Mintegy két tucat autóipari cégtől érkezett jelzés, hogy elkezdték az önkéntes túlórázásra, vagyis a tavalyi törvénymódosítással lehetővé tett évi 400 órás túlmunkáról szóló egyéni megállapodásokra rábírni a dolgozóknak. Az egyik üzemben egy középvezető még fenyegetőzött is azzal, hogy hamarosan leépítések lesznek, így aki nem vállalja be a pluszmunkát, az lapátra kerül – tudtuk meg László Zoltántól, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnökétől. Szerinte ha a törvény elfogadásakor nem tiltakoztak volna olyan keményen, akkor most nem minden tizedik cégnél, hanem jóval több helyen igyekeznének rávenni a dolgozókat az extra túlmunkára.
A kormány tavaly év végén verte át a parlamenten viharos sebességgel és körülmények között a szakszervezetek által csak rabszolgatörvénynek nevezett jogszabálymódosítást.
Az évi 400 óra túlmunkát lehetővé tevő javaslatot óriási felháborodás, számos tüntetés és szakszervezeti tiltakozás fogadta. A Fideszt és a kormányt azonban mindez nem hatotta meg, sőt: a dolgozókat az eredetileg tervezettnél még kiszolgáltatottabb helyzetbe hozó, a szakszervezeti érdekvédelmet kikerülő törvényt szavaztak meg. Ennek alapján alapesetben évi 250 óra túlmunkát lehet elrendelni, további 150 órányi túlórát pedig „önként”, egyéni megállapodásokkal vállalhatnak a dolgozók.
A törvénymódosítást övező felháborodás közepette egyetlen cég sem mutatta ki, hogy örülnének a lehetőségnek. A szakszervezetek azonban már akkor jelezték: a 400 órányi többletmunka kérdése várhatóan ősszel kerül majd napirendre a cégeknél, hiszen akkorra általában már kimerülnek az éves túlórakeretek.
László Zoltán azt mondja: a Vasas működési területén beigazolódni látszik ez a forgatókönyv, hiszen az utóbbi időben – függetlenül a vállalkozás méretétől vagy regionális elhelyezkedésétől – szerte az országban ajánlgatják a cégek az „önkéntes” túlmunkát a dolgozóknak. Igaz, most is csak óvatosan próbálják orientálni a dolgozókat a 400 órás megállapodások aláírására. A kirúgással fenyegetődző középvezető kijelentéseitől is gyorsan elhatárolódott az érintett cég felsőbb vezetése. Sok esetben azonban nem is kell különösebben nyomást gyakorolniuk a cégeknek, mert a dolgozók olyan keveset keresnek, hogy a pluszpénz érdekében akár egészségüket is kockáztatva bevállalják a túlmunkát. Egy heves megyei üzemben például a HR-vezetőnek is szemet szúrt, hogy az egyik dolgozó bruttó 800 ezer forint körüli bért kapott az egyik hónapban. Kiderült: a dolgozó alapfizetése 290 ezer forint, de az adott hónapban 31 napot dolgozott, úgy, hogy a hétvégéken 12 órázott is – említett egy kirívó esetet László Zoltán, hozzátéve: a HR-vezető le is tiltotta ezt az embertelen mennyiségű túlórát.
A túlóráztatásra esetenként azért van szükség, mert több dolgozótól vált meg a cég, mint indokolt lett volna – mondja a szakszervezeti vezető. Tapasztalatai szerint ugyanis az autóiparból érkező negatív hírekre reagálva helyenként erőteljesebben karcsúsították a létszámot – például a kölcsönzött munkaerő leépítésével –, mint amennyire a megrendelések valójában visszaestek.
Az autóipari beszállítók az utóbbi hónapokban lényegében hagyják elszivárogni a munkaerőt – ezt állapította meg a HR-Evolution kutatása is, amelynek során 30 autóipari beszállító vezetőjét kérdezték meg szeptemberben. A válaszok alapján a vállalkozások 43 százalékánál csökkent a foglalkoztatotti létszám, de csak 23 százalékuknál történt – kismértékű, legfeljebb 15 százalékos – létszámleépítés az elmúlt fél évben. Szembetűnő a különbség a létszámcsökkenés és a leépítések között, ami arra utal, hogy a cégek passzívan csökkentik a létszámukat, azaz a távozók helyére nem vesznek fel senkit – fogalmazott Csikós-Nagy Katalin, a HR-Evolution ügyvezetője.
A megkérdezett vállalkozások a következő fél évben sem terveznek tömeges létszámleépítést: több mint felük stagnálásra számít, mintegy harmaduk csökkenést vár, 16 százalékuk pedig növekedést. Csikós-Nagy Katalin szerint rövid távon az autóipar lassulásának munkaerőpiaci hatásait tompítja más szektorok munkaerő-szükséglete. A mai munkaerőpiacon egyszerre van jelen ugyanis munkaerőhiány és munkaerőtöbblet – akár vállalaton belül is.
