Az elmúlt héten itt járt Washingtonban Szijjártó Péter miniszter, és felszólalt az Atlanti Tanács és a pozsonyi GLOBSEC közös rendezvényén. A két szervezet aktívan támogatja a közép- és kelet-európai országok nyugati orientációját. A gyakorlatban az Atlanti Tanács azonban egyre inkább a Trump-kormány álláspontjához alkalmazkodik: a demokrácia vagy az emberi jogok megsértését röviden elintézik, és inkább a katonai és a geopolitikai kapcsolatok fontosságát hangsúlyozzák.
Érthető módon Szijjártó védte a magyar demokráciát. „Amikor támadnak bennünket, mindig azt mondom: említsenek akár egyetlen konkrét példát is”, mondta. Ilyenkor a beszélgetés véget ér, tette hozzá, mert nincs konkrét példa. Bátorkodom megjegyezni, hogy a „konkrét példák” listája több oldalt igényelne ebben az újságban, netán az egész lapot.
„Bármilyen kormányról legyen is szó,” folytatta Szijjártó, „ha megsértené a demokratikus normákat, nem választanák meg háromszor is.” „Sőt, kétharmaddal”, tette hozzá a miniszter, aki pedig biztos hallotta, hogy Sztálint, a kínai kommunistákat, Castrót, sőt Rákosit, utána Kádárt is sokszor megválasztották. Ami a kétharmadot illeti, az csak az alkotmány és a választási rendszer egyoldalú átírásának köszönhető.
A kritikára oly érzékeny magyar kormányhoz hasonlóan viselkedett az utóbbi napokban Trump elnök is. Nekiment a képviselőház négy színes bőrű tagjának, elküldte őket volt hazájukba. A négy közül egyébként csak egy született külföldön, ő tizenéves korában, menekültként telepedett le Amerikában. A másik három amerikai születésű. Hová menjenek? Ezek a valóban radikális képviselők (akikkel, hadd jegyezzem meg, szinte semmiben sem értek egyet) csak annyit tettek, hogy kritizálni merték Amerikát és Trumpot. Ezt persze mások is megtették és megteszik, csakhogy a négyek további bűne az, hogy nők és színes bőrűek. Trump számítása szerint - amely remélhetőleg tévesnek bizonyul - alacsony iskolázottságú, fehér támogatói körében a rasszizmus jól fog jönni a jövő évi választások során.
A dolog további érdekessége, hogy a 2016-os választási kampányban Trump sokkal durvábban kritizálta Amerikát, mint a négy fiatal képviselőnő teszi most. Amerikai „carnage”-ról beszélt akkor, amit a szótár mészárlásnak vagy vérontásnak fordít. Mióta ő az elnök, persze szinte minden tökéletes lett (bár a demokraták szerinte gyűlölik Amerikát, és sok kárt okoznak).
Ehhez hasonló folyamat, hogy a Fidesz valaha Antall kormányát támadta, tiltakozásul kivonult a parlamentből, majd árulással vádolta a szocialistákat és az SZDSZ-t. Orbán Viktor, aki mára bevezette a „keleti szél” politikáját, és aki pár napja éppen Oroszországban nyaralt, nem is olyan régen még élesen támadta Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt az orosz kapcsolataiért.
Trumpnak és Orbánnak tehát szabad szidni politikai ellenfeleit, de olyankor rettentően meg vannak sértődve, ha valaki visszabeszél. Sőt, a kritikusokat ki akarják zárni a nemzetből. Amit szabad Jupiternek, azt - ugye - nem szabad az ökörnek.