Lufthansa légitársaság módosította tajpeji járatainak elnevezését: tavaly óta a desztináció hivatalosan „Tajvan, Kína”.
A Daimler egy óvatlan dalai láma-idézet miatt követte meg az „érzéseiben mélységesen megsértett” kínai népet. Nem mellékesen: a stuttgarti székhelyű cégóriás legnagyobb egyéni részvényese, 10 százalék körüli részesedéssel, egy kínai milliárdos. A Volkswagen Hszincsiangban épített gyárat, abban a régióban, ahol átnevelő táborokat tartanak fenn az ujgur kisebbségnek. Amikor a BBC riportere erről kérdezte Herbert Diess vezérigazgatót, a topmenedzser azt állította, nem tud a lágerekről, viszont büszke rá, hogy munkahelyeket teremtettek. Hiába, az autógyártás különösen rászorul a hatalmas piacra.
A Leica a harmadik T ellen vétett: egy fényképezőgép-reklámban felvillant a Tienanmen téren a tankkal farkasszemet néző diák ikonikus fotója. Márpedig a vérbefojtott tüntetés tabu – a vállalat gyorsan dobta a hirdetést.
Az Adidas fennen hirdeti, hogy nem működik együtt olyanokkal, akik megsértik az emberi jogokat. Szépen hangzik, de nem igaz. A sportszergyártó termékeinek ötödét Kínában adja el, és varróüzemet is fenntart az országban. A Welt am Sonntag hetilap szembesítette az ellentmondással a vezérigazgatót, az állampolgárok totális ellenőrzését célzó szociális pontrendszerre utalva. Kasper Rorsted azzal védekezett, hogy Kínában ez legális. Szem- és gyomorforgató érvelés, főleg egy némettől, akinek illene tudnia, hogy a nácik is törvényes keretek között követték el bűntetteiket; azokat a törvényeket Hitler hozta.
Hongkongi aknamező
A hongkongi tüntetések rontottak a helyzeten, Peking bekeményített, a külföldiek sokszor úgy érzik, aknamezőn lépdelnek. A Tiffany csupán ékszereket akart népszerűsíteni, csakhogy a szemét eltakaró modell annak a lánynak a képére emlékeztetett, akit szemen lőttek egy demokráciapárti megmozduláson.
A reklámfotó még májusban készült, tehát az elhíresült riportkép előtt, de ez nem számított. A cég meghajolt a rendszer előtt, sietett leszögezni, hogy hirdetésének nem volt politikai tartalma, és sajnálatosnak nevezte, hogy egyesek mégis így értelmezték. A képet azonnal kivonták kampányukból.
Akadnak durvább példák is. Az Apple a hatóságok követelésére megszüntette HKmap.live elnevezésű alkalmazását. A demonstrációkat szervező aktivisták ezt a térképes appot használták, hogy megosszák egymással a tüntetések helyszíneit, illetve a rohamrendőrök elhelyezkedését és mozgását. A számítástechnikai multi a diktatúra oldalára állt a jogaikért harcoló emberek ellenében, a közbiztonságra hivatkozva – igazából az iPhone piacvesztésétől rezelhettek be. A Google egy videojátékot szedett le, amelyben a tüntető karakterét is választani lehetett a virtuális térben. A Microsoft már korábban megtette azt a szívességet a rendszernek, hogy kínai felületeiről eltüntette a demokrácia és az emberi jogok említéseit.
A Cathai Pacific hongkongi központú, ázsiai légitársaság még tovább ment. Elbocsátotta többtucatnyi dolgozóját, aki részt vett a tüntetéseken. Ám a jelek szerint nem elég gyorsan, mert a tulajdonosok hamarosan kirúgták a vezérigazgatót is, hogy Peking kedvében járjanak. Az Orwell rémálmát idéző totális megfigyelés szintén engedelmességre szoktatja a „borkaizásra” hajlamos menedzsereket, akár hazaiak, akár külföldiek: számíthatnak rá, hogy Nagy Testvér látja őket, viselt dolgaik nem maradnak titokban. Még csak véletlenül sem húznak ujjat a hatóságokkal, nehogy megzsarolják vagy leleplezzék őket.
Micimackó rács mögött
Legutóbb az amerikai profi kosárlabdaliga, az NBA került bajba, miután Daryl Morey, a Houston Rockets edzője kifejezte a hongkongi tüntetők iránti rokonszenvét. Twitter-üzenetét percek alatt eltüntették, a liga vezetői pedig megalázkodó magyarázkodásba kezdtek. Ha a kínai tévécsatornák beváltják fenyegetésüket, és lemondják a közvetítéseket, akkor iszonyúan nagy bevételtől esnek el. A szupersztár LeBron James is beszállt a kármentésbe, égre-földre bizonygatta, mennyire szereti Kínát. A szépséghiba, hogy ő sem érdek nélkül, minthogy milliós reklámszerződése van a Nike sportszergyártóval. A kanosszajárásnak az lett a vége, hogy Philadelphiában(!) egy kosármeccsre nem engedtek be szurkolókat „Free Hong Kong” feliratú trikóban. Magyarán Kína már cenzúrát is exportál az Egyesült Államokba.
Nem volna teljes a kép, ha nem említenénk a South Park című animációs sorozatot. Az abszurd és fekete humoráról elhíresült műsor kíméletlenül kifigurázta a kínai viszonyokat – és a diktatúra elvárásainak gusztustalanul behódoló multikat. A legfrissebb epizódban az egyik ismert szereplő, Randy Marsh egy kínai börtönben találkozik Micimackóval. Szürreális ötlet, de az alapja valóságos. A csekély értelmű medvebocs ugyanis a cenzorok szerint olyan, mintha Hszi Csin-ping elnök paródiája volna, ezért momentán tényleg be van tiltva Kínában. A válasz sem késett sokáig, a több mint húsz éve futó South Park minden részét elérhetetlenné tették. Erre a sorozat excentrikus készítői, Trey Parker és Matt Stone is bocsánatot kértek Kínától – persze a maguk módján. E szavakkal: „Akárcsak az NBA, üdvözöljük a kínai cenzorokat otthonainkban és szívünkben. Mi is jobban szeretjük a pénzt, mint a szabadságot és a demokráciát. Hszi egyáltalán nem olyan, mint Micimackó. Éljen a nagy Kínai Kommunista Párt! Legyen bőséges az őszi ciroktermés! Most már jók vagyunk, Kína?”
